UH.ro szülinap: pufulec, torta és 444-es állatságok meg egy marék Fidesz-RMDSZ kritika

Csodaszámba megy Erdélyben, hogy Udvarhelynek olyan helyi lapja van, ami nem szolgál pártpolitikai érdekeket, kritikusan viszonyul az RMDSZ-hez, a Fideszhez és a napi hírek mellett a hasábjain teret kapnak a Székelyudvarhelyet jobbá tenni kívánó gondolatok és az építő jellegű kritika is. A Székelyudvarhelyi Hírportál, azaz az UH.ro több mint egy évtizede teszi ezt, szombaton pedig születésnapi zsúrt tartottak, ahol a születésnapi lufi, torta, pufulec kombóhoz 444-es „sztárújságírókat” is mellékeltek. Szily Lacival, Ács Danival és Erdélyi Péterrel kiegészülve az UH.ro fergeteges partit adott, ahol leginkább az RMDSZ-t és a Fideszt vitték táncba. Bemutatva, hogyan manipulál az RMDSZ, és a fizikai atrocitásoktól sem visszariadó Gyurcsány-kormányhoz képest hogyan építette ki ölelve-fojtogató hatalmát a Fidesz, ami már a magyarországi és erdélyi nyilvánosságot is letarolta. Arról is szó esett, hogy a Fidesznek miért nem érhette meg magyarországi példára pártpropagandistákból álló szerkesztőségeket létrehozni Erdélyben, azaz miért elégszik meg azzal, hogy az Erdélyi Médiatér Egyesület újságírói öncenzúrát alkalmaznak. De a média előtt álló feladatokról és kihívásokról is beszélgettek. A vérkomoly témákat pedig humorral vegyítették, és Szily Laci Idegtartás – A legnépszerűbb házi kedvencek titkolt bűnei: hogyan ne válassz állatot magadnak című könyvét is bemutatták, ahol a közönség hasát fogva, sírva nevetett.

Udvarhely hírportálja 14 éves lett, most már buletinnel flangálhat a székely anyaváros utcáin, s bár még 4 év van addig, hogy szavazni tudjon, véleménye már megszületése óta van a közéletről. Egy alkalommal az udvarhelyi választásokon még saját jelöltet is állított, hogy a populista, demagóg politikusokat kifigurázza, emlékeztek meg a szombati születésnapi eseményükön.

És ha már ennyi 4-es került bele ebbe a születésnapba, az UH.ro és a 444.hu arról is beszámolt az előfizetőinek, hogy a nyáron megkezdett együttműködést, ami október végére közös cikkekkel és workshoppal egészült ki, a jövőben folytatni fogják, és nyitottak rá, hogy akár szorosabbra is fűzzék a kapcsolatukat. A 444-esek múlt héten workshopot tartottak az UH-nak és cikkeik megjelentek az UH.ro-n, és nem kizárt, hogy ez fordítva is megtörténik.

A médiától nem csak híreket várnak, néha a megváltást is

A születésnap alkalmából az UH.ro három előadással készült: A jó életbe! munkacímű kerekasztalhoz Geréb László, a Szerethető Udvarhely városműködtetési stratégia kidolgozója, Erdélyi Péter, a 444.hu volt újságírója, fejlesztési igazgatója, külső tanácsadója, Zörgő Noémi, a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal sajtószóvivője, valamint Szilágyi István, az UH.ro munkatársa ültek le egymással beszélgetni. Az eszmecserét Soós Róbert, az uh.ro portáligazgatója moderálta.

A beszélgetőtársak pedig arról értekeztek, hogy Székelyudvarhelyről sokan úgy mennek el, hogy vissza se jönnének, de köztük olyanok is vannak, akik valami miatt mégis visszatérnek, már csak azt kellene elérni, hogy meg ne gondolják magukat. Szilágyi István és Zörgő Noémi is elmondták, sokat gondolkoztak, hogy mitévők legyenek, aztán az élet úgy hozta, hogy Székelyudvarhely mellett döntöttek, és nem bánták meg. Már csak azért sem, mert egy kisváros tele van lehetőségekkel és kihívásokkal, melyek Geréb Lászlót és Erdélyi Pétert sem hagyták hidegen. Erdélyit egyenesen lenyűgözte Székelyudvarhely.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői abban is egyetértettek, hogy Udvarhelynek nem csak hogy van hová fejlődnie, de elég potenciál is van benne ahhoz, hogy megtegye, csak a másokra mutogatás és messiásvárás helyett kellene mindenkinek a saját háza táján takarítania.

