Nadiáról elnevezett tornacsarnokot avattak Bukarest mellett a montreali csoda 50. évfordulóján

Pontosan ötven évvel azután, hogy Montrealban a kijelzők – felkészületlenségükben – 1.00-ás pontszámmal próbálták megemészteni a sporttörténelem első tökéletes tízesét, Nadia Comăneci ünneplésére gyűlt össze a román sportelit és a közéleti szereplők egy része. A Ion Țiriac Alapítvány finanszírozásával, alig néhány hónap alatt felhúzták a „GymNadia” tornacsarnokot, amit a romániai gyerekek százai ingyenesen használhatnak és ezáltal esélyt kapnak arra, hogy kövessék az „onești-i kislány” útját, mondta az építtető-finanszírozó Țiriac.

Ilie Bolojan ideiglenes miniszterelnök beszédében igyekezett leválasztani a teljesítményt a puszta szerencséről vagy zsenialitásról. Úgy fogalmazott, hogy a siker sosem csupán tehetség kérdése, mögötte mindig kőkemény munka, áldozatok és erőfeszítések állnak. Bolojan a gazdasági élet, a sport és a mindennapok teljesítményeit párhuzamba állítva köszönte meg a megjelent bajnokoknak – köztük a futballlegendának, Gheorghe Haginak és a bokszbajnok Lucian Buténak –, hogy mozdonyként húzzák magukkal a társadalmat.

A kormányfő a helyszínen azonnal egyeztetést is kezdeményezett Ion Țiriaccal a csarnok építési költségeiről, megjegyezve: ideje lenne a tapasztalatcserének a köz- és magánszféra között, hogy az állam is lássa, hogyan lehet ilyen hatékonyan és gyorsan beruházásokat megtéríteni.

A román futball ikonja, Gheorghe Hagi sem fukarkodott a dicsérettel. Szerinte Nadia maga a megtestesült tökéletesség, aki örökre kijelölte az irányt a román sport számára. Hagi kiemelte a gyerekekbe való befektetés fontosságát, és önkritikusan hozzátette: bízik benne, hogy egyszer a hazai labdarúgás is fel tud majd nőni azokhoz a magasságokhoz, amelyeket Comăneci vagy épp a többi jelen lévő olimpiai bajnok képvisel.

A Montrealban szintén otthonosan mozgó korábbi profi ökölvívó, Lucian Bute egy személyes történettel világította meg a Comăneci-jelenség máig tartó globális hatását. Elmesélte, hogy Kanadában a mai napig megállítják az emberek az utcán, csak azért, hogy elmeséljék neki, mit éltek át 1976-ban, amikor az a 14 éves kislány átírta a fizika és a pontozás szabályait.

Maga az ünnepelt, Nadia Comăneci elárulta, hogy az avató előtt is ugyanaz az izgalom járta át, mint ötven évvel ezelőtt a montreali ébredéskor. „Azon a felemáskorlát-gyakorlaton a kötelező elemeket bemutatva az edzőimmel azon gondolkodtunk, mit tehetnénk, hogy még jobb legyen. Arra jutottam, hogy minden elemnél egy kicsit nagyobb lendületet, magasabb ívet viszek bele – ezt el is neveztem 'Nadia-érintésnek'. Ez segített átlépni a 9,90-es határt a 10-es felé. De amikor leérkeztem, a pontszámot meg sem néztem, már azon járt az eszem, hogy jön a gerenda, és rettegtem tőle” – emlékezett vissza a történelmi pillanatra a tornász.

A csarnok előtt felavatott, őt a korláton ábrázoló szobor kapcsán megjegyezte: külön öröm számára, hogy ezt még életében láthatja, hiszen így a most felnövekvő generációk hús-vér emberként találkozhatnak vele, nem csak egy tankönyvi alakként.

A projektet finanszírozó Ion Țiriac elmondta: „Ma lerójuk a tartozásunkat. Mert ötven éve egy még nem egészen 15 éves kislány, kevesebb mint egy perc alatt, több ezer órányi kőkemény munka után a világ királynője lett.”

Țiriac szerint a csarnok hétfőtől már 300 gyerekkel telik meg, és a következő szelekció után újabb 300-at fogadnak. Ugyanakkor jelezte, hogy egy fecske nem csinál nyarat: sem az ő alapítványa, sem Hagi akadémiája egyedül nem tudja megmenteni a román sportot. Ehhez száz vagy ezer hasonló iskola kellene, és az állam támogatása – de nem kivételezés formájában, hanem például úgy, hogy az adóhatóság és a pénzügyminisztérium engedje el a sportberuházások adóterheit, ha a magánszféra az állam helyett épít infrastruktúrát.

A milliárdos üzletember zárszóként bedobott egy anekdotát a múlt rendszer abszurditásából is: 1976-ban az amerikai NBC tévétársaság egymillió dollárt (ami mai értéken a harmincszorosát érné) ajánlott fel egy félórás exkluzív interjúért Nadiával. Amikor Țiriac büszkén besétált az ajánlattal a tornaszövetséghez, a kommunista sportvezetők kerek perec elutasították: „Nem akarjuk, hogy a világ megtudja a következő olimpia előtt, milyen fegyvereink vannak.”

Nadia történetéről és a tízesének hatásáról ebben a cikkünkben emlékeztünk meg részletesen.