Gömbhal-pánik terjed a Görögországban nyaraló turisták között

A nyári szezon kezdetével menetrendszerűen bukkannak fel a tengerparti veszélyekről szóló, kattintásvadász hírek. Idén a slágertéma az ezüst hátú gömbhal, vagy köznyelven nyúlhal (Lagocephalus sceleratus), amelyről a pánikkeltő sztorik a hazai utazási fórumokon is gyorsan elterjedtek. A szülők amiatt aggódnak, hogy biztonságos-e a sekély víz a gyerekek számára, és megjelentek a helyi orvosi ellátórendszer hiányosságait felemlegető, pánikszerű bejegyzések is.

A szakértők szerint azonban a félelem jórészt alaptalan.

A Szuezi-csatorna potyautasa

A faj eredetileg az Indiai- és Csendes-óceáni régióban őshonos, ám a Szuezi-csatorna kiszélesítése és a tengervíz melegedése miatt megnyílt előtte az út észak felé. Ezt a biológia lessepsi migrációnak nevezi. Az ezüst hátú gömbhal nagyjából húsz éve, 2005-ben bukkant fel először a görög vizekben, és azóta stabil állományt hozott létre.

Alexandru Iftime, a bukaresti Grigore Antipa Természettudományi Múzeum biológusa szerint a média hajlamos eltúlozni a helyzetet. „Kifejezetten indokolatlan pánikról van szó. Az állat okozott már incidenseket, de ezek rendkívül ritkák. Nem olyasmi, ami miatt különösebben aggódnunk kellene” – magyarázza a szakember, hozzátéve, hogy a hal alapvetően lassú, nem agresszív, és kerüli az embert.

A nyúlhal valódi veszélye nem a viselkedésében, hanem a kémiájában rejlik. A szervezetében – különösen a májában, az ivarszerveiben és a bőrében – tetrodotoxin halmozódik fel. Ez ugyanaz a halálos neurotoxin, amely a japán fugu halban is megtalálható. A toxin blokkolja az idegrendszert, és mivel nincs ismert ellenszere, a mérgezés könnyen fulladásos halálhoz vezethet.

A görög egészségügyi hatóságok (EODY) éppen ezért már tíz évvel ezelőtt betiltották kereskedelmi forgalomba hozatalát és fogyasztását. A halpiacokról és tavernákból így teljesen ki van zárva. Egyébként interaktív térképen lehet követni, hogy hol bukkant fel a Földközi-tengerben.

A strandolókra nézve viszont a közvetlen érintkezés nem hordoz életveszélyes kockázatot. A görög sajtóban nyilatkozó tengerbiológusok megerősítik: egy partra sodródott, elpusztult példány puszta megérintése nem okoz mérgezést, mivel a toxin nem szívódik fel a bőrön keresztül. Az alapvető óvatosság persze indokolt: az ismeretlen állatokat nem érdemes fogdosni.

Akiknek valódi kárt okoz: a görög halászok

Miközben a turisták túlzottan aggódnak, a görög halásztársadalom számára a gömbhal valós gazdasági katasztrófát jelent. Mivel a Földközi-tengerben nincsenek természetes ellenségei (például nagyméretű ragadozó halak vagy cápák), a faj ellenőrizetlenül szaporodik Kréta, Rodosz és a Dodekanészosz-szigetek környékén. Rendkívül erős, csőrszerű fogaival szétrágja a halászhálókat, hogy kivegye belőlük a zsákmányt. A helyi halászok beszámolói szerint évente több ezer eurós károkat okoznak nekik, miközben magát a halat mérgező mivolta miatt nem lehet értékesíteni. Görögországban egyes régiókban már pénzügyi ösztönzőkkel is próbálják ritkítani az állományt, egyelőre kevés sikerrel.

Az olyan elszigetelt esetek, mint egy 2019-es törökországi incidens, ahol a hal leharapta egy fürdőző ujjpercét, kirívó ritkaságnak számítanak, és szinte mindig abból adódnak, hogy az állat sarokba szorítva érezte magát.

Amúgy ha valaki Görögországba készül, sokkal reálisabb tengeri kellemetlenségekre kell felkészülnie, mint a gömbhal-támadás. A sziklák között megbúvó tengeri sünök, a medúzák, vagy a homokba ágyazódó, mérgező tüskéjű mérges pókhalak nagyságrendekkel több nyaralást rontanak el. Egy megfelelő úszócipő használata és a figyelem sokkal hatékonyabb védelem, mint a közösségi médiában terjedő pánikkeltő hírek.