Románia beelőzte Magyarországot és Olaszországot is a streaming-előfizetések terén

Bár a digitális felzárkózásról és az uniós digitális készségekről szóló statisztikákban Románia menetrendszerűen a sereghajtók közt kullog, a prémium kanapé-szórakozásért folytatott küzdelemben meglepő fordulatot hoztak a legfrissebb számok. Az Eurostat friss felmérése szerint ugyanis a romániai internethasználók nagyobb arányban nyitják ki a pénztárcájukat a film-, sorozat- és sport-streamingszolgáltatók előtt, mint a magyarok vagy éppen a jóval tehetősebbnek gondolt olaszok.

Az uniós statisztikai hivatal adatai alapján az Európai Unióban a netezők szűk harmada, 32,7 százaléka fizet valamilyen online videotartalomért. A kontinensen persze ezen a téren is éles kulturális és gazdasági szakadék húzódik: míg északon és a nyugati végeken szinte alapértelmezett a havidíjas tartalomfogyasztás – az íreknél a netezők 63,9, a dánoknál 61,1, a hollandoknál pedig 59,2 százaléka fizet elő valamilyen platformra –, addig a délkeleti és balti periférián jóval ritkábban csippan a bankkártya. A lista abszolút végén Bulgária szerénykedik a maga 9,3 százalékával, de Szlovénia (13,7%), Lettország (16,7%) és Litvánia (17,4%) polgárai sem tolonganak a prémium előfizetésekért.

Ebben a mezőnyben kelt feltűnést a romániai 21,37 százalékos arány. Ez ugyan még messze elmarad az uniós átlagtól, viszont épp elegendő ahhoz, hogy Románia maga mögé utasítsa a 20,21 százalékos Olaszországot és a 20,14 százalékon álló Magyarországot, közvetlenül a horvát (21,60%) és a portugál (21,98%) szint mögé besorolva.

A látszólagos kelet-európai paradoxon mögött egyszerű piaci logika húzódik meg. Egyrészt a globális tartalomgyárak – mint a Netflix, a Max vagy a Disney+ – kénytelenek voltak a helyi vásárlóerőhöz igazítani tarifáikat. Míg Olaszországban a prémium csomagok ára simán eléri a 20 eurót, és az olcsóbb belépő szinteken már reklámokkal bombázzák a nézőt, addig Romániában és Magyarországon jóval barátibb árcédulákkal operálnak a szolgáltatók. A streaming-óriások tudják, hogy ha a kelet-közép-európai régióban túlhúzzák az árakat, a felhasználók lemondják az előfizetést, és visszatérnek az ingyenes kalózoldalakhoz.

A romániai felhasználók ráadásul a globális kínálat mellett a hazai, specifikus tartalmakra is hajlandóak költeni, amit a Pro TV-hez tartozó Voyo több százezres előfizetői bázisa is jól illusztrál. Miközben a hagyományos kábeltévézés mindkét országban lassan, de biztosan veszít a vonzerejéből, a digitális tartalomfogyasztás egyre inkább a havidíjas, rugalmas platformok felé tereli a nézőket – és ebben a versenyben a romániai netezők egy hajszállal ugyan, de hajlandóak többet áldozni a reklámmentes szórakozásra, mint szomszédaik.