Mintha egy más világba kerülnél, amikor kilépsz az ajtón

Szászfenes a szélsőségek faluja – ezt egy 10 éve ott letelepedett, kolozsvári születésű lakos fogalmazta meg nekünk. Egy olyan hely, ahol szívélyesen befogadnak a szomszédok, ahol nyugodtan bekopoghatsz egy borkán lekvárért, ahol nagyokat köszönnek, ha magyarul beszélsz az úton, ahol közelebb lehetsz a természethez, ahol minden sarkon van élelmiszerbolt és gyógyszertár. De gyakran órákat ülsz az autódban a dugók miatt, néha megütöd az alját az erősen kátyús utakon, inkább elnézel a szemetes építkezési telepek fölött, és szemet hunysz az erős esőzések után felgyülemlett tócsák és a földcsuszamlások miatt keletkezett, tenyérnyi vastagságú repedések felett. Szászfenesen megszokod, hogy nincs járda, az úton kell közlekedni, ezért az érzékszerveid is kicsit átalakultak, nem kell különösebben figyelned, már zsigerből érzed, amikor közeledik egy jármű.

Kívülről tekintve olyan ez a község, mint egy évtizedek óta csak gyarapodó építkezési telep, amelynek legalább ezer tervezője volt, és ezek az építők sehogy sem tudtak megállapodni valami egységes koncepcióban: vannak kellemes hangulatú, gyerekzsivajtól hangos kertvárosi részei, a következő utcában pedig a munkástelepi összevisszasággal találkozol, a kissé bekormolódott tömbházakkal, lepukkant kocsmákkal és turkálókkal. Három utcával arrébb már egy elhagyatott tömbházsorral állsz szemben, ahol rögtön szembetűnik, hogy a földszinti lakásokat kikezdte a penész és a teraszok is omladoznak. Ha még tovább haladsz, fel a hegyre, a falu határába, ott valami nagyon furcsa, balkáni-mediterrán hangulat fogad a hegy oldalába beépített, lapos tetejű, wannabe-luxusházak között. Az egyik közelben élő lakos viszont azt mondja, hogy az itteni lakók sokat kínlódnak, mert süllyed a hegy, vele együtt az utóbbi két évben épített 10 emeletes tömbházak és az utak is, a hegybe épített családi házak – mivel gyakorlatilag a földben vannak – rettenetesen penészednek.

Akkor mégis miért költözik ide ilyen sok ember?

Az előzetes népszámlálási adatok tovább erősítették azt a 2000-es években induló trendet, amelyet Románia nagyvárosainál láthattunk: az emberek inkább kiköltöznek a környező kisebb településekre. 2021-ben erős ütemű szuburbanizációs folyamatot mutatnak a számok Kolozsváron és környékén is. Míg az elmúlt tíz évben a város lakossága hivatalosan több mint 30 ezer emberrel csökkent, a környező települések látványosan nőnek, Szászfenesen 130 százalékkal több ember él (52 735 személy), mint 2011-ben, ezzel maga mögé utasítva például a székelyföldi megyeközpontokat is. Az itt élő emberek többsége szoros kapcsolatban marad Kolozsvárral, továbbra is oda járnak dolgozni, nagybevásárlást tartani, elegendő hely híján vagy szervezési okokból a gyerekek a városba járnak iskolába, óvodába, de az egészségügyi szolgáltatásokat is csak ott vehetik igénybe, mert hiába lakik több mint 52 ezer ember a településen, nincs kórház vagy sürgősségi ellátás sem.

A szociológusok szerint ezekbe az elővárosokba főként a magasan iskolázott középosztálybeli emberek költöznek ki, azok a személyek, akik jövedelmükhöz mérten épp akkora bankkölcsönt képesek felvenni, hogy Szászfenesen, vagy más alvó városban vásároljanak maguknak lakást, mivel Kolozsvár határain belül erre már nincs lehetőségük. A szakemberek szerint a Kolozsvárra érkező egyetemisták nagy része a városban és közelében próbál letelepedni, elsősorban pedig ez az a generáció, akik aztán a környező településeken vásárolnak maguknak ingatlant.

Az elmúlt évtizedben olyan gyors ütemben drágultak az ingatlanok Kolozsváron és a környékén is (a városban 2012 decemberében 931 euró volt egy négyzetméter átlagára, 2022 decemberében ez már 2388 euróra emelkedett, de ezen kívül az árfolyamváltozásokat is figyelembe kell venni), hogy a tanulmányaikat befejező fiatal felnőttek közül sokan inkább visszaköltöztek arra a vidékre, ahol születtek, mások pedig Budapestre, vagy még tovább mentek szerencsét próbálni. Akik maradnának, azok választhatnak a Kolozsvárral már összenőtt települések egyikéből, ahol némileg olcsóbban, elérhetőbb áron lehet lakáshoz jutni – azonban az infrastrukturális hiányosságok, a kaotikus területrendezés, a rossz minőségű építkezés és főként a közlekedési nehézségek többeket elriaszthatott attól, hogy hosszú távon itt telepedjenek le. A szociológusok ezzel kapcsolatban mondják, hogy a szuburbanizációs jelenség még sokkal erősebb is lehetne – Kolozsvár nagy veszteségére –, ha az itt felsorolt problémák nem lennének ennyire fajsúlyosak.

