Justin Timberlake fellépett Bonchidán, mellesleg zenét is hozott magával

Can’t stop the rain! Másra nem tudok gondolni – miközben fel akarom idézni Justin Timberlake egyik számát, amely valójában a Can’t stop the feeling! –, mert az esős időjárás kicsit átszervezte az idei Electric Castle fesztivál programját, nem csak a fejemben, hanem a valóságban is.

Csütörtökön azért érkeztünk Bonchidára, hogy felfedezzük az Electric Castle (EC) fesztivál néhány zegét-zugát, majd este egy fergetegeset bulizzunk az idei line-up number one-jára, Justin Timberlake-re. Mindből kaptunk egy kicsit, és egyikből sem sokat, maradt még felfedeznivaló és a show sem lett olyan epic, mint ígérték – az eső rányomta a bélyegét az élményre. Elvileg ez itt már normálisnak számít. Bár, ami megszokott, még nem biztos, hogy jó.

Első alkalommal járok EC-n, így nem tudtam átérezni, hogy normális dolog sárban tapogva bulizni, de a szervezőkön látszott a felkészültség – ahogyan a koncerten is érződött az esős hangulat. Pár óra erejéig sikerült felfedezni a fesztivált anélkül, hogy nejlonpelerinben és gumicsizmában kelljen tapicskolni a sárban, ami, ismétlem, állítólag már megszokott dolog az EC-n.

Déltől kora délutánig egész jó idő volt, fesztiválozók punnyadoztak a lilára-kékre kivilágított fák alatt. Aki plédet hozott, az piknikezett a szigorúan a fesztivál területén vásárolt ételeket kajálva és italokat piálva. Inna már próbálgatta a technikát a 20:40-kor kezdődő koncertjére. Közben gyülekeztek az esőfelhők az égen, az emberek pedig egyre inkább a sátrak alatt, de volt egy kis időnk felfedezni, mi merre hány méter. Az a helyzet, hogy elég sok. Aztán a sajtónak fenntartott sátortól közepesen sok méterre lehettünk, amikor eleredt az eső.

Ettől kezdve majdnem el sem állt. Néha kibújtunk a sátor alól, és vártuk, hogy a 22:30-ra meghirdetett Justin Timberlake-koncert kiszívja az embereket a fedezékből az esőbe. A show kezdetének időpontjára már csak szemerkélt, mire a színpadról egy kedves szervező bejelentette, eső miatt a koncert 45 perccel később, 23:15-kor fog kezdődni.

Mi ekkor úgy döntöttünk, ha már így alakult, és az eső sem zuhog, körbemegyünk újra ebben a szép kastélykertben. Mindenhol más-más műfaj és más-más buli, de megmondom őszintén, a legjobb és legközvetlenebb parti a fesztiválra beköltözött Lidlben volt. A fejed fölött a DJ dolgozik, ahogy azt kell, hogy nem is akarsz kimenni az üzletből. Persze előbb-utóbb veszel valamit, például esőkabátot és kimész. Fizetni a pénzzel feltöltött EC-karszalaggal és saját bankkártyával is lehet – nem tudni, mi értelme van így feltölteni a karkötőt. Állítólag azért lettek megengedőbbek a szervezők ezzel kapcsolatban, hogy ne alakuljanak ki nagy sorok a pénzfeltöltő pontok előtt, mondta nekem egy büfés, miközben sajtos-fokhagymás sültkrumplit rendeltem tőle.

Minden csalitosban más zene dübörgött, szóval volt hol szórakoznia annak is, akit a csütörtök este sztárja nem annyira érdekelt. Különböző műfajok és hangulatok fogadtak mindenfelé, a bulipontok között meg a kávézók, éttermek, italkimérések visszafogottabb zenei stílussal ösztönözték az embert teraszon ücsörgésre és fogyasztásra – az egyre jobban visszaerősödő esőzés mellett ez egy valid felvetésnek tűnt.

A Justin-koncert aztán negyed tizenkettőkor tényleg elkezdődött. Az eső miatt eltolt kezdésre visszajött a zuhé. Volt gumicsizmám, így egy nagy tócsa közepéből is tudtam hallgatni a soul, R&B, pop és a (kis túlzással) már-már techno-house-ra mixelt Timberlake-számokat, az emberek békén hagytak engem a tavacskám közepén.

Az első három szám között nyilvánvalóan ott volt a Cry me a river, ezt Justin stílszerűen a bonchidai fesztivál fölötti esőfelhőknek írta, akik készségesen sírták ki magukból az édesvizet. Jó, lehet, hogy mégsem így volt tervezve. Justin két dal között megfontoltan, szinte nehezen hallhatóan köszöntötte a romániai közönséget, és érdeklődött, esetleg direkt miatta rendeltünk-e ilyen időjárást az egektől. Hiába huhogott és sikoltozott a közönség, hogy nem, ezt valószínűleg már sosem bocsájtja meg a sztárvendég.

Nem mondható minden betonfalat átütőnek az, ahogy a tömeg átélte az idei rankingvezető meghívott dalait. Justin kétszer is elsütötte azt, hogy egy percre lesötétedik minden, mintha vége volna a koncertnek. Mindkét alkalommal voltak, akik úgy voltak vele, jobb is, és elindultak a kijárat felé.

De mégsem volt még vége, és, meg kell hagyni, pár jó számot azért fel lehetett ismerni, és lehetett jókat bólogatni rájuk. Esőkabátban viszont nem sok embernek volt kedve integetni és ugrálni. Justinon is volt kabát, emellett baseballsapka és napszemüveg is, mintha magán felejtette volna az ingoknitószerkót, amit még a kolozsvári szálláson vehetett magára. Ha előre nem tudom, hogy ki koncertezik, ránézésre nem mondtam volna meg, hogy ez Justin Timberlake, ahogy néhány száma is kellően újszerűre volt szerkesztve ahhoz, hogy aki Spotify-on már rongyosra hallgatta az összes Justin-albumot, annak is hozzon valami újat a koncert. Ez mondjuk elvileg egy pozitívum.

A jazz-funk-soul viszont egy (vagy három) jó cucc, pár alkalommal tényleg erős zeneiség hallatszott a színpad felől, személyes kedvencem az volt, amikor Bernard Wright Haboglabotribin’-sample-je csendült fel az egyik Justin-dal alatt. Pár helyen azt érezhettük, a showman a közönséggel együtt szórakozik, miközben a háttérben a banda zenél és énekel – a sztár ugyanis az általam vártnál ritkábban hallatta jól ismert hangját. A koncert második felére azért voltak nagyon jó pillanatok, sőt még percek is.

Kifelé a bonchidai kultúrotthon előtt kicsit meglepődtünk a kétszáz méteres embersortól, akik mind a kolozsvári EC-buszjáratra szerettek volna feljutni. A szervezés viszont flottul ment, nagyjából 10-15 perc alatt már a buszon ültünk, a sorakozó embereket közben ivóvízzel kínálták, piros pont ezért.

Az eső minden fesztivál legnagyobb ellensége, mi sem úsztuk meg szárazon a csütörtöki EC-napot. Lehet, hogy a Justin Timberlake-koncert is mókásabb lett volna, ha a fázósabb emberek is jobban fel tudtak volna szabadulni. A körülményekhez viszont a fesztivál láthatóan jól alkalmazkodott. A visszajáró, EC-veterán keménymagnak pedig meg se kottyan a menetrend szerinti eső – ők is csápoltak helyettünk valahol a színpad közelében.