Sok barátom szokta kérdezni, hogy mégis hogyan szoktam cikket írni, ezt például úgy kezdtem, hogy hosszasan böngésztem a Tripadvisoron az értékeléseket egy bhutáni templomról, amire a legnépszerűbb, négycsillagos visszajelzés azzal a címmel jelenik meg az oldal tetején, hogy „Penis Temple”.
Ez elvileg a Chimi Lhakhang nevű szentély, amiről az interneten azt szokás tartani, hogy péniszek vannak a falakra festve, péniszek a szobrok, péniszek az oszlopok, sőt, ha szeretnénk, akkor egy szerzetese egy Boncz Géza-i értelemben vett fapénisszel megkopogtatja a fejünket, ha szeretnénk gyerekeket a közeljövőben. Az előző mondatnak csak egy nagyon kevés része igaz, egészen érdekes módon a péniszkoppintás, ami egy húszcentis, ezüstnyelű, fából és elefántcsontból készült fallosszal történik.
A Chimi Lhakhang nevű szentélyt a bhutáni történelem kórosan kanos mesehőse, Drukpa Künli alapította a tizenötödik század végén. A tibeti láma, akit Szent Őrültnek is neveztek, a legenda szerint úgy érkezett meg az India és Kína közé ékelt kis országba, hogy Tibetben kilőtt egy nyilat, ami a jövőbeli szentély helye mellé érkezett meg. Ott az úr talált egy fiatal hölgyet magának, akit azon nyomban meg is áldott egy gyerekkel. Drukpa Künli valószínűleg még sok más hölgyet is megáldott egy gyerekkel, mert egy másik neve az volt, hogy Az 5000 nő szentje. A tanító szerette a bort, a nőket, általában ha valakinek az ő áldására volt szüksége, akkor ebből a két kategóriából kellett neki vinni ajándékba.
Künli volt az, aki elterjesztette az országban egyrészt a buddhizmust, másrészt pedig a falloszok használatát, mármint nem olyan értelemben, ahogy ő tette a nőkkel, hanem úgy, hogy a bhutániak elkezdték péniszekkel dekorálni többek között a házaikat is. A legenda szerint a láma egyik leghíresebb legendája sokat tett ehhez hozzá, a tanító ugyanis egy démont a Lángoló Tudás Villámcsapásával ártalmatlanított, ez pedig egy egész visszafogott álnév volt a saját péniszére. A démon kutya formájában menekült a láma elől, de a ravasz mester kiszagolta, és lesújtott a villámcsapásával, az elhullott démon sírjára pedig egy buddhista szentélyt épített. Künli egyik unokatestvére pedig a rokon iránti tiszteletből felépítette a szentélyre a Chimi Lhakhangot, ami szó szerint azt jelenti, hogy kutyamentes templom.
Chimi Lhakhang felé még Anthony Bourdain is elkalandozott, a Bhutánról készült Parts Unknown volt az első epizód, ami adásba ment az öngyilkossága után. Bourdain utazótársa Darren Aronofsky filmrendező volt, és ők ketten elég sokat marhulnak a templom felé vezető úton. Ugyanis a legtöbb faragott pénisszel ott lehet találkozni, nem magában a templomban, a műsorban még azt is láthatjuk, hogy valaki láncfűrésszel farag egyet magának, vagyis inkább a turistáknak. Az epizódot itt lehet megnézni a Youtube-on.
Még a Parts Unknown előtt évekkel a BBC újságírója ment el megnézni a templom felé vezető utat, és Bourdainékkel ellentétben a faluban élő helyiekkel is beszélgetett arról, hogy mit jelentenek az óriási péniszfestmények a falakon.
A yowakhai falusiak pedig elmondták, hogy azért kellenek a hatalmas falloszok, hogy megvédjék azokat, akik a házban laknak, már olyan értelemben is, hogy ne veszekedjenek egymással. Van olyan falusi, aki nem hivatalos péniszfestővel, hanem a saját kezével készítette el a díszítést, és kicsit szégyelli, hogy elsiette a munkát, még ha az elkészült kép segít is a felé érkező rontásokat tompítani. Egy másik faluban viszont a BBC talált egy 21 éves nőt, aki kifejezetten szeretné leszedni a házáról, és addig is sárral kente be, mert szerinte gusztustalan látvány volt.
Gusztustalan látvány ide vagy oda, az biztos, hogy még mindig vonzza a turistákat. Már amennyire az egész ország tudja, Bhutánba ugyanis még mindig csak úgy lehet beutazni, ha egy nagyjából 250-300 dolláros napi túrára befizetünk, amit egy licencelt helyi utazási iroda szervez nekünk. Ennek ellenére a 2018-as adatok szerint több mint 270 ezer turista érkezett az országba, és az értékeléseket nézve azért sokan eljutottak a pénisztemplomba is. Ami igazából nem az, csak a hozzá vezető út olyan.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!
