A romániai fiatal férfiak többsége szerint egy igazi férfi nem mond nemet a szexre és a radikális feminizmus olyan rossz, mint a népirtás

A Maszkulinitás ma – Kutatás a fiatal férfiak attitűdjeiről (Masculinitatea azi – Cercetare privind atitudinile bărbaților tineri) című kutatás célja az volt, hogy feltárja a romániai, 15 és 29 év közötti fiatal férfiak hozzáállását a maszkulinitáshoz és a nemi egyenlőségi kérdésekhez. A kutatást partnerségben valósította meg a Közpolitikai Innovációs Központ (Centrul pentru Inovare Publică), a FILIA Központ (Centrul FILIA) és a Bukaresti Egyetem Politikatudományi Kara.

A kutatás korábbi elemzések eredményeire alapozva kihangsúlyozza, azok a serdülők és fiatal férfiak, akik a hegemón maszkulinitás értékeit és meggyőződéseit vallják magukénak, sokkal könnyebben elfogadják az agresszív viselkedésformákat (a zaklatástól kezdve a fizikai és szexuális erőszakig), elutasítják a nemek közötti egyenlőséget, a nők jogait (például az abortuszhoz való jogot), valamint a férfiasság tradicionális normáitól való eltérést (az egyenlőséget támogató férfiakat, a feminizmust támogató férfiakat, az LGBTQI+ közösséghez tartozó férfiakat, illetve a rasszizált csoportokhoz tartozó férfiakat stb.). A hegemón maszkulinitás azt a domináns férfiideált jelenti, amely a társadalmi hierarchiában a legfelső helyet foglalja el. Ez ösztönzi és hozzájárul a nőkkel szembeni erőszak, valamint a homofób és transzfób attitűdök újratermelődéséhez.

Mindehhez két aggasztó tendencia társul, amelyekre a legújabb kutatások is felhívják a figyelmet. Egyrészt megfigyelhető egy diskurzív, sőt esetenként cselekvési szintű közeledés a manoszférában működő különböző maszkulinista hálózatok, valamint a szélsőséges és neofasiszta hálózatok között. Ezek között az átjárást pedig a nőgyűlölet és az antifeminista diskurzus teremtik meg, amelyek egy feltételezett férfiasságválság köré épülnek.

Másrészt, a fiatal férfiak – különösen a húszas éveik elején járók – körében magasabb azoknak az aránya, akik a patriarchális maszkulinitás legszélsőségesebb értékeit és elképzeléseit vallják. Ez annak tudható be, hogy ez a korcsoport nagyobb arányban aktív közösségimédia-felhasználó, az online tér pedig melegágya és elsődleges kommunikációs tere a szélsőséges mozgalmaknak.

A jelenlegi kutatás készítői kiemelik, ezeknek a tendenciáknak a fényében a fiatal férfiak reprezentációinak, értékrendjének és viselkedésének vizsgálata kiemelten fontos számos közpolitikai terület számára. Az ilyen típusú adatoknak és információknak be kell épülniük a különböző szakpolitikákba, a nemek közötti egyenlőség előmozdításától és a nők elleni erőszak elleni fellépéstől kezdve egészen a szélsőségesség és a fasizmus elleni küzdelemig, valamint a demokratikus értékek erősítését célzó intézkedésekig.

Korábban már érintettük a Transtelexen is a nemi egyenlőségi kérdésekhez való attitűdöt a Székelyföldi Közpolitikai Intézet (SZKI) és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (ISPMN) a társadalmi és politikai törésvonalakat vizsgáló végzett kutatása kapcsán. Bár ez a teljes romániai lakosság szempontjából reprezentatív, nem csak a fiatal férfiak hozzáállását vizsgálta, ennek értelmében a reproduktív szerepekből fakadó egyenlőtlenség (a férfi dolga a pénzkeresés, a nő feladata meg a gyermeknevelés) elutasítottsága nőtt az elmúlt években mind a románok, mind az erdélyi magyarok körében.

A nemi egyenlőség továbbra is megosztó kérdés

Ugyanakkor a fiatal férfiak körében ez továbbra is egy megosztó kérdés, legalábbis a Maszkulinitás ma… felmérés azt mutatja. Az összesített eredmények alapján a romániai fiatal férfiak valamivel több mint fele úgy vélte, a nők még mindig nem rendelkeznek minden szükséges joggal, illetve a nőket nagyobb mértékű hátrányos megkülönböztetés éri, mint a férfiakat. Ugyanakkor ezt árnyalja a tény, hogy amikor a feminizmusról kérdezték őket, közel felük úgy gondolta, hogy a feminizmus felelős egy bűntudatérzet kialakulásáért, és azt eredményezi, hogy a férfiak bűnösnek érzik magukat a társadalmi rendszer hiányosságai miatt. Négy kijelentéssel szembeni attitűdöt vizsgáltak a kutatás során, amelyeket végzettség és földrajzi paraméterek alapján is elemeztek.