Soós Róbert gondolataihoz kapcsolódva Erdélyi Péter azt is elmondta, hogy miért tartja szerencsésnek, hogy Udvarhelynek nem csak előfizető gyanús olvasói, de olyan hírportálja is van, amitől egyesek a „megváltást várják”. Bár szerinte sem túl szerencsés, hogy egyesek tétlenek maradnak és azt várják, hogy az újságírók lépjenek, de mióta Zuckerberg lehetővé tette, hogy az emberek, intézmények és a politikusok is tömeg-kommunikáljanak, az újságírók és újságok szerepe is megváltozott. Erdélyi szerint van egyfajta kétségbeesett útkeresés is ebben, és a sajtónak a napi hírek biztosítása mellett már sokszor inkább az a szerepe válik fontossá, hogy a közösségnek teret biztosítson az építkezésre.

Arra hogy az embereknek fontos az UH, Erdélyi Péter Borboly Csaba „diplomáciai látogatását” hozta fel, ami után az UH.ro azt tapasztalta, hogy megnőtt az előfizetőinek a száma.

S bár minden igénynek nem tud megfelelni egy lap sem, szerinte a székelyudvarhelyieknek legalább lehetőségük van arra, hogy az UH.ro a közös értékeiket megjelenítse. Már csak az a kérdés, hogy a székelyudvarhelyiek belátják-e az adományozás és előfizetés fontosságát, ha ugyanis előfizetnek a lapra, akkor kicsit maguk is az újság tulajdonosaivá válnak, és tesznek azért, hogy legyen kritika és tér a gondolataiknak, pénz nélkül azonban hosszú távon nagyon kevés dolog működik, jól pedig még ennél is kevesebb. Ahhoz tehát, hogy megmaradjanak azok az értékek, amiket az emberek fontosnak tartanak, elő kell fizetni.

A fizikai erőszaknál van durvább is

Magyarországról szeretettel címmel Ács Dani a 444.hu és Egyed Ufó Zoltán, az UH.ro tényfeltáró újságírója beszélgettek a magyarországi közéletet, nyilvánosságot fenekestől felforgató és átalakító Fideszről, ami Ács Dani szerint abban sem hasonlít a Gyurcsány-kormányra, hogy erőszakos lenne, 2006 környékén az újságírók fizikai bántalmazásnak voltak kitéve a tüntetések alatt a rendőrök által, 2010 óta viszont a Fidesz erőszakszervezete a Rogán-művek lettek. A médiabirodalmon (KESMA) keresztül Ács szerint a Fidesz kontraszelekciót tart fenn a közéletben, amit az ellenzéki politikusok és újságírók ellen is bevet. A karaktergyilkos cikkek és média tartalmak pedig gombnyomásra mennek végig a több mint 600 helyi, megyei és országos lapon. Ezt egyébként Ács Dániel ellen is bevetették már, de a Böjte Csaba otthonaiban történt visszaélésekről beszámoló Szabó Tünde, az Átlátszó Erdély munkatársa ellen is. Ács szerint az emberi méltóságot és az újságírók magánéletét sem kímélő lejárató kampányok, amiknek része az is, hogy perek indulnak ellene, általában arról szólnak, hogy az újságírót lefárasszák és eltántorítsák.

Amikor tehát az újságírók a Fidesz propagandagépezetéről beszélnek, egyáltalán nem csak kommunikációs eszközökről esik szó. Ehhez ugyanis „elképesztő mennyiségű fantom kutató és szakmai intézmény társul, mint a Századvég, a Nézőpont Intézet”. Az újságíró szerint az emberek mindenféle csatornán keresztül üzeneteket kapnak: egy utazás során az autó rádiójából, az óriásplakátokon, de eleve a közvélemény-kutatások is úgy készülnek, hogy üzenetet adjanak át.

Hogyan manipulál az RMDSZ?

