Tiltólistára tette a párt, majd komponált egy világslágert

2022. február 03. – 23:47

Tiltólistára tette a párt, majd komponált egy világslágert
Fotó: Urbán Tamás / Fortepan

Másolás

Vágólapra másolva

Tíz évvel Szécsi Pál halála után 1984-ben egy újabb népszerű férfi énekes tragikusan korai halála rázta meg Magyarországot: az akkor 37 éves Máté Péteré. Nemcsak előadó, szövegíró és zeneszerző is volt, de a virtuozitása a hangszerelésben is megmutatkozott. Ezen a napon lenne hetvenöt éves.

Máté Péter Budapesten született 1947. február negyedikén. Már az iskolában kiderült róla, hogy abszolút hallása van, korán megtanult zongorázni, de szülei ameddig csak lehetett, óvták az énekesi pályától, mert attól tartottak, nem lehet megélni belőle. Mivel 14 évvel idősebb testvére, Pál külkereskedő lett, neki is ezt a pályát szánták. Nem járt zeneiskolába, az általános iskola mellett képezték tovább tanárai. A későbbi omegás Benkő László a szomszédjuk volt, ugyanahhoz a zenetanárhoz jártak.

A szülői akaratnak engedelmeskedve a bátyjához hasonlóan a külkerre felvételizett. Nem volt jó tanuló a főiskolán, mert akkor már csak a zene érdekelte – annyi haszna azonban lett az ott töltött évekből, hogy megtanult angolul.

Első komolyabb sikerét 1967-ben érte el, amikor a polbeat fesztiválon a Néger zongorista dalát adta elő. A Vígszínházban rendezett döntőn gitárral a kezében jelent meg a színpadon, ez később is védjegyévé vált. Máté lett a legjobb férfi előadó, 15 ezer forint volt a jutalma (az átlagkereset akkor a kétezer forintot sem érte el), plusz egy kéthetes fekete-tengeri nyaralást kapott. Ennél azonban fontosabb volt, hogy a győzelemmel kivívta, hogy a Szocsiban a szocialista tábornak rendezett első Nemzetközi Politikai Dalfesztiválon képviselje Magyarországot. Azt nyilatkozta, hogy a dalában az egész négersors benne van mind a szövegben, mind zeneileg. Különdíjat kapott érte. Egy részlet a szövegből, amit Vass Valéria írt.

Sakktábla lett a világ, fehér s a néger lép.
Keserű harc jut miránk: fehér a nyertes rég!
Ha zongorázom s a fehér mister néz
vágyam a csekk, csekk, csekk,
mert minden a pénz.
Fekete táblán szavak: négernek nincsen már!
Zenére húzd meg magad: fiad kenyérre vár!
Fekete bőr, fekete kenyér
- az egész tábla fekete-fehér!
A véred forr, s bárhogy is fáj,
nem lehetsz mister csak mixer tán.

Máténak 1968-ban lett Bergendy István a mentora, ő segítette a Magyar Rádióban. Ezren jelentkeztek ide, de csak néhányat vettek fel, és a pályán végül ketten maradtak: Szécsi Pál és ő.

Ígéretesen induló karrierjét aztán kis híján derékba törte egy dal, amit 1968. április másodikán a Halló fiúk, halló lányok című tévéműsorban adott elő. Az adásban Máté előtt arról énekeltek a korszellemnek megfelelő burkoltsággal, hogy vannak alkalmatlan pártfunkcionáriusok, majd következett ő a Piroslámpás ház című dallal. A szövege nem túl kimunkált, inkább megbotránkoztató, mint szellemes, de azért félreérthetetlen.

Szőke leány, pesti leány nyugatra indult el
Azt hitte ő, vár ott reá nagyszerű parti, hej
De elmúlt hamar az első láz
Egy maradt csak: kényszerű nász – kikötő tövében.

A Magyar-Szovjet Barátság Társaság Nógrád megyei titkárát, Monostori Ottót annyira felbőszítette az, amit a tévében látott-hallott, hogy levelet írt az MSZMP Központi Bizottságának, az állampárt legfontosabb szervének. A pártvezetés alaposan megtárgyalta és kivizsgálta ezt az esetet, bevonták az ilyen ügyekben megfellebbezhetetlennek számító Aczél Györgyöt is. Mátét tiltólistára tették, de ezt második felesége, Edit visszaemlékezése szerint vele nem is közölték, csak azt vette észre, hogy elmaradtak a meghívások a rádióból és a tévéből. (Máté első felesége Dékány Sarolta énekesnő volt, de két év után elváltak.)

Zöld lámpát csak azután kapott, amikor 1973-ban elénekelte a Hull az elsárgult levél című legendás dalt, ekkor már önmagát zongorán kísérve, és S. Nagy István szerzeménye összeforrt a nevével.

S. Nagy úgy emlékezett vissza, hogy az ELTE klubban talált rá egy énekesre, aki fantasztikusan jól billentyűzött, és eszméletlen jól énekelte az akkori amerikai világslágereket. Megkérdezte a nevét, és hogy miért csak angol számokkal próbálkozik. Máté azt felelte, magyarul nem akar énekelni, mert az nem az ő világa. S. Nagy közbenjárására aztán ezt a dalt neki osztották ki neki, és végül ezzel nyerte meg a Made in Hungary versenyt. Az átmeneti mellőzés után még nagyobb erővel tört be a könnyűzenei piacra. 1976-ban jelent meg az első nagylemeze Éjszakák és nappalok címmel, az akkor már eltávozott Szécsi Pál előtt is tisztelgett vele, akivel haláláig jó barátságban maradt.

