Értünk is szólt a harang – vers, ünnep, találkozás a kolozsvári unitárius kollégiumban

A péntek délutánok általában csendesek az iskolákban, nincs már nyüzsgés, futkosás, becsengetés. Április 8-án a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégiumban azonban nagy volt a zsongás, mert két év szünet után ismét megrendezték az Atlantisz harangoz versmondó vetélkedőt, amelyet nagyon következetesen nevelt évtizedes hagyományúvá a verseny ötletgazdája, Solymosi Zsolt aligazgató, és segítői, az oktatási intézmény magyar szakos tanárai, valamint azok a „külsősök”, sokan közülük már eltávozottak, akiknek nevére emlékezni kell minden alkalommal, ahányszor megszólal „Atlantisz harangja”.

A Reményik-sor, amely címét adja a rendezvénynek, alaposan megkopott az évek során: annyi iskolai, templomi, emléktábla-avató és más rendezvényen szavalták el ezt a verset, hogy már kiüresedettnek, semmitmondónak érezzük: szlogenné vált a metafora. Most mégis aktuális volt, a szervezőknek ez alkalommal is sikerült úgy alakítaniuk az eseményt, hogy a cím ledobta magáról a rárakódott üledéket, mivel két nagyon fontos viszonyítási pontot vontak be: az első és legfontosabb, az ukrajnai háború.

A kollégium hetek óta otthont ad egy ukrán menekült családnak (nem beszélve arról, hogy segítő csoportot is működtetnek, JZSUK a menekültekért címmel). Az odesszai Skalska család díszvendégként vett részt a megnyitón, a 14 éves Mariia pedig énekével „megrajzolta a csillagokat” a hallgatóságnak. Miközben a dal szólt, eszembe jutott a John Donne és Hemingway harangja, és már másként szólt az atlantiszi harang is („minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól”).

Nem ez volt az egyetlen kimozdulás a szokványosból a befogadóbb, inkluzívabb kultúraértelmezés felé. A rendezvényszervezők arra is figyeltek, hogy a megnyitó napja, április 8. egyben a Nemzetközi Roma Nap, a roma kultúra ünnepe volt, amely felhívja a figyelmet a romák társadalmi helyzetére is. Nagy volt az örömöm, amikor Ördög Ödön karmester intésére egy balkáni roma népdal csendült fel. Az isztambuli fellépésre készülő kollégiumi kórus török dalt is énekelt, de az Ederlezi lett a kedvenc, percekig tapsolta a hallgatóság.

Ez a huszadik alkalom, amikor megszervezi az iskola a versenyt, és mindig sikerül újat mutatni, aktuálissá tenni a találkozót. Sok diák fordult meg azóta a JZSUK falai között, felnőttek, kirepültek, sőt az a könyvesbolt, a kolozsvári Phoenix Könyvház, amellyel annak idején közösen találták ki rögtön 1990-ben, hogy a magyar költészet napját ilyen formában éljék meg, már bezárt azóta. De Solymosi Zsolt és a köréje szerveződött „kemény mag” következetesen végezte a dolgát: szervezi, megrendezi a eseményt, élményt nyújt a fiataloknak, kiemeli a tankönyvi megszorítások közül az irodalmat, befogadhatóvá teszi, és egy év elteltével megismétli ugyanezt.

Igaz, most a 22. alkalom lett volna, de amit nem tudott legyőzni sem bürokrácia, sem a pénztelenség vagy az érdektelenség, azt megtette a covid-járvány: két évig csend volt a JZSUK-ban költészet napja tájékán. Ha a fegyverek közt hallgatnak a múzsák bölcsesség igaz volna, akkor talán most sem lett volna versmondás az iskolában, mert az ukrajnai háború szörnyűségei közepette akár frivolnak is tűnhetne egy ilyen rendezvény. De a szervezők megtalálták a fogást: az idei tematikát Irány, iránytű, keresés címmel határozták meg. Solymosi Zsolt a megnyitón pedig ki is fejtette, hogy pontosan azért ez a téma, mert ebben a feje tetejére állt világban fontos bevallani, hogy a legfőbb segítség, amit a fiataloknak nyújthatnak, az útkeresés szabadságának a megtanítása.