A nőknek több joguk van, mint a férfiaknak

Ezzel pedig a válaszadók jelentős része, közel 40%-uk inkább egyetért. Ezek a válaszok nem csupán a feminista törekvések korlátozott támogatottságát jelzik, hanem mindenekelőtt annak a diskurzusnak a személyes meggyőződéssé válását, amelyet a manoszférában működő maszkulinista csoportok és influenszerek terjesztenek, és amely a feminizmust (illetve a feministákat) a férfiak problémáinak forrásaként azonosítja.

Ebben a kérdésben azonban jelentős eltérés mutatkozik az iskolai végzettség függvényében. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők kevésbé értenek egyet a kijelentéssel, miszerint a nőknek több joga van, míg a gimnáziumi végzettség, a szakiskola és a középiskolai végzettséggel rendelkezők körülbelül kétszer akkora arányban válaszoltak egyetértően.

A földrajzi elhelyezkedés tekintetében kiugróan magas, több, mint 46% azok aránya, akik egyetértenek a kijelentéssel, az erdélyi válaszadók körében. Ez a vizsgált régiók (Moldova, Dél-Románia, Bukarest-Ilfov) közül a legmagasabb arányú egyetértést mutatja. A Bukarest–Ilfov régió válaszadói jóval kisebb arányban azonosulnak a kijelentéssel, mindössze 21%-uk, szemben a 39%-os országos átlaggal.

A feminizmus miatt a férfiak bűnösnek érzik magukat a társadalmi problémákért

A válaszadók közel 47 százaléka inkább egyetért azzal, hogy a feminizmus felelős egy bűntudatérzet kialakulásáért a férfiakban és azt eredményezi, hogy azok felelősnek érzik magukat a társadalmi rendszer hiányosságai miatt.

A legnagyobb különbség itt is a felsőfokú végzettségű férfiak és az alacsonyabb végzettségűek között figyelhető meg: a diplomások 36%-a ért egyet ezzel, míg a legfeljebb gimnáziumot végzettek körében ez az arány 59%.

Földrajzi elhelyezkedés tekintetében, a Bukarest–Ilfov régió férfi válaszadóinak csupán 32%-a ért egyet ezzel, miközben az országos átlag 47%. A legmagasabb egyetértési arányt, 57%-ot, a Moldva régióban mérték. Az erdélyi válaszadók véleménye 50%-ban megoszlik ebben a kérdésben.

A feminizmus fontos, a nők nem rendelkeznek még minden szükséges joggal

Ebben a kérdésben megfigyelhető egy javuló tendencia, ugyanis közel 56% értett egyet nagyon nagy vagy nagy mértékben azzal, hogy van még hova fejlődni a nemi egyenlőség tekintetében. Ugyanakkor érdemes szem előtt tartani, hogy a maradék 46%, ami továbbra is egy számottevő arány, nem így vélekedik.

Érdekes vonatkozás, hogy ez az arány a végzettség tekintetében nem hozza az előző kérdésekben megfigyelt tendenciát, ugyanis a felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében a legkisebb az egyetértés a kijelentéssel, míg az alacsonyabb végzettségűeknél, leginkább a középiskolások körében nő az egyetértés ebben a tekintetben.

Erdély ebben a tekintetben is az alsó értéket képviseli, 40% alatt van azok aránya, akik fontosnak tartják a feminizmust, míg a Bukarest-Ilfov régióban ez közel 50%.

A nőket nagyobb mértékű diszkrimináció éri, mint a férfiakat

Itt is átbillen a mérleg az egyetértők felé, közel 57% úgy vélekedett, hogy a nők valóban gyakrabban szembesülnek nemi alapú hátrányos megkülönböztetéssel, ezt pedig a végzettség szintjén a várható vonatkozások igazolták vissza, azaz a felsőfokú végzettségűek körében nagyobb arányú volt az egyetértés.

Érdemes azonban a földrajzi elhelyezkedés szempontjából figyelembe venni az erdélyi válaszadókat, ugyanis itt szintén kiemelkedő, több, mint 60% azoknak az aránya, akik egyetértenek a kijelentéssel, ami meghaladja az összes többi vizsgált régióban az egyetértők arányát.