A két újságíró beszélgetését egy 20 perces szünet után „közönségtalálkozós” hangulatban a jelen lévők kérdéseivel folytatták. Ebbe a beszélgetésbe beszállt már Szily László is. Mivel a magyarországi helyzetről már sok szó esett, a Transtelex pár kérdéssel az erdélyi nyilvánosság felé terelte a szót.

Kérdésünk nyomán Egyed Ufó Zoltán az RMDSZ manipulációs technikáiról kezdett el beszélni. Ufó szerint az RMDSZ elhiteti az erdélyiekkel, hogy a párt az egyetlen, ami meg tudja védeni az erdélyieket Bukaresttől, folyamatosan félelemben tartja a romániai magyarokat és azzal riogat, hogy amennyiben az RMDSZ nem lenne, vagy nincs jelen Bukarestben, akkor a románság eltiporja a magyarokat.

„Fogalmunk sincs, hogy mi történne, ha az RMDSZ nem lenne ott. De hogy ezt a félelmet nagyon erősen nyomatják és túlzásba viszik, ez szinte biztos. Az egész erdélyi politika a félelmek politikája. Ezt rónám fel leginkább, hogy a félelem az, amivel az RMDSZ megpróbál minket megszólítani. Emiatt nincs pluralizmus. Addig, amíg a román választónak megadatott a forradalom után, hogy tudjon választani, nekünk ez nem adatott meg” – mondta Ufó.

Szerinte a Szövetségnek számos manipulációs technikája van, és Magyarországról is átvesznek módszereket, hogy eljátsszák: az RMDSZ az egyetlen hiteles információforrás, és minden pénz rajtuk keresztül kell átmenjen, mert ha véletlenül máshonnan jön, vagy más úton keresztül, akkor „az nem tiszta, az nem jó”. Hozzátéve, hogy az erdélyi magyar törpepártok bizonyos okoknál fogva nem váltak valós konkurenciává. Az RMDSZ-nek pedig így nem kétharmada van, mint a Fidesznek. Az RMDSZ-nek 90+ százaléka van, és mindent leural: „a politikai kampányt és a Jehova tanúi stílusú reklámfilmeket is ők uralják.”

„Nem olyan durva talán a manipuláció, mint Magyarországon, de nagyon sokat tanulnak a Fidesztől. Ha Magyarországon lemegy valami, akkor fél éven belül itt nálunk is elkezdik alkalmazni, csak talán finomabb eszközökkel, mert az erdélyiek sokkal dühösebbek, hogyha látják, hogy hülyítik őket. És akkor ezt a hülyítést finoman kell beadni a népnek, de szinte minden átszivárog: az átoperálás, az LMBTQ-s ellenes diskurzus és a migránsok is” – tette hozzá.

Szily László biztatásul azért megnyugtatta az erdélyieket, hogy aki a legrosszabbat feltételezi az RMDSZ-ről, annak se kell attól félnie, hogy manipulációban el tudja érni a Fidesz hatásfokát. Akkor sem tudná bevetni azokat a manipulációs technikákat, amivel Magyarországon tönkretették a közéletet, és az emberek egymás közötti viszonyát, hogyha a Fidesz Erdélybe próbálja exportálni a tendenciáit, mert a Szövetség soha nem rendelkezhet az összes anyagi forrással, például az EU-s pénzek fölött. Így például a koronavírusos oltás papírján sem jelenhetett meg a pártpropaganda, mint az Magyarországon történt.

Ettől még lehet borzalmas, de nem is lehet olyan nagyon rossz, mint Magyarországon. Egy relatív siker, hogy az erdélyi magyaroknak annyira szar nem lesz, mint nekünk. Ez nekünk is jó érzés.

Hogyan vásárolták fel, készítették öncenzúrára az erdélyi médiát?

Ács Dani elmondása szerint Demeter Szilárd dolgozta ki az erdélyi média bekebelezésének tervét, erre pedig személyesen Orbán Viktortól kaphatott engedélyt, és nagyon-nagyon sok pénzt. A projekt azonban nem volt elég sikeres, mert ami Magyarországon működik, az Erdélybe nem teljes mértékben exportálható, ezért alább is hagyott az építkezés.

