„Roy, akkor én most megyek is gyorsan, később még találkozunk”
– a Shenandoah Nemzeti Park (Washingtontól 70 mérföldre) egyik parkőre mondta ezt a másiknak 1975-ben, miután megdörrent az ég.
Roy Sullivan ezt a vihart is megúszta ép bőrrel. Sullivantől azért féltek már a kollégái egy kicsit, mert valósággal vonzotta a villámokat, akárhol is járjon. Hiába nyugtatta a partnerét, hogy hatodszor már csak nem csap bele a villám – tévedett. Sőt, nem sokkal később még egy ilyen esete volt, így összesen hétszer élte át, milyen az, amikor közelebbi kapcsolatba kerül egy villámmal. A beceneve is ekkor alakult ki: villámhárító-ember.
Az első villámcsapást még gyerekkorában szenvedte el, amikor éppen segített a mezőn kaszáló édesapjának, és a kasza pengéjébe vágott a villám. Mivel ezt nem tudta bizonyítani, és mert derült égből érte – ez volt az egyedüli –, ezért figyelmen kívül is hagyta, amikor a villámcsapásokról kérdezték.
Arra már tisztán emlékezett, és nem is úszta meg nyom nélkül, amikor 30 éves korában, 1942-ben egy toronyba menekült a vihar elől, aminek még nem készült el a villámhárítója. A visszaemlékezése szerint a toronyba többször is belecsapott a villám, és miután kigyulladt, az erdő felé vette az irányt, amikor menekülés közben őt is eltalálta egy. Erre utalt egy kisebb, pár centis heg a lábán, a kiszakadt cipője, illetve megsérült lábujja. (Egyes források szerint csonkolódott is.) Hosszabb szünet után szinte évenként érték a balesetek.
1969-ben a kocsijának lehúzott ablakán át érte villám – ha fel van húzva, jó eséllyel megússza –, a szempilláját, a szemöldökét és a haját perzselte meg. Nagy szerencséje volt, mert ekkor elveszítette az eszméletét, de nem hajtott gyorsan, és egy testesebb szikla megfogta az autóját.
Egy év múlva, 1970-ben a kertjében volt a férfi, amikor a tőle nem messze lévő transzformátorba csapott a villám egy zivatarkor, és a becsapódás után a villám egyik eltévedt sugara a bal vállának ugrott.
1972-ben, a munkahelyén, a parkban dolgozott, amikor a villámcsapás után begyulladt a haja, a kabátjával nem tudta eloltani, a mosdóban egy vizes törülközővel sikerült neki. Életében először volt halálfélelme, és kezdett hinni abban, hogy nem lehet a véletlen műve ennyi villám, hanem el akarja pusztítani őt valami magasabb hatalom. Az eset után, ha vihar jött, megállt az autójával, és a kormány alá kuporodott.
1973. augusztus 7. a következő dátum, akkor tartósan kórházba is került, hetekig ápolták. Felhagyott korábbi taktikájával valamiért, és pechére kiszállt a kocsijából a viharban. Ahogy elhagyta a dzsipjét, lesújtott rá a villám. A bal kezét és a bal lábát érte a csapás, leszakította a cipőjét, megsérült a jobb lába is több helyen. Eszméleténél maradt, visszakúszott a kocsijához, az abban lévő flakonnyi vizet a füstölgő hajára locsolta. Olyan érzése volt mintha vadászott volna rá egy felhő, mert ahogy haladt, szinte folyamatosan követte.
A cikk elején idézett párbeszéd egy évvel azután zajlott, hogy ez az eset megtörtént, és teljesen felépült a kórházban. A nyugis 1975 után 1976-ban jött az újabb csapás, de akkor kisebb bokasérüléssel átvészelte, amikor a közelében ért földet egy villám.
Az utolsó dátum: 1977. június 25-én, egy tónál pecázott, amikor a fejét érte a villám, de csodával határos módon nem ölte meg. A mellkasát és a gyomrát, valamint a hátát is megégette. A Guinness-rekordok múzeumában őrzik a lyukas kalapját, de azt nem jegyezték fel, hogy ekkor keletkezett-e a sapkán az égési sérülés. Ha ennyi még nem volna elég, egyszer a felesége közelében vágódott be egy villám, de ő sértetlenül megúszta.
Virginiában, ahol Sullivan gyerekkorától élt, évente 45 olyan nap is lehet, amikor zivatar fordul elő, és évente legalább egy ember meg is hal villámcsapásban a kimutatások szerint. Sullivan mindig szerencsés volt. Hogy meddig élt volna, az nem derült ki, mert 1983. szeptember 23-án, 71 éves korában a fegyverét szerelmi bánatában maga ellen fordította. Arról számoltak be a korabeli lapok, hogy a temetése idején, amikor a koporsóját végső nyughelyére vitték, megdörrent az ég, és persze villámlott is.
Sullivan esetét őrzi a Guinness-rekordok könyve, Melvin Robertsét viszont nem. A dél-karolinai férfi azt állította, hogy őt az egész élete alatt tizenegyszer érte villámcsapás, kétszer fűnyírás közben például, de hitelt érdemlően nem tudta bizonyítani ezeket.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!