Minden idők legidegesítőbb száma több mint 20 percig tart, és szándékosan lett ennyire kibírhatatlan

Ha valami rossz vagy idegesítő zenét hallunk, akkor általában nem feltételezzük a dal alkotójáról vagy előadójáról, hogy szándékosan ezzel akarja idegesíteni az embereket. Kivéve persze, ha a tévéreklámokról van szó. Vitaly Komar és Alexander Melamid azonban éppen azzal próbálkoztak meg 1997-ben, amivel tudatosan tényleg csak kevesen:

megírták minden idők legkellemetlenebb számát.

Az orosz származású, de amerikai állampolgárságú Komar és Melamid korábban már próbálkoztak egy olyan projekttel, hogy egy közvélemény-kutatáson megnézték, az emberek milyen stílusú festményeket kedvelnek leginkább, illetve legkevésbé, majd az adatok alapján megfestették a „legkelendőbb” és a „legidegesítőbb” festményeket. Ez lett a People's Choice-sorozat. Ebből aztán egy könyvet is kiadtak 1997-ben Painting by Numbers: Komar and Melamid's Scientific Guide to Art címmel.

A projekt annyira sikeres lett, hogy egy galéria tulajdonosa felkereste a két alkotót, hogy csináljanak neki egy zenei válogatást. A két férfihoz csatlakozott David Sulzer idegtudós, aki nem mellesleg Dave Soldier néven zeneszerzőként is dolgozott, főleg klasszikus, jazz és avantgarde vonalon. Ő volt az, aki felvetette Melamidnak és Komarnak, hogy a festménysorozatuk mintájára nézzék meg, hogy a közvélemény-kutatás szerint mit szeretnek az emberek a legjobban és legkevésbé a zenében, és próbáljanak ezek alapján dalokat írni.

A közvélemény-kutatás végül 500 ember véleményéből állt össze, ez alapján pedig az alábbi dolgok idegesítik legjobban a zenében az embereket:

• cowboyzene (képzeljük ide a country leegyszerűsített, kilúgozott verzióját, amiket B kategóriás westernekben lehet hallani),
• skótduda,
• tangóharmonika,
• opera,
• rapzene (1997-et írunk ugyebár),
• gyerekhangok,
• tuba,
• dobgép,
• reklámzenékre hasonlító csilingelés.

Most azt hagyjuk, hogy ma már a hiphop vagy a dobgép használata mennyire alapvetés lett a popzenében, a kilencvenes évek végén még nagyon más korban éltünk. Olyannyira más korban, hogy miután kiderült, az emberek mit szeretnék legkevésbé a zenében, ez a három férfi összehozott egy közel 22 perces számot, amibe belesűrítettek mindent a fenti listából. Az eredmény pedig egy tényleg rettenetes zenei szörnyszülött lett operarappeléssel, indokolatlan tubázással és béna cowboyzenére való áriázással.

A dalt végül be is mutatták New Yorkban, ahol volt minden, operaénekestől gyerekkóruson át a bendzsóig. A dalszövegben is figyeltek arra, hogy minél idegesítőbb elemeket integráljanak, így például az operarappelés mindenféle cowboytematikát érint, a dal végén egy megafonba ordibálnak politikai kampányszlogeneket, a gyerekkórus meg különböző ünnepekről (karácsony, ramadan, jom kippur) énekel úgy, hogy minden verze végét azzal fejezik be, hogy

Intézd a teljes vásárlásod a Walmartban!

A közvélemény-kutatás során egyébként az is kiderült, hogy mit szeretnek a zenében leginkább az emberek. Hangszerek közül az elektromos és a basszusgitárt, a zongorát és a dobokat. Dalszöveg tekintetében a szerelem a legnépszerűbb témakör, és a legtöbben olyan számokat szeretnek, amelyek „Céline Dion-osak”. Természetesen Komar és Melamid ezekből a példákból is készített egy dalt, ami tényleg olyan, mintha amerikai marketingesek írták volna egy 5 perces liftezéshez.