Kalotaszegen találkozik az egész világ, a Mérai Világzenei Csűrfesztivál mégis családias maradt

Megérkeztünk a mérai falunapokra – gondoltam én, amikor begurultam a faluba, és parkolóhelyet kerestem. Több helyen sörsátrak fogadtak az utcán, ahol miccset vagy kürtőskalácsot lehetett kapni. A járókelőktől megtudtam, bárhová parkolhatok, ahol nincs külön megtiltva, a Mérai Világzenei Csűrfesztiválhoz pedig egy kapun kell bemenni. Nem úgy, hogy egy kapunak nevezett grandiózus bejárat-installáción, mint egy átlagos fesztiválon, hanem egy igazi kalotaszegi porta kapuján.

Tamás Zsófia kollégámmal nyakunkba vettük az idei fesztiválokat. A nem túl lenyűgöző Justin Timberlake után hiányzott már egy olyan fesztiválélmény, ahol nem csak a szervezőknek lehet gratulálni, de zeneileg is hozza azt, amit az ember elvár. Erről a fesztiválról így jöttünk el.

Mérának tehát nincs szüksége falunapokra, illetve az megtörténik az utcán a kocsma előtt, ott, ahol én is ebédeltem egyet, mielőtt a délután 5 órai nyitásra bementünk volna a fesztivál Szarka-telkére. Eleinte leginkább újságírókat és szervezőket láttam, az egyikük szerint ez nem meglepő, korán még nem szokott „ereszd el a hajam” lenni. Később mégis az lett belőle, a szólás jó értelmében.

Egy erdélyi kerti party, vagy valami családias táborozás, olyan ez a hely. De mégis lehet érezni, hogy a Szarka-telken nemzetközi társaság van. A mindenféle nyelveken beszélők mellett ezt az olaszországi Daria e Bruno Trio együttes technikai előkészületei és a koncertek is egyértelművé tették.

A telken kisebb tömeg, lehettünk pár százan, de a maximum sem sokkal több, a szervezők szerint legtöbb ezer főt fogad be a helyszín. A hangulat barátságos és nagyon nyugis egy adott pontig, amikor aztán a zene hatására az emberek elkezdik taposni porta udvarát, és hopp, a Los Orangutanes hallatlanul mulatságos koncertjén már elég sokan voltunk.

A perui, uruguayi és magyar gyökerekkel rendelkező együttes Közép- és Dél-Amerikát csinált a Szarka-telekből, és a kalotaszegi csűrben nemsokára olyan otthonosan zengtek a cumbia műfaj ritmusai, mintha valahol Kolumbiában lennénk. Általánosságban jellemző volt, hogy a dalok többségét csak az igazán gurmék ismerték, és talán ez jól is volt így, mert ennek ellenére az ünneplő tömeg – merthogy valami ilyesmi érzése van az embernek ilyenkor – szóval az ünneplő tömeg úgy is táncolt, hogy a dalt még sosem hallotta. A kolumbiai eredetű, de a klubzenés feldolgozásai miatt Mexikóban és világszerte is népszerű Cumbia Cienaguerát már többen ismerték, látható volt ez abból, hogy ilyenkor még az is elkezdett ritmusra tipegni, aki eddig csak bólogatással adott visszajelzést a zenészeknek.

Aki viszont kicsit megpihenne, visszavonulhat a táncparkettként működő udvarról. Egy patak fölött átvezető fahídon keresztül az ember hátramehet a hátsó kertbe, a chill zone-ba. Itt, a koncerttől épp ideális távolságra, a fák között az esemény honlapja szerint madárcsicsergés a hivatalos program. Jut is belőle bőven. A nyugodt miliőben egy résztvevő arról beszélt, nagyon vagány, hogy ez már a tizedik ilyen fesztivál Mérán, az esemény mégsem nőtte túl magát.

„Ez nem az a felpumpált fesztivál, ahol mindenhol mindenért sorban kell állni” – tette hozzá a beszélgetőtársam. Való igaz, a fesztivál a mai napig inkább egy családias kikapcsolódás, mintsem négy napon keresztüli vadulás. A családról jut eszembe, én eddig még nem nagyon voltam olyan fesztiválon, ahol a gyerekeknek külön helyszín lenne kialakítva, mint itt a Csűrfiában, ahol egyébként pénteken kezdődtek a különböző kézműves foglalkozások és a néptáncoktatás.

Majdnem azt mondtam, hogy tisztára falunapok, de Mérán ez itt nem áll meg: a világ különböző kultúráiból érkező vendégek és zenék egy interkulturális találkozási ponttá teszik ezt a helyet. A rendezvény deklarált célja is az, hogy a világzenei fesztivál által a világ megismerje Kalotaszeget, a Szarka-telken berendezett fényképes kiállítás helyi népzenész veteránokat mutat meg a világ minden tájáról érkező vendégeknek. Kalotaszeg nemzetközi hírnevének építése több megszólaló résztvevő szerint működik, bár nem egészen úgy, ahogyan először gondolnánk.

A legtöbb távolról érkező vendég egyszer már fellépőként eljött Mérára, és azóta évente visszajárnak. Ausztrálok, dél-amerikaiak, ázsiaiak táncolnak és szelfiznek együtt, nem beszélve az Európa különböző pontjairól érkezőkről. Kultúraközi kommunikáció tehát van, ezt a saját szememmel láttam, és mindennek Méra ad helyet. A falu nevét minden nyelven könnyű kimondani, így bizonyára azt már Ausztráliában is kiejtették élménybeszámoló közben. A fesztivált pedig átlengi ez a kellemes kettősség: Méra által Kalotaszegre jön az egész világ, az immár tizedjére megtartott esemény mégis zen maradt, csendes elmélkedő szünetre is van lehetőség két önfeledt riszálás között.

Az, hogy helyiek és külföldiek között sikerül-e barátságokat kötni, már nem épp ennyire egyértelmű az általam megkérdezettek szerint. Többek azt mesélték, mindenképpen nyitottak új kultúrákra, de a történetekből inkább az látszik, hogy az erdélyi magyar leginkább más országokból érkező magyarokkal diskurál. Mérán tehát jól összebarátkozik erdélyi a felvidékivel, és ez azért sem véletlen, mert a magyar népzene és néptánc összehozza a Kárpát-medence magyarjait – ez is egy fontos része a mérai fesztiválnak. Táncház minden este van, emellett napközben néptánc- és népzeneoktatás is zajlik. A nulláról kezdőket is nagy szeretettel várják, itt megszólítva éreztem magam.

Miközben a napom vége felé jártam, azon gondolkodtam, kinek érdemes leginkább eljönni a Mérai Világzenei Csűrfesztiválra. A legkönnyebb válasz persze az, hogy bárkinek. A megkérdezettek között többen már gyerekkoruk óta közel állnak a népzenéhez, táncoltak éveken át, szóval ez számukra egy ideális találkozási pont akár régi ismerősökkel, akár új barátságokkal.

Méra viszont nem csak a néptáncban jártas embereknek való: a világzene műfaja megengedő annyira, hogy azok is jót bulizzanak a koncerteken, akik szeretik a fővonaltól kicsit eltérő muzsikát, de este a kolumbiai DJ egészen a techno vagy a house műfajáig is elment, mindezt dél-amerikai elemekkel színesítve. A klubzenében mindig is népszerűek voltak a latin vagy az afro elemek, így a mérai fesztiválon az is jól tud szórakozni, akit nem kifejezetten a folk, hanem egyszerűen csak a jó zene vonz. A köztes időben pedig sokat tanulhat Kalotaszegről a mérai porták között barangolva.