Vama Veche: a leghájpoltabb hely a román tengerparton, ahol nudista strandtól fésült homokos napozóig minden van

Gyerekkoromban a román tenger volt a dolce vita netovábbja – a Riviéra, az Adria, a román Balaton – és minden ami egy nagy utazásba beleférhet: autós út, Fiesta számok dögivel, és persze az elmaradhatatlan társasjátékok és új ízek kavalkádja, mert a tengeren minden más értelmet nyer, nem csak az ételek, a csend is.

Egy ideje hallgatom, hogy az általam eddig még meg nem látogatott Vama Veche mekkora menőség még mindig, mert bulik, parton sátrazás, meztelenül napozás, még ha „drága is ott az élet” (legalábbis igénytől függően ételek és a szállások tekintetében, de azért a pia sem olcsó).

Vama Veche a román Fekete-tenger legdélibb településének számít, határvidék, Bulgária közvetlen közelében van, és a neve is erre céloz, mert magyarra lefordítva annyit tesz, hogy „régi vám”. Az egykori halászfalu és határátkelőhely már a hetvenes évek elejétől a román értelmiségiek menedék- és találkozási helye lett. Időnként alábbhagy a hájpja, de azért annyira nem, hogy ismerőseim körében ne legyen mindig pár ember, aki Vama Vechét tűzi ki úti célnak a nyári szünetre.

Ugyanerről a román partszakaszról legalább ennyi ideje hallok rémtörténeteket is, amelyek lopásokról, homokban hagyott tűkről, igénytelenségről, miegymásról szólnak. Az ember hátán egyszerre áll fel a szőr, és lesz legalább ennyire libabőrös, ha Vama Vechéről hall, egyszóval nem bírtam ellenállni a kísértésnek, hogy kipróbáljam, milyen ez az ikonikus hely.

Így jutottam el életem egyik legkaotikusabb helyszínére, ami mindenkiből azt hozza ki, amire a legkevésbé számít: a buddhista nudistát, a románokkal törzsi táncot járó parti állatot, a tengerben ernyedten lazuló nyugdíjast, a taccsrészeg arabot, aki éjjel a hideg vízben próbál magához térni, a hősszerelmes don juant, vagy éppen a miccs színűre égett napozót, vagy mindezeket egyben.

Vama Veche sepsiszentgyörgyi kitekintésből mindössze ±450 km, ami nem sokkal hosszabb egy kolozsvári útnál, hisz hajnali indulással hat óra alatt és egy tankolással teljesíthető. Azért hajnalosan, mert ilyenkor még Azuga-Bușteni-Sinaia szakasz sem dugul el, nem alakulnak ki több kilométeres sorok, és mire megvirrad, arra már (Ploiești-Bukarest majd Bukarest-Konstanca útvonalon) az A3-as és A2-es autópálya egérutat biztosít a tengerig.

Ha több időre indultunk volna útnak, akkor lehet sorra vettük volna a tengerparti üdülőtelepeket is, miután Mamaia kivételével Konstanca, Eforie, Costinești Olimp, a bolygónevű üdülőhelyek (Neptunusz, Jupiter, Vénusz, Szaturnusz), majd Mangaliát és 2 Mait érintve értük el a Bulgária határában lévő Vamát. Közben csorgattuk a nyálunk a tengerre és a napsütésre, aminek eredetileg épp az ellenkezőjét mondták az időjárásjelentők. Mivel azonban csak 3 nap állt rendelkezésünkre, így inkább Bulgáriába ugrottunk át, mert azt hittük a szomszéd fűje itt is zöldebb. De sem a bulgáriai Kavarna, sem Várna nem tudott olyan változatos és hatásos lenni, mint a régi vám.

Pedig kezdetben Vama Veche nem tűnt nagy dobásnak

Péntek dél felé érkeztünk meg a szállásra, amit az utolsó pillanatban találtunk egy kétségbeesett Facebook-bejegyzés segítségével. Így jár az ember, ha sokat halogatja, majd az utolsó hetekben próbál alvóhelyet találni magának, amikor már a kulcsosházak, panziók többnyire el vannak foglalva, vagy nem is adják, ha nem töltesz el minimum egy hetet a panzióban. Amúgy az árak 3-500 lej/éjszaka körül ingadoznak, most nem beszélek az extrém esetekről, hanem a nagy átlagról.

A másik opciónk a sátorozás lett volna, Vama Vechén ugyanis sokan választják ezt a megoldást, de első alkalomra nem voltunk elég bátrak hozzá, és végül nem is kellett erőt vegyünk magunkon, mert baráti árban (350 lej/éjszaka/több személyre) kaptunk alvóhelyet magunknak egy szobában. Máshol a határ a csillagos ég lett volna, miután Vamán a luxus és a laza szálláshelyek kéz a kézben járnak. A szállások ártól függetlenül rendszerint közel vannak a parthoz, ami nem köves, de helyenként hínáros, a víz nem mély, a bójákig veszélymentesen be lehet úszni.

Vama azonban önmagában első benyomásra nem is tűnt nagy kunsztnak. Nem sokban különbözött attól, amit más partszakaszokon látni lehet. A települést flancoló autók, slápos (a flip flop papucs román neve) balkánboyok és fancy divatgirlök árasztják el, amikor pedig a part felé megy az ember dugig megpakolt üzletek tömkelegét kerülgeti, persze a kétszeres-háromszoros árú termékeket nem újságíró zsebre szabják. A három lejes dobozos sör ára ott 9 lej, a 2-3 lejes automata gépből csordogáló kávé 5-9 lej, a kukorica 10 lej, a dinnye kilója 6 lej, a nagy kiszerelésű Aqua Carpatica boltban 7 lej, étteremben a feles is 12 lej.

Ezek előtt, után két sorban lefelé sorakoznak: a szuvenírek, ruhák és kacatok, a gyorséttermek és vendéglők, ahogy a partról a fehér napágyas, pálmafás nyugvóhelyek is elmaradhatatlanok, amelyek mellett ott röpizik pár strandszettes fiatal. Erre a partra is lejön a vadrockertől, a családoson át a fiatal tiniig mindenki, annyi különbséggel, hogy utóbbiak lényegesen többen vannak, az esti órákban pedig már nem kérdés, hogy ki birtokolja a teret. Ilyenkor ugyanis a tengerpart átalakul egy hatalmas fesztivállá, ahol mindenki, mindenhol csápolni akar valamelyik buliban, ahol ingyenes belépők vannak, épp a piák kerülnek egy pénztárcányiba. Persze, senki nem mondja, hogy muszáj shotot, koktélt, vagy akár sört inni, pisztolyt se tart senki az ember fejéhez, hogy megigya. Lehet itt a parton is chillezni esténként, mert a szeles időben is tűzött a nap, de így este már kellemes hűvösség telepedett a homokdűnékre, és a fekete tenger végtelensége, a hullámok nyugtató fodrozása, ringása örök kombó.

Ami a sztereotípiákat illeti, mi nem tapasztaltuk, hogy Vama Veche szemetesebb lett volna, mint más partok, se fecskendőt, se lopást nem láttunk, a hatóság végezte a dolgát. Személy szerint több elnyomott csikket láttam eddig bárhol máshol. Esténként pedig szemetet alig, de helyette nagyon sok apró kagylót lehetett találni az erősebb hullámzás idején, majd amikor felfedező túrára mentünk a sátras, nudista part felé, ott már a part telis-tele volt sziklákkal és nagyobb kagylókkal.