Bár Ufó szerint az Erdélyi Médiatér Egyesület pénzhiánnyal magyarázta a nyomtatott lapok megszűnését, Ács Dani hozzátette, a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, ha valamit fontosnak tartanak, arra jut pénz, és Magyarországon is épp a helyi és megyei lapok voltak azok, melyeket a Fidesz bekebelezett, majd megszűntek/átszerveződtek, mert a Fidesz újabban az online és nyomtatott lapok helyett a közösségi médiára és a Megafonra költ rengeteg pénzt.

„Magyarországon is azt lehet látni, hogy folyamatosan változnak a módszerek, és a klasszikus hagyományos médiából kiábrándult a Fidesz és egyre inkább vonja el a pénzt a print újságoktól és az online lapoktól, sokkal inkább bízik Zuckerbergben, aki jobban céloz, olcsóbban működik, és jobban targetálhatóak az üzenetek. Nem kellenek olyan lapok, amikben versek vannak, amihez nyomda kell. Erre már nincs szükség” – tette hozzá Ács Dani.

Az erdélyi sajtó öncenzúrája kapcsán Ufó védelmébe vette „az erdélyi magyar, Fidesz által támogatott sajtót”, mert szerinte a magyar kormánynak nem sikerült öncenzúrára késztetnie őket. „És főleg nem sikerült beállítani őket a propaganda gyárba, ami Magyarországon működik” – tette hozzá sokak meghökkenésére. Kijelentését azzal magyarázta, hogy a felvásárolt lapok újságírói attól féltek, hogy Erdélyben is listákat fognak kapni arról, hogy miről írjanak. Ez elmaradt.

Példának a Fall Sándorral, a Főtér.ro főszerkesztőjével folytatott beszélgetésüket hozta fel arról, hogy folyamatosan fel voltak készülve arra, hogyha a hatalom részéről utasítást kapnak, hogy „ezt kell megírni, hogy ezt nem kell megírni”, akkor felállnak és csoportosan elmennek a laptól.

Ufó pedig azt állítja, hogy aki meg akart írni valamit, az megírhatta. „Nyilván nem akart senki durván nekimenni a Fidesznek az alkalmazottaik közül” – tette hozzá a valósághoz már valamelyest közelítve.

Gondolatai kapcsán sokakban felmerült, hogy nem-e épp az jelenti az öncenzúra, hogy megírhatnák, de különböző okoknál fogva nem teszik meg, ezt pedig a hatalom is tudja, és ezért be se kellett keményítenie.

A választ Szily László adta meg, aki azt mondta, a magyar kormányzatra az jellemző, hogy bármekkora látszólagos vagy valós erőfölénye van és erőforrásban is bővelkedik, ha valós ellenállás lehetőségét érzi, akkor nem szokott lépni.

„Nem nagy ellenállást akar legyőzni általában, hanem alámosni a dolgokat, mint a víz, és utána elsodorni, amikor gyenge, de hogyha valami ellenáll, akkor kisebb kérdésekben inkább megadják magukat. Arra tippelek, hogy itt azt gondolták, hogy az erdélyi sajtó részéről ellenállás lenne, ha konkrét címeket, konkrét lídeket küldenének, konkrét témákat adnának, amiket meg kell írni” – fejtegette.

Ács Dani hozzátette, alapvetően azt lehet látni, hogy megmérik most már a dolgokat, hogy mekkora károkat okoznak. Ugyanakkor Szily szerint a Fidesz Erdélyben nem is szorult rá, hogy bekeményítsen, mert azok az erdélyi magyarok, akik szavaznak a magyarországi választásokon, döntő többségében rájuk ütik a voksot.

Szabó Tünde, az Átlátszó Erdély munkatársa a közönség soraiból szólt hozzá a beszélgetéshez öncenzúra kérdésében. Azt mondta, hogy még ha Demeter Szilárd tartotta volna a szavát, hogy a sajtóba érkező pénzt arra költik, hogy „rendes sajtót” csináljanak, akkor is ott volt az a berögződése az RMDSZ által letarolt helyi és megyei lapok újságíróinak, hogy „nem írjuk meg ezt, ha fájna egy helyi politikusnak”.

