Az első női detektív, aki egyszer megmentette Abraham Lincoln életét

Mielőtt még lett volna FBI vagy bármi hasonló, a Pinkerton Detektív Ügynökség volt az Egyesült Államok legnagyobb, legerősebb és legbefolyásosabb biztonsági szolgálata. Az 1850-ben alapított magánvállalatnak elképesztően fontos feladatai voltak a klasszikus felbérelhető detektívmunkáktól kezdve az amerikai polgárháborúban való szerepvállaláson át az elnök védelméig. A Pinkerton ismertsége és befolyása épp az utóbbihoz kapcsolódik, amikor 1861-ben egy titkos akció keretében sikerült meghiúsítani egy merényletet Abraham Lincoln ellen. Ebben pedig kulcsszerepe volt Kate Warne-nak, Amerika első női detektívjének.

Kate Warne Pinkerton előtti és utáni életéről meglehetősen keveset lehet tudni azonkívül, hogy 23 évesen megözvegyült, és egy Erin nevű, New York állambeli településen született. Állítólag színésznő akart lenni, de a szülei ezt ellenezték, helyette háztartást kellett vezetnie. A Pinkertonhoz egy újsághirdetésen keresztül jutott el Chicagóban.

Ekkoriban szó sem lehetett arról, hogy női nyomozók is legyenek, Warne azonban az állásinterjún elmondta: nagy hiba, hogy nem alkalmaznak nőket, hiszen azok be tudnak szivárogni olyan helyekre, helyzetekbe és közösségekbe is, amelyekbe a férfiak nem, így értékes információhoz juthatnak hozzá. Azzal is érvelt, hogy nőként könnyebben férkőzik az elkövetők vagy gyanúsítottak feleségeinek bizalmába, illetve hogy a férfiak a nők jelenlétében hajlamosak dicsekedni, amivel szintén értékes részleteket tudhatnak meg.

Az ügynökséget alapító és vezető Allan Pinkertont annyira meggyőzte Warne érvelése, hogy felvette detektívnek a nőt, aki aztán a fentebb vázolt technikákkal sorra buktatta le a bűnözőket.

• Egy Nathan Maroney nevű férfi feleségének a bizalmába férkőzve talált arra bizonyítékokat, hogy Maroney nagyjából 50 ezer dollárt elsikkasztott az Adams Express Companytől. Majdnem 40 ezer dollárt vissza is tudott szerezni, a férfit 10 év börtönre ítélték, Warne-t pedig Pinkerton kinevezte két évvel később a Női Nyomozó Iroda vezetőjének.
• A felesége barátnőjévé válva szerzett terhelő bizonyítékokat egy George Gordon nevű bankár gyilkosára, aki 130 ezer dollárt rabolt az áldozattól.
• Egy alkalommal jövendőmondónak adta ki magát, hogy megakadályozzon egy előre kitervelt kettős gyilkosságot.
• De igazán híres azzal lett évtizedekkel később, hogy meghiúsított egy merényletet Abraham Lincoln ellen 1861-ben Baltimore-ban.

A Philadelphia, Wilmington és Baltimore Vasúttársaság (PW&B) elnöke azzal bízta meg Allan Pinkertont, hogy az elszakadást pártolók aktivitása miatt nyomozzon Maryland államban. Közben kiderült, hogy Abraham Lincoln is átutazik majd a környéken, így Pinkerton azt a feladatot is megkapta, hogy az amerikai elnök elleni potenciális merényleteknek is utánanézzen. Pinkerton öt ügynököt, köztük Kate Warne-t küldte Philadelphiába, hogy körbeszaglásszanak. Hamar kiderült, hogy a helyi elszakadáspártiak merényletet terveznek a városban is megálló Lincoln ellen.

Warne magát déli akcentusú, csábító arisztokratának adta ki, és olyannyira beszivárgott az elszakadáspártiak belső köreibe, hogy még a merénylet pontos menetét és kitervelt módját is megtudta. Hiába dolgozott ugyanott, ugyanazon több ügynök is, a kulcsinformációkat Warne szerezte meg, de elsőre nem akarták komolyan venni a jeleket.

