Magurahegy: a szilágysági falu, amelynek ma már csak egyetlen állandó lakója van

Magurahegy, a szilágysági hepehupák közé elbújt falu Sarmaság községhez tartozik hivatalosan, de a statisztikákban az elnéptelenedett település sorát szaporítja. Aki viszont felkanyarodik a frissen aszfaltozott úton, az látni fogja: a hely nem halt ki teljesen, a lakatlan házak között fel-feltűnik egy-egy felújított ingatlan is. Hivatalosan egyetlen embernek szól ide a személyi igazolványa, ő tartja gyakorlatilag életben a falut: néhány tyúkja, két kutyája van és a szőlőtőkék, amik minden évben kihajtanak.

Móricz Sándor hatvanhat éves, régen csizmadia volt, ma önellátó. Egyedül él egy dombtetőn, ahonnan be lehet látni az egész környéket. A háza tiszta, a veteményes gondozott, a fáskamrában rend van, a tyúkjai szabadon kapirgálnak. Amikor a szülei meghaltak, úgy döntött, nem kezd új életet máshol. „Nem szerettem volna elmenni. Itt volt a család, itt van minden, amit ismerek” – mondja egyszerűen.

Az Agerpres riportja szerint pár évtizede még 70–80 család lakott itt. Aztán jött az elvándorlás, és a legtöbben Selymesilosvára, Szilágylompértra vagy épp Sarmaságra költöztek, ahol több a lehetőség adódott, munkahelyet könnyebb volt találni, egyszóval az élet maga kényelmesebb volt.

2019-ben a sarmasági önkormányzat úgy döntött, hogy leaszfaltozza a Magurahegyre vezető utat is. És ez, ahogy lenni szokott, változást hozott. Hirtelen az emberek újra elkezdtek feljárni. Először csak hétvégi látogatók jöttek, aztán olyanok is akadtak, akik nyaralót működtettek volna itt, mert a látvány, a környezet és a csend tökéletes hétvégi célponttá teszi a helyet a turisták számára. Ma már hét vendégház működik Magurahegyen, és bár ezek többsége csak időszakosan lakott, a hely újra élni kezdett.

Sarmaság egyébként nem egy pusztuló község, sőt, az egyik legnagyobb település a Szilágyság északi részén. Van óvoda, iskola, kultúrotthon, bölcsőde. Van víz, gáz, út, aszfalt. A központban térköveztek, új utcák nyíltak, játszóterek épülnek, bicikliút is tervben van a Kraszna mentén. De míg a központ fejlődik, a hozzácsapott kistelepülések elnéptelenedtek. Nemcsak Magurahegy maradt lakos nélkül, hanem Parttanya is, ahol már tényleg egyetlen állandó lakost sem regisztráltak.

A 83 éves Csóka Erzsébet is megszólalt az Agerpres riportjában, és felidézte az emlékeiben élő Magurahegyet. „Nagyon szép volt nálunk a falu. Karácsonykor minden házhoz elmentünk kántálni, összetartás volt. Amikor valaki házat épített, mindenki segített. Nem volt kérdés, hogy mész-e kalákába. Mentél, mert úgy illett.” Erzsébet édesapja a fronton halt meg, édesanyja egyedül nevelt fel hét gyereket. Ő maga télen-nyáron szoknyában járt iskolába, a táskáját kukoricalevélből fonták. Nehéz volt, de nem panaszkodik.

1965-ben aztán a falu lakói saját kezűleg építettek iskolát. Fát hordtak az erdőből, pénzt gyűjtöttek, és együtt emelték fel az épületet. A megnyitó ünnepség nagy esemény volt: zenekar, tánc, vendégek a szomszéd falvakból. Erzsébet ekkor már várandós volt, mégis ott volt. „Nekünk ez volt az egyetem. A saját iskolánk.”

Most ez az iskola üresen áll, de a református parókia már elindította a folyamatot, hogy birtokba vehesse az épületet, és ha minden jól megy, hamarosan új funkciót kap. Nemes Zsuzsanna, a sarmasági lelkész felesége arról beszél, hogy nyári tábort szeretnének itt kialakítani. Nem egyszerű szálláshelyet, hanem olyan központot, ahol a gyerekek egy hétig teljesen kiszakadhatnak a mindennapokból.

„Olyan helyet akarunk, ahová harminc–ötven gyerek is eljöhet egyszerre, és ahol végre nincs térerő. Ez nagyon jó, mert így nem a telefonjukat fogják nézni, hanem együtt játszanak, kirándulnak, beszélgetnek” – mondja. A tervek szerint a tetőtérben lesznek a hálóhelyek, matracokkal, egyszerű ágyakkal, lent pedig egy közösségi tér: konferenciaterem és egy kis konyha, ahol főzni lehet a gyerekeknek. Az udvar hatalmas, szabadtéri játékoknak is bőven van hely, a telek előtt pedig egy patak folyik el, ami önmagában is kalandot ígér a gyerekek számára.

Romániában az elnéptelenedő falvak nem csupán helyi érdekességek, hanem országos társadalmi probléma. Az országban mintegy tízmillió lakás van nyilvántartva, ezek közül két és fél millió üresen áll. A közel 13 ezer településből több száz olyan van, ahol a népszámlálás alig néhány lakost talált, vagy ahol teljesen megszűnt az állandó lakosság. A 2021-es népszámlálás adatai szerint a vidéki lakosság aránya már 45% alá esett, miközben néhány évtizeddel korábban még az ország többsége falun élt.

Magurahegy ennek a folyamatnak kicsiben a tükre. 1956-ban még 125 lakosa volt, 1966-ban 112, 1992-ben 33, 2002-ben pedig már csak 15. Az elmúlt húsz évben eltűntek az utolsó állandó lakosok is, és mára egyetlen ember maradt itt.

Az elnéptelenedés nemcsak kulturális veszteség, hanem gazdasági és társadalmi gond is: a kiürülő falvak fenntartása aránytalanul drága, hiszen iskolát, utat, közművet akkor is működtetni kellene, ha alig van, aki használja. A tervezett közigazgatási reform is éppen azokat a településeket fogja érinteni leginkább, ahol a legkevesebben élnek. A kormány többek között 415 alpolgármesteri poszt megszüntetését fontolgatja az 1500 fő alatti községekben, az állam karcsúsításának jegyében. Ezek jellemzően elöregedő, leszakadó vidéki települések, amelyek sokszor saját erőből még a szociális kiadásaikat sem tudják fedezni. A döntés mögött költségcsökkentés áll, de a kritikusok szerint épp a legsebezhetőbb közösségeket gyengítheti tovább.