Ami viszont más megvilágításba helyezi az előző vonatkozást, ugyanis ezek szerint bár az erdélyi válaszadók tisztában vannak azzal, hogy a nők gyakrabban szembesülnek hátrányos megkülönböztetéssel azért, amiért nők, mégis, többségükben úgy gondolják, hogy a feminizmus, a nemi egyenlőségi törekvések, amelyek célja többek között a nemi alapú diszkrimináció felszámolása, nem fontosak.

„Egyetértek a nőjogi törekvésekkel, de…”

Arra a kérdésre, hogy mi a véleményük a feminizmusról és a nők jogairól, a válaszok többsége a következő mintát követte: „Egyetértek a nőjogi törekvésekkel, de…”. Három-négy kivételtől eltekintve – akik szerint szükség van a feminizmusra, mert a nők továbbra is egyenlőtlenségekkel és a különböző erőszakformákkal szembesülnek –, a többi válaszadó úgy vélte, hogy helyes, ha a nők ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a férfiak, de Romániában jelenleg a feminizmus túlzásnak számít, mivel a nők helyzete már nem olyan, mint száz évvel ezelőtt. A válaszok a manoszférában terjedő diskurzusok hatását tükrözik vissza, amelyek hiteltelenítik és torzítják a feminista törekvéseket.

Több válaszban visszatérő érvként jelent meg az a nézet, hogy a feministák valójában a hatalom megszerzésére törekednek; hogy odáig jutott a helyzet, hogy a párkapcsolatokban ők irányítanak, a férfiak pedig már semmit sem mondhatnak; hogy a feministák uralkodni akarnak a férfiakon, sőt meg is akarják őket semmisíteni.

A „frusztrált”, „őrült” feministákról szóló sztereotípia összekapcsolódik a feminizmus és az LGBTQI+ mozgalom azonosításával. Ez egy válaszadónál a mai feminizmus elutasításához vezetett, miközben többször hangsúlyozta, hogy a múltban a feminizmus jó dolog volt, és támogatta a nők jogait, de a mozgalom jelenlegi irányát túlzónak tartja.

A közbeszédben terjedő „radikális feminizmusról” szóló diskurzus – a fogalmak pontos meghatározása és megalapozott érvek nélkül – befolyásolja a fiatal férfiak véleményét. Ennek következtében egyesek odáig jutnak, hogy a radikális feminizmust ugyanolyan rossznak tartják, mint a romákkal vagy zsidókkal szembeni genocídiumot.

Végül megjelenik az a diskurzus is, amely szerint a feministák már nem is „igazi nők”, illetve amely a feminizmust és magukat a nőket teszi felelőssé a nők elleni erőszakért és bűncselekményekért.

Mindezek a válaszok azt mutatják, hogy az antifeminista diskurzusok és attitűdök széles körben elterjedtek a társadalomban. Egy olyan társadalmi környezetben, ahol nincs sem nemek közötti egyenlőségre nevelés, sem szexuális felvilágosítás, miközben a vallásoktatás választható tantárgyként szerepel (ám gyakran a kötelező tantárgyakhoz hasonló módon működik), az antifeminista eszmék és attitűdök – különösen az online térben történő – terjedése jelentős veszélyt jelent a nők jogaira és a demokratikus alapelvekre.

Még azok a fiatalok is, akik korábban olvastak a feminizmusról, a mai feminizmusról beszélve többnyire az online térben terjedő témákat ismétlik, ahol felerősítik az ellentéteket és eltorzítják számos feminista törekvés tartalmát. A manoszféra és az ennek teret adó online közeg ezért olyan tényezőknek tekinthetők, amelyek megerősítik az úgynevezett „man box” (a férfiasságot szűk normák közé szorító szemlélet) hatását, és visszaterelhetik a patriarchális nemi szerepekhez azokat a férfiakat is, akik korábban olyan nézetekkel, értékekkel és viselkedésformákkal rendelkeztek, amelyek eltértek a hegemón maszkulinitás normáitól.

A tradicionális nemi szerepek továbbra is hangsúlyosak

A kérdőív a válaszadók párkapcsolatokról, nemi szerepekről, valamint a férfiak tulajdonságairól és viselkedéséről alkotott elképzeléseit és véleményét is vizsgálta.

Ha az összes kérdésre adott válaszokat elemezzük, azt látjuk, hogy a válaszadók többsége elfogadja és/vagy értékeli a hagyományos nemi szerepeket és a hagyományos férfimodellt. Így például 79%-uk úgy véli, hogy a nőknek szükségük van a férfi védelmére, 68% szerint a férfinak kell megtennie az első lépést egy kapcsolatban, és 49% úgy gondolja, hogy a férfinak mindig rendelkeznie kell az utolsó szó jogával. A párkapcsolaton belül tehát a férfit tekintik annak a személynek, akinek az aktív, vezető, védelmező, sőt ellenőrző szerepet kell betöltenie.