Mindenkinek a maga ösvényét kell megtalálnia, a versszöveg megértésének és újra alkotásának folyamata pedig egy önismereti utazás is egyben, mondta Solymosi.

Kocsis Tünde, rendező; Visky András költő, drámaíró, dramaturg; Kali Andrea színész; Dimény Áron, színész és Váradi Izabella, az Oktatási Minisztérium, Országos Oktatáspolitikai és Értékelési Központ tanácsosa – ők voltak a zsűri tagjai idén, akik az ország tíz megyéjének magyar oktatású középiskolájából jelentkező 43 diák versmondását pontozták. Két korcsoportban versenyeztek: a IX. – X.-es diákok kötelező versként Kosztolányi Dezső: Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most című szövegét mondták el, a XI. – XII. osztályosoknak pedig Nemes Nagy Ágnes: Istenről című versével kellett készülniük. A kötelező szövegeken kívül mindenkinek egy szabadon választott magyar vagy világirodalmi alkotást, a témához illeszkedő modern vagy posztmodern verset, versrészletet kellett előadnia.

A vetélkedőt követő gálán élmény volt látni a csillogó tekinteteket. Nem „csak egy verseny volt a sok közül”, hanem valódi találkozás. A díjkiosztót megelőzte a zsűritagok elemzése a diákok versmondásáról. Alapos, értő, érzékeny mondatok hangzottak el, fontos dolgokat, mesterségbeli titkokat adtak tovább a szakemberek a fiataloknak. Visky Andrást, a zsűri elnökét valósággal ünnepelték a versmondók, mert nemcsak szakszerűen magyarázott, hanem humora is a helyzet magaslatán volt.

„Amikor fellépünk a színpadra, kiderül, hogy több kezünk van a kelleténél, pontosan kettővel több, mint ahányra szükségünk volna” – jegyezte meg mosolyogva a színházi ember, és a hallgatóság megértő nevetéssel nyugtázta a poént. Azt is megtudtuk Viskytől, hogy a jó versmondáshoz nem kell igazán semmi más, csak egy kicsit „meg kell halni a színpadon.”

Dimény Áron arra hívta fel a figyelmet, hogy versmondáskor nem a költő szólal meg, hanem a versmondónak a saját élménye, saját szövegértelmezése kell, hogy érvényesüljön. Váradi Izabella is a helyes értelmezés fontosságát hangsúlyozta: el kell érni, hogy a mű és mondanivaló beleivódjék az emberbe, ez által kerülnek helyükre a megfelelő akcentusok. A kevesebb néha több, osztotta meg saját versmondói tapasztalatát Kali Andrea színész, aki azt is beismerte, hogy volt olyan szövegmondás, amely a könnyekig elérzékenyítette őt.

Kocsis Tünde rendező nemcsak zsűrizett, ő az, aki minden alkalommal a versenyzők közös versmondását is összehangolja. Nemes Nagy Ágnes versét aktuális kontextusba ágyazta, és az ukrajnai háború, a fegyver által elpusztuló, tehetetlen, védtelen ember látványával egészítette ki:

Ez volt a 2022-es Atlantisz. Ma van a költészet napja. Bizonyítsuk be saját magunknak, hogy nem veszett ki belőlünk sem a versmondás bátorsága, suttogjunk el legalább saját magunk számára egy verssort. Én már kiválasztottam, mit mondok:

Az meglett ember, akinek / szívében nincs se anyja, apja, / ki tudja, hogy az életet / halálra ráadásul kapja / s mint talált tárgyat visszaadja/ bármikor – ezért őrzi meg, / ki nem istene és nem papja / se magának, sem senkinek. (József Attila)

