Abraham Lincoln azt mondta, a macskája okosabb az egész kabinetjénél

2022. március 20. – 07:31

Másolás

Vágólapra másolva

Abraham Lincoln alighanem az Egyesült Államok történelmének egyik legérdekesebb alakja, és nem csak az elnöksége és halálának körülményei miatt. Elég csak arra gondolni, hogy bár Lincoln az ország egyik legnagyszerűbb elnökeként vonult be a történelemkönyvekbe, az ellene elkövetett merénylet előtt valójában a legtöbb amerikai utálta őt, a híres gettysburgi beszédébe pedig még a külföldi sajtó is páros lábbal szállt bele. Hasonlóan érdekes tény az is, hogy remek birkózó volt, annyira, hogy több száz mérkőzésből dokumentáltan csak egyet vesztett el,

vagy az, hogy Lincoln volt az első elnök, aki macskákat vitt a Fehér Házba, ahol meglehetősen nagy becsben is tartotta az állatokat.

Lincoln, a macskamániás

Az, hogy az elnökök háziállatokat visznek magukkal az elnöki rezidenciára, egyáltalán nem kirívó, olyannyira nem, hogy mindeddig csupán három olyan elnök volt, aki nem tartott semmiféle háziállatot – James Polk, Andrew Johnson és Donald Trump. A Fehér Házban a kutyák számítanak a leggyakoribb állati lakóknak, de ha visszamegyünk George Washingtonig, tényleg mindenféle állatot fogunk találni a lovaktól a kecskéken és madarakon át egészen a törpe vízilóig. Utóbbi amúgy Calvin Coolidge idején élt a Fehér Házban és Billynek hívták.

Fotó: Stock Montage / Getty Images
Fotó: Stock Montage / Getty Images

Elnöki macskákat is lehet találni szép számmal, csak az utóbbi évtizedekben Bushék, Clintonék, Jimmy Carterék vagy Gerald Fordék is tartottak macskát, Bidenék pedig nemrég jelentették be, hogy egy Willow nevű cica lett az új lakótársuk. A korai években viszont nem volt jellemző a macskatartás a Fehér Házban, egészen a tizenhatodik elnökig kellett várni rá. Lincolnnak egy Fido nevű kutyája volt springfieldi otthonában, az állatot azonban kénytelen volt hátrahagyni elnökké választása után, mert az ágyúlövésektől és a vonatozástól is rettegett. Így sem maradt házi kedvenc nélkül, William Seward külügyminiszter ugyanis megajándékozta őt két macskával.

Lincoln Tabbynek és Dixienek nevezte el a macskáit, és állítólag hamar nagyon közel került az állatokhoz. Az akkoriban a pénzügyminisztériumban dolgozó Mansell B. Field feljegyzéseiben arról írt, hogy Lincoln „nagyon kedvelte a buta állatokat, különösen a macskákat”, egy alkalommal pedig állítása szerint végignézte, ahogy az elnök egy órán keresztül dögönyözte az egyik macskát. Korabeli beszámolók szerint az is előfordult, hogy Lincoln egy hivatalos fogadás során az asztal alatt etette az egyik macskát, amikor pedig a felesége később szégyenteljesnek nevezte a dolgot, csak annyit mondott, hogy

„Ha az arany villa jó volt az előző elnöknek, James Buchanannek, akkor Tabbynek is jó lesz.”

A kóbor macskákat is szerette

Az elnök gyakran beszélgetett is a macskáival – már amennyire az állatokhoz intézett monológokat beszélgetésnek lehet nevezni –, barátja, Caleb Carman állítása szerint olykor fél órán át is beszélt hozzájuk. Első elnöksége alatt az is megesett, hogy Lincoln frusztráltan megállapította, hogy Dixie okosabb, mint a teljes kabinetje, és még csak nem is felesel. Az elnök egyébként nemcsak a saját kedvenceiért volt oda, a kóbor macskákat is kedvelte, sőt, néha be is fogadta őket. Felesége többször is hobbiként hivatkozott Lincoln macskamániájára, például egy neki írt levélben is, ahol azt írta, hogy a fiuk is rákapott a kóbor macskák befogadására.

Azt, hogy Lincoln mennyire szívén viselte az állatok sorsát, legjobban talán az a történet illusztrálja, amikor 1865-ben a virginiai Petersburg ostromakor – és néhány héttel a meggyilkolása előtt – meglátogatta Ulysses S. Grant főhadiszállását. Itt szintén kóbor macskák terelték el a figyelmét, az unionista tengerésztiszt, David Porter beszámolója szerint az elnök három kismacskát kezdett el simogatni, miközben arról suttogott nekik, hogy hálistennek macskák, így nem érthetik azt a borzalmas küzdelmet, ami most körülöttük folyik.

Lincoln aztán távozása előtt egy ezredesnek azt mondta, reméli, hogy jól bánnak majd az anyátlan kismacskákkal, és ellátják majd őket tejjel.

Lincoln végül természetesen nem a macskaimádata miatt lett világszerte ismert, de az több mint valószínű, hogy azt sem bánná, ha ez lenne a helyzet. Persze legalább ennyire lehetne őt kutyás elnökként is emlegetni, az Egyesült Államokban ugyanis miatta lett nagyjából ugyanolyan népszerű kutyanév a Fido, mint nálunk a Bodri. A kutyás vonalat erősíti az is, hogy pár hónappal az elnök ellen elkövetett merénylet után egy részeg férfi mérgében ledöfte az állatot, aki így nagyon hasonlóan végezte, mint Lincoln.

Forrás: Abraham Lincoln’s Cats (Presidential Pet Museum)

Ez az anyag eredetileg a Telexen jelent meg. Itt érhető el.