Szászfenesről, mint egyfajta elrettentő példáról évek óta cikkeznek a lapok. A települést és Kolozsvárt összekötő országutat Románia legforgalmasabb útjának tekintik, becslések szerint naponta 30-40 ezer ember ingázik be és vissza ezen a szakaszon. És hiába szélesítik a sávokat, hiába próbálják észszerűsíteni a forgalmat, ekkora bezúduló autótömeget nem bír meg az infrastruktúra. A szászfenesi lakosok egyértelműen a főút zsúfoltságát, a reggeli és délutáni dugókban elpocsékolt időveszteséget nevezik meg a legfőbb problémának. Olyan személlyel is beszélgettünk, aki inkább bérbe adta szászfenesi lakását, abból a pénzből pedig Kolozsváron bérel lakást, mert egy hónapban többször is előfordult, hogy reggel 7 órai indulás után délelőtt fél 10-kor még nem jutottak ki a községből. Igaz, ez 5 évvel ezelőtt történt, azóta némileg normalizálódott a helyzet, mert sok szászfenesi lakos úgy rendezte be az életét, hogy kikerülje a csúcsforgalmat. Többen home office munkavégzésre álltak át, másoknak pedig módosult a munkaideje: reggel 8-9 óra helyett fél 10-re járnak be az irodába és legtöbbször 7 óra után, a csúcsforgalom lecsendesülése után indulnak útnak haza.

A Vivo bevásárlóközpont mögé épített lakónegyedben élő alanyunk azt mondta, hogy lakásától a városközpont nagyjából 40 percnyi utazás, ebből 20 perc sétával telik, ameddig a tömbháztól a bevásárlóközpont melletti buszmegállóba ér. „Ez a séta eléggé frusztráló tud lenni néha, de egy olyan kompromisszum, amit bevállaltunk. Máskülönben úgy látom, hogy a mi lakásunktól már elég könnyen be lehet jutni a városba” – mesélte. A többiek szerint a főúti forgalom felszabadítását azzal is segíthetné a fenesi önkormányzat, ha a község negyedeit összekötő földutakat kisimítanák, kiszélesítenék, esetleg leaszfaltoznák, így a községen belüli forgalom könnyedén haladhatna a főútra való kitérés nélkül is.

És valóban: amikor a községet jártuk, több kátyús, sáros, az autó felfüggesztését kikezdő utcákon vágtunk át, hogy egyik negyedből a másikba jussunk. De a közlekedési nehézségek csúcsával nem is itt, hanem az Urușagului negyedbe bejutva találkoztunk: körülbelül 10 ezer embert szolgál ki egyetlen kis szűk utca, ahol csak egy autó fér el, egy éles kanyarban, ami után az autós gyakorlatilag betérhet a negyedben található tömbházakhoz. Ha egy autóbusz, vagy egy nagyobb jármű szeretne behajtani, minden irányból leáll a forgalom, mert két jármű egyszerűen nem fér el egymás mellett. Egy közelben élő lakos szerint reggel óriási torlódás van a kis utcán, a körülményeket pedig tovább nehezíti, hogy épp a közvetlen közelében egy ortodox templom is épül, előtte pedig mély kátyúk keletkeztek, így a lehúzódó autóknak sem jut hely. Alanyunk elmondása alapján a kis utcával párhuzamosan terveztek egy utat építeni, hogy felszabadítsák a forgalmat, csakhogy valaki épp az út nyomvonalára épített házat, ezért a terv meghiúsult.

Másokat a zsivaj és a szemetes környezet zavar leginkább. „Mi a központban, épp a Profi mellett lakunk, ami nagyon jó, de egyben hátrány is. Valahogy az emberek mai napig nem szokták meg, hogy a fagylaltos csomagolópapírt ne a földre, hanem a kukába dobják el. Amióta itt élünk, azóta folyamatosan szemét van az üzlet körül. Ez az egyetlen dolog, amit nem tudok elfogadni, minden mással megtanultam együtt élni, még azzal is, hogy torrenciális eső után a kanális rendszer egyszerűen nem tudja elnyelni a vizet és óriási tócsa keletkezik a tömbház körül. Szerencsére jó lakásban élünk, nem volt gondunk, csak néha gyenge a víznyomás, a hálózatot nem ennyi lakosra építették ki. A feleségem néha mondja, hogy elege van ebből a zsúfolt környezetből és valami sokkal csendesebb helyre vágyik. Az itteni életet valahogy úgy tudnám leírni, hogy egy más világba kerülsz, amint kilépsz az ajtón” – véli egy másik lakos.

Vannak kompromisszumok, de összességében nem bánják, hogy kiköltöztek

Ahány szászfenesi lakossal beszéltünk, nagyrészt mind ugyanazon a véleményen voltak, nem bánták meg, hogy a településen vettek lakást és ide rendezkedtek be.

„Mi nem ragaszkodunk Szászfeneshez, de az összes opció közül ez volt a legjobb megoldás. Nem akartunk Kolozsváron az albérleti lakásba pénzt fektetni, de főleg nem szerettünk volna évekig valaki másnak fizetni” – fogalmazott a Profi mellett élő alanyunk.

„Persze, megvannak a kompromisszumok: például a Vivo bevásárlóközponthoz egy nagy sáros területen kell átgázolni, mert ha nem óriási kerülővel juthatunk csak oda. A buszmegállóig is 20 percet kell gyalogolnom, ha be akarok jutni a városba. De kárpótol az, hogy az ablakomból a Bükkös erdőt látom, csend van, békés a környezet. A lakásunkat is úgy tudtuk kialakítani, ahogy nekünk tetszett, mivel még félkész állapotban találtunk rá, ráadásul fedett garázs is jutott nekünk, ami óriási plusz pontnak számít. Aki Kolozsváron és környékén él, az nagyon jól tudja, hogy milyen sok fejtörést okoz a parkolás, ha a lakásoddal nem jár parkolóhely. Így visszagondolva úgy érzem, hogy jó döntést hoztunk” – mondta egy másik alanyunk.