XX. Atlantisz harangoz versmondó verseny díjazottjai:

9.osztály

I. díj – Simon Viktória, Gheorghe Pop de Băsești Technológiai Líceum, Szilágycseh felkészítő tanár: Bántó Evódia Ildikó; II. díj – Nagy Nikoletta, Berde Mózes Unitárius Gimnázium, Székelykeresztúr, felkészítő tanár: Demeter Annabella; III. díj – BaloghÁgnes, Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely, felkészítő tanár: Dr. György Andrea; dicséret – Kopacz Melánia, Csiky Gergely Főgimnázium, Arad, felkészítő tanár: Rudolf Ágnes; dicséret – Koncsag Eszter, Bethlen Gábor Kollégium, Nagyenyed, felkészítő tanár: Fodor Brigitta

10.osztály

I. díj – Máthé Gyopár Bíborka, Dr. Palló Imre Művészeti Líceum, Székelyudvarhely, felkészítő tanár: Máthé Melinda; II. díj – Szász Iván-Csongor, Marosvásárhelyi Református Kollégium, felkészítő tanár: Márton Csilla; III. díj – Balogh Áron, Németh László Elméleti Líceum, Nagybánya, felkészítő tanár: Karsay Magdolna; dicséret – Török-Schuller Lilla, János Zsigmond Unitárius Kollégium, Kolozsvár, felkészítő tanár: Dénes Éva; dicséret – Szilágyi Máté, Gheorghe Pop de Băsești Technológiai Líceum, Szilágycseh, felkészítő tanár: Bántó Evódia Ildikó; dicséret – Debreceni Máté, Gheorghe Șincai Tanítóképző, Zilah, felkészítő tanár: Orosz Tímea; Jancsó Miklós-díj: Szőcs Szilárd, Segítő Mária Római Katolikus Teológiai Líceum, Csíkszereda, felkészítő tanár: Bogos Róbert; Balázs Ernő Péter díja – Nemes Dávid-Fülöp, Marosvásárhelyi Református Kollégium, felkészítő tanár: Márton Csilla

11. osztály

I. díj – Fodor Vilmos Márk, Mircea Eliade Főgimnázium, Segesvár, felkészítő tanár: Fodor Gyöngyi; II. díj – Almási Eszter, Csiky Gergely Főgimnázium, Arad, felkészítő tanár: Rudolf Ágnes; III. díj – Béni Etelka, Berde Mózes Unitárius Gimnázium, Székelykeresztúr, felkészítő tanár: Demeter Annabella; dicséret – Berei Tamás, Orbán Balázs Gimnázium, Székelykeresztúr, felkészítő tanár: Ivácson Sándor; dicséret – Andrási Rafael, Csiky Gergely Főgimnázium, Arad, felkészítő tanár: Rudolf Ágnes; dicséret – Józsa Anna Barbara, Benedek Elek Pedagógiai Líceum, Székelyudvarhely, felkészítő tanár: Ivácsony Zsuzsánna; Jancsó Noémi-díj – Vargyas Sarolta, Segítő Mária Római Katolikus Teológiai Líceum, Csíkszereda, felkészítő tanár: Orbán Zsuzsa

12. osztály

I. díj – Kupán György Zsolt, Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely, felkészítő tanár: Siklódi Beáta; II. díj – Szőcs Noémi, Bethlen Gábor Kollégium, Nagyenyed, felkészítő tanár: Nagy Egon; III. díj – Szakács Kata, Nagyváradi Művészeti Líceum, felkészítő tanár: Mados Andrea; dicséret – Szilágyi Anna, Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely, felkészítő tanár: Fekete Erzsébet; dicséret – Szentgyörgyi Zselyke, Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely, felkészítő tanár: Fekete Erzsébet; dicséret – Szász-Barra Boglárka, Téglás Gábor Elméleti Líceum, Déva, felkészítő tanár: Mészáros Enikő; Simon Kamill díja –Sükösd Zoltán, Kolozsvári Református Kollégium, felkészítő tanár: Szilágyi Gizella; Magyari Eszter díja – Madarász Mónika, Dr. Palló Imre Művészeti Líceum, Székelyudvarhely, felkészítő tanár: Máthé Melinda