Nem volt mögötte zenekar, ami nehezítette az előmenetelét, de a tehetsége így is utat tört magának, nemzetközi elismeréseket is begyűjtött Írországban, Belgiumban. 1976 volt talán a legfontosabb állomás a karrierjében. A már említett első nagylemezre ekkor énekelte fel az Elmegyek című dalt. Már akkor is nagy hatást váltott ki, de még most sem telik el úgy egy hét, hogy valamelyik rádióban ne tűznék műsorra. Egy 2017-es Artisjus kimutatás az omegás Gyöngyhajú lány után mögött a legmeghatározóbb slágernek hozta ki a magyar könnyűzenében. Lefordították angolra, portugálra, japánra is, angolul ő is többször énekelte külföldi turnékon, Kanadában például.

A legnagyobb népszerűséget Sylvie Vartannal érte el, aki a francia nyelvterületen tette híressé a dallamot. A korabeli lapok szerint volt egy párizsi szavazás 1981-ben, hogy melyik az évszázad legjobb francia dala. Ez lett az. Vartan nem szó szerinti átiratban énekelte, hanem Nicolas címmel. A Bulgáriából Párizsba emigráló Vartanról akkor egyébként nem volt köztudott, csak jóval később, az életrajzi könyvéből derült ki, hogy az édesanyja magyar, Mayer Ilonának hívják. Vartan ma is él, 77 éves, a franciák büszkesége, számtalan állami kitüntetést birtokosa. A keleti blokknak nagy dicsőség volt, hogy a vasfüggöny mögött született dal így magával ragadta a franciákat.

Miközben a Nicolas igazi világsiker lett, Máté Péter 1981-ben itthon rockoperát írt, de a Krízis az egyik szereplő balesete miatt nem lett éveken át játszott darab, noha a főszerepekben az akkoriban nagyon népszerű Csongrádi Kata és Vikidál Gyula volt. Kaméleon címmel musicalt is írt 1984-ben, amit az Operettszínház tűzött a műsorára. Ekkor már szerette volna, ha az életét inkább már a dalok írása és hangszerelése teszi ki, és nem kell annyiszor fellépnie. Nem akarta és nem is tudta már mindegyik dalát elénekelni, futballnyelvre úgy fordította le a helyzetet, nem lehet mindig gólt lőni, a gólpasszok is értékesek.

Kevés nyilatkozatát őrizték meg, a Youtube-on egy interjút találtunk, amikor az elmaradhatatlan cigarettával a kezében beszél a műsorban a Beatles számainak feldolgozásáról. Sokszor mondták róla, hogy önpusztító életet folytat, feszített munkatempóban élte a mindennapjait, sokszor hajnalig dolgozott, de így is sokkolta a halálhíre a rajongóit és az egész országot.

Négy nagylemeze jelent meg, az 1980-ban kiadott Szívhangok állt a legközelebb a szívéhez, mert azt az édesanyjához írta, erről utolsó interjújában vallott. Szokás volt elkönyvelni őt a dalai miatt egy búskomor művésznek, miközben jó humorú, életvidám, családját szerető embernek ismerték meg a kollégái.

Fotó: Gábor Viktor / Fortepan
Fotó: Gábor Viktor / Fortepan

Az Új Tükörnek ebben az utolsó interjúban azt mondta, van sok olyan dala, amit már megunt, de például a Beatles vagy Elvis dalait sosem. Az interjút készítő Barabás Tamás feltette neki a kérdést, mikor és hogyan dől el, hogy Kocsis Zoltán lesz-e valakiből, vagy Máté Péter?

„Nem voltam eléggé szorgalmas zenei tanulmányaimban. Bár ezt vonakodva említem meg, mert ezzel degradálódik kicsit választott hivatásom, a könnyűzene, az a látszat keletkezik, mintha ahhoz kis szorgalom is elég lenne. Úgy, hogy ez nem is igazi ok. Ennél sokkal nagyobb súllyal esik a latba az affinitás: végül is kiderül, hogy nem Mozartban és Brahmsban, hanem Gershwinben és Presleyben találom meg igazán magamat. A harmadik ok a képesség, ez tulajdonképpen hasonlít az előbbire: nyilván ehhez van igazán képessége annak, aki ezt választja.

Miután ezt az interjút befejezte 1984. szeptember hetedikén, pénteken a Fészekben, hazament, onnan Hódmezővásárhelyre, egy nappal később pedig Mindszenten lépett fel – utoljára. Szeptember kilencedikén, vasárnap reggel közölték a halálhírét a rádióban. A temetésekor a tömeg együtt énekelte vele: „vasárnap volt, amikor elmentél.”

Haláláról sok legenda és mendemonda kelt szárnyra. Poór Péter azt nyilatkozta egyszer, az igazságot csak hárman tudják, abból ő az egyik, de nem beszélt róla. Testvére, Pál azt mondta, Péter szívbillentyűhibával született, ezért kapott csak 37 évet az élettől. Két lánya, Edit és Dorottya és özvegye ma is élnek. Emlékét a szülői és alkotói házban az I. kerületben egy elszakadt magnószalagot ábrázoló emléktábla őrzi. Pár éve alapított állami díj viseli a nevét, amit 2018-ban Caramel és Rúzsa Magdi kapott meg.

Ez az anyag eredetileg a Telexen jelent meg. Itt érhető el.