Lincoln 1861-ben Springfieldből utazott Washingtonba vonattal, útközben pedig meg-megállt kicsit turnézni a nagyobb városokban. Washingtonba azonban át kellett szállni Baltimore-nál, a két vasút közti egy mérföldes távolságot lovaskocsival tették volna meg. Az elszakadáspártiak épp ezt használták volna ki. A terv szerint tömegjelenetet, verekedést okozva terelték volna el a rendőrök figyelmét, hogy aztán a szimpatizánsaik ezt kihasználva megtámadják a Lincolnt szállító lovas kocsit. Ekkoriban gyakori volt, hogy egyes városokban Lincoln érkezését dühös elszakadáspártiak fogadták. Még a meneküléshez használt csónakok helyét is megtervezték a merénylők, hogy majd azzal meneküljenek el a már biztonságot jelentő Virginia államba délre. Lincoln ugyan nem akart hinni Pinkertonék jelentésének, de végül egy másik független forrásnak köszönhetően komolyan vették a fenyegetést.

Baltimore előtt Harrisburgben álltak meg, ahol az elnök beszédeket mondott, felhúzta az amerikai zászlót, és részt vett egy privát vacsorán. Onnan azonban idő előtt távozott, átöltözött sima utazóruhába, és még egy vállkendőt is adtak rá, hogy sérültnek tűnjön. Közben Pinkerton megszakította a telegráfvonalakat, hogy senki se értesülhessen arról, hogy az elnök idő előtt távozott. Az állomáson már várta Warne, aki azt játszotta, hogy az álruhás elnök a sérült testvére, és titokban felültek a vonat egyik alvókocsijába.

Az álruhának köszönhetően senki sem ismerte fel Lincolnt Baltimore-ban az átszállásnál, és mindenféle fennakadás nélkül jutott el Washingtonba, hogy elfoglalja helyét a Fehér Házban. A Baltimore felé tartó úton a beszámoló szerint Warne egy percet sem aludt, és később ezt ihlette meg Allan Pinkertont a cég későbbi szlogenjéhez, ami a „we never sleep”, vagyis a „mi sose alszunk” lett. Lincoln négy évvel később egy másik merénylet miatt halt meg.

A sikeres akció után Warne gyakorlatilag Allan Pinkerton jobbkezévé vált, rengetegszer dolgoztak együtt, és ilyenkor gyakran a férfi feleségének adta ki magát – állítólag a valóságban is lehetett köztük valami. Warne részt vett a Pinkerton Ügynökséggel az északiak oldalán a polgárháborúban is, ahol a déliek közé férkőzve, magát ismét tehetős arisztokratának álcázva jelentett az ellenség terveiről.

Warne jobbkezeként számos női detektívet vettek fel a céghez, és mindegyiknek ő lett a főnöke. (Egyébként a Pinkerton kezdett el először kisebbségeket is alkalmazni.) A nő karrierje azonban nem tartott sokáig, így azt sem nézhette végig, hogyan válik a rablók és tolvajok elkapásáról elhíresült Pinkerton Ügynökségből később egy brutális magánhadsereg, amelyet amerikai szakszervezetek kontroll alatt tartására és a kubai rabszolga-felszabadítás leverésére is használtak.

Mivel Warne-ról alig maradt fent információ, az akcióról nem maradtak fent feljegyzések, és még fotó sincs róla, így eltérnek a beszámolók, hogy pontosan mennyi idősen halt meg. 34–38 között lehetett, amikor tüdőgyulladásban meghalt valamikor 1868-ban. Az első női detektívet a Pinkerton család sírhelyén temették el Chicagóban, és Allan Pinkerton arról is gondoskodott, hogy a sírhelyet soha se lehessen eladni másnak, így máig ott található a nő sírköve. Az más kérdés, hogy a sírkövön elírták a nevét, így Kate Warn lett.

Warne karaktere itt-ott felbukkant már fiktív produkciókban, de az amerikai filmipar egészen eddig nem dolgozta fel a történetét. 2021-ben azonban bejelentették, hogy az Amazon vette meg a Dwayne Johnson produkciós cége által gyártott Kate Warne-film ötletét, amelyben a detektívet Emily Blunt alakítaná, és elvileg kalandfilm lesz. Azóta viszont nem igazán lehetett semmit hallani a projektről.

Források: Smithsonian Magazine, Washington Post, Mental Floss, Vox