Az a sztereotípia, hogy a nőknek szükségük van a férfiak védelmére, összefügg egy másik sztereotípiával is: azzal, hogy a nők gyengék és érzékenyek, ezért nem képesek önállóan gondoskodni magukról.

Az adatok ugyanakkor a hagyományos nemi szerepek bizonyos árnyalódását is mutatják. A válaszadók 79%-a úgy gondolja, hogy a gyermekek gondozását és nevelését a két szülőnek egyenlő mértékben kell megosztania; 65% nem ért egyet azzal az állítással, hogy a férfiaknak nem kell tudniuk főzni, takarítani vagy mosni; 66% pedig nem lát problémát abban, ha a nő többet keres, mint a férfi. Ezek a vélemények eltávolodnak azoktól a hagyományos nemi sztereotípiáktól, amelyek szerint a házimunka és a gondoskodási feladatok kizárólag a nők feladatai, míg a férfi az egyetlen családfenntartó.

Ezeket azonban érdemes kritikusan értelmezni. Ugyanis az, hogy valaki úgy véli, mindkét szülő felelős a gyermekek neveléséért és gondozásáért, még nem jelenti azt, hogy a gyakorlatban valóban egyenlő mértékben vesznek részt a feladatokban, különösen a takarítás, a főzés, az egészségügyi ellátás vagy az iskolai és óvodai ügyintézés terén. Hasonlóképpen, az, hogy valaki elfogadhatónak tartja, hogy egy férfi tudjon főzni, mosni vagy takarítani, még nem jelenti azt, hogy a házimunka ténylegesen igazságosan oszlik meg a két partner között.

Európai felmérések, amelyekre a jelenlegi kutatás is hivatkozik, azt mutatják, hogy a gondoskodási munka és a háztartási feladatok megosztásában továbbra is jelentős egyenlőtlenségek maradnak fenn a gyakorlatban. A gyermeknevelés és gyermekgondozás területén az apák jóval nagyobb mértékben vesznek részt a szabadidős és sporttevékenységekben, mint a mindennapi gondozási feladatokban vagy a formális oktatással kapcsolatos teendőkben (például az iskolával való kapcsolattartásban vagy a házi feladatok felügyeletében).

Aggasztó tendenciát jeleznek ugyanakkor, arra a kérdésre adott válaszok, hogy elfogadható-e, ha egy nő nem szeretne gyermeket. A férfiak 50%-a ugyanis úgy véli, hogy elfogadható, ha egy nő nem akar gyermeket vállalni. Ha azonban megfordítjuk az állítást, azt is mondhatjuk, hogy a férfiak másik 50%-a nem ért egyet ezzel, vagyis nem ismeri el a nők önrendelkezési jogát a saját testükkel és a gyermekvállalással kapcsolatos döntéseik tekintetében.

Emellett, a kontroll és az erőszak különböző formáival szembeni tolerancia magas. A válaszadók 63%-a normálisnak tartja, hogy a férfi partner minden esetben tudja, a barátnője vagy felesége hol van és kivel találkozik. 48% nem lát problémát abban, ha a férfi belenéz a nő telefonjába, míg 46% a társas kapcsolatok korlátozását is elfogadhatónak tartja, és egyetért azzal, hogy a férfi ne engedje a partnerét egyedül szórakozni vagy a városba menni. Ezek a válaszok összhangban vannak az előző kérdéscsoport eredményeivel, és megerősítik a hagyományos, patriarchális párkapcsolati modell dominanciáját.

A társadalomban uralkodó sztereotípiák hatása nagyon jól látható. Két-három kivételtől eltekintve még a nemi egyenlőséget jobban támogató válaszadók körében is erősen jelen van az a meggyőződés, hogy a nők jobban értenek a gyermekgondozáshoz, vagy alkalmasabbak rá. Ez a sztereotípia olyan viselkedési mintákat és gyakorlatokat eredményez, amelyek fenntartják a gyermekgondozási feladatok egyenlőtlen megoszlását. Ez pedig a munkaerőpiaci egyenlőtlenségek egyik fő oka.

Egy igazi férfi megoldja a problémáit, nem beszél a félelmeiről és sohasem utasítja vissza a szexet

A leginkább értékelt, elfogadottabb és internalizált férfimodell a hagyományos, patriarchális maszkulinitás. A válaszadók 59%-a szerint a férfinak egyedül kell megoldania a problémáit, 58% szerint nem szabad beszélnie a félelmeiről vagy aggodalmairól, míg 55% úgy gondolja, hogy egy párkapcsolat sikere a stabil pénzügyi helyzettől függ, aminek előteremtése a férfi feladata.