„Másrészt pedig nem volt szükség rá, hogy az a fajta politikai kampány átjöjjön Erdélybe, ami Magyarországon van, mert az itteni emberek nem csak a helyi, megyei sajtót fogyasztják, hanem elsősorban a Duna TV-t, az M1-et, a TV2-t nézik. Kisebb részben RTL-t és ATV-t” – mondta Szabó Tünde. Szerinte a Fidesztől a magyarországi közmédia minden pénzt és fegyvert megkapott, hogy kampányüzeneteit közvetítse, ezek az üzeneteket pedig tömegek fogyasztják Erdélyben is, így nincs szükség a helyi sajtó propagandájára.

Mindezek után a sírva vigadás is utolérte Erdélyt

Az UH.ro születésnapján Szily László nem csak a médiahelyzetről beszélt, az újságíró gyerekkora óta gyűjt és tart állatokat, olyanokat is, amiket már sokan nem biztos, hogy befogadnának. Jelenleg két rakoncátlan, öntörvényű tacskója van, egy macskája, aki az uralma alatt tartja, egy szegélyes teknős, továbbá 2 millió 360 ezer fáraóhangya büszke tulajdonosa, de volt már neki szakállas agámája is, ami éhen halt nála. És madárpókot is szeretett volna, de a családja nagyon ellenkezett miatta, ma sem érti, hogy az amúgy nagyon nyitott családja miért állt ellen, pedig a madárpókok „nem is túlságosan mérgezőek…”

Legutóbbi kötete, az Idegtartás – A legnépszerűbb házi kedvencek titkolt bűnei: hogyan ne válassz állatot magadnak pont ezekről a tapasztalatairól szól. Szily mulatságos történetekkel és illusztrációkkkal segít eldönteni, hogy van-e szükségünk háziállatokra, és pontosan milyenre, hogy a háziállatok beszerzése után nekünk már ne kelljen annyit szívni, mint neki.

Tapasztalatairól Jakab-Benke Nándor, a Filmtett főszerkesztője faggatta Udvarhelyen, akivel az első perctől egymásra hangolódtak, miután Nándi egyből a kutyakakás történetekről kezdte faggatni az előadót. Szily ugyanis a könyvében részletesen ír pár esetről, amikor a kutyaürülékben zoknit, harisnyát talált, ami magától azért nem annyira akart kijönni. Szily pedig kapott is az alkalmon, és mielőtt még belemelegedett volna a mesélésbe, a medveszaros élményeit is megosztotta a hallgatókkal.

Az UH.ro halásztavi kirándulásán hal helyett Szilyék medveszart találtak, amit a helyiek úgy elemeztek ki, mintha egy NCIS sorozatban lettünk volna.

„Rápillantoással és homlokráncolással állapították meg mit evett” – tette hozzá élménybeszámolójának egy viccesebb részletét.

Miután a közönség már a hasát fogta és könnyeit törölgette a könyvből felolvasott részleteken, és elég kakás sztori került terítékre, Nándi azért védelmébe vette a könyvet, megjegyezve, hogy abban azért nem csak kakás sztorik vannak, de komolyan vehető részek, sőt tanácsok is.

Szily és Nándi beszélgetését egyébként úgy lehet legkönnyebben elképzelni, mint amikor két kutya- és macskakedvelő kezd el panaszkodni és tippeket ad egymásnak arról, hogy például mit tegyenek, ha a macskájuk hajnalosan költi őket (mondjuk érdes nyelvnyalogatással, fejükre fekvéssel vagy a klasszikus engedj ki/engedj be nyávogással, kaparászással). Aztán átbeszélik, hogy kinek, milyen állatai voltak gyerekkorában. A szenvedélyes beszélgetésben a két macskás srác úgy egymásra hangolódott, hogy már kedvenceik madár- és egérfogási technikáit is átbeszélték. Illetve azt, hogy Szily milyen állatkajákat kóstolt meg, ezek között például a horgászatnál használt kukac és sáska is felbukkant.

Szily elmesélte saját módszerét arra, hogy tipikus kutyás gazdiból hogyan sikerült átvedlenie és megbarátkoznia a macskatartás gondolatával, miután a feleségét választás elé állította, hogy vagy a macska vagy ő marad. Szily módszere a teljes behódolás volt, azt mondta, a pár hetes macska azonnal az uralma alá hajtotta, így nagyon könnyen ment a dolog.