A fiatal férfiak értékeit és viselkedését befolyásoló tényezők közül az interjúk alapján a legerősebb hatást a vallásosság és a manoszféra követése gyakorolja. Azok a férfiak, akik számára a vallás rendkívül fontos (az egyik válaszadó például azt mondta, hogy már 13 éves kora óta Jézus Krisztus az ideális férfiképe), valamint azok, akik jelenleg vagy korábban maszkulinista influenszereket követtek (például Jordan Peterson, Andrew Tate, Dani Mocanu vagy George Buhnici), jellemzően patriarchális értékeket vallanak a nemi szerepekről és a családról.

A kutatók a fiatal férfiak szexualitással kapcsolatos hozzáállását is vizsgálták, külön a nőkkel és a férfiakkal szembeni vonatkozások tekintetében. Így pedig míg a válaszadók 73%-a nagymértékben egyetért azzal az állítással, hogy „azok a férfiak, akiknek sok szexuális kapcsolatuk volt, tapasztaltak”, 58%-uk nagymértékben egyetért azzal, hogy „azok a nők, akiknek sok szexuális kapcsolatuk volt, könnyűvérűek”. Ez a két, egymással szembeállított állítás nagyon világosan mutatja a kettős mérce létezését: a férfiak szexuális viselkedését gyakran pozitívan értékelik, míg a nőknél ugyanez a viselkedés erkölcsi ítélet tárgyává válik.

Az ilyen eltérő megítélések fennmaradása – még a fiatalok körében is – arra utal, hogy a szexualitással kapcsolatos sztereotípiák mélyen nemi alapúak, és továbbra is befolyásolják azt, ahogyan a férfiakat és a nőket ugyanazon cselekedetek alapján megítélik.

A véleményeket további különböző, a férfiakra vonatkozó kijelentések mentén is vizsgálták, mint, hogy:

• Egy igazi férfi sohasem utasítja vissza a szexet – 54% egyetért, 46% nem ért egyet
• Nem annyira súlyos, ha egy férfi megcsalja a párját – 42% egyetért, 58% nem ért egyet
• Fontosabb számomra, hogy a párom szép legyen, mint hogy okos – 40% egyetért, 60% nem ért egyet
• Nem létezhet férfi és nő között barátság, mert a férfi mindig többet akar majd – 47% egyetért, 53% nem ért egyet

Hasonló, nőkre vonatkozó állításokkal szembeni attitűdöket is vizsgáltak, mint:

• Egy párkapcsolatban a női partnernek mindig rendelkezésre kell állnia szexuális együttlétre, valahányszor a férfi partner igényli – 53% egyetért, 47% nem ért egyet
• Nem annyira súlyos, ha egy nő megcsalja a párját – 38% egyetért, 62% nem ért egyet
• Egy nőnek fontosabb, hogy a férfinak nagy legyen a nemi szerve, mint hogy a férfi kedvesen viselkedjen vele – 41% egyetért, 59% nem ért egyet
• A nők gazdag partnert keresnek – 57% egyetért, 43% nem ért egyet

Külön vizsgálták régiónként is az „Egy igazi férfi sohasem utasítja vissza a szexet” és az „Egy párkapcsolatban a női partnernek mindig rendelkezésre kell állnia szexuális együttlétre, valahányszor a férfi partner igényli” kijelentésekkel szembeni attitűdöket. Eszerint az erdélyi válaszadók középen helyezkednek el a többi vizsgált régióval szemben, ami azt jelenti, hogy több, mint 55%-uk egyetért azzal, hogy az igazi férfi mindig készen áll a szexuális együttlétre, és közel 50%-uk azzal is egyetért, hogy a párkapcsolat női tagjának ilyen kontextusban rendelkezésre kell állnia.

Ezek a válaszok többek között azt is visszaigazolják, hogy a válaszadók jelentős része a párkapcsolatot nem teljesen egyenrangú viszonyként képzeli el, hanem olyan kapcsolatként, ahol a férfi igényei és döntései elsőbbséget élveznek, a nőkkel kapcsolatos hagyományos sztereotípiák pedig tovább élnek. Ugyanakkor a válaszok jelentős része már egyenlőségpárti irányba mutat, ezért inkább egy átmeneti állapot rajzolódik ki, ahol a tradicionális és a modernebb nemi szerepfelfogások egymás mellett léteznek.