Nyugat-Európában tiltólistán van, nálunk ültetik. De mi is a bajuk a biológusoknak az akáccal?

Vissza-visszatérő probléma országszerte, hogy egy-egy civil szervezet erdősítési akciót hirdet, azonban a jó szándékú kezdeményezésből károkozás lesz. Gyakran ugyanis a kívánatos, őshonos fafajok csemetéi helyett agresszíven terjedő, behurcolt fajokat, például fehér akácot és lepényfát ültetnek. A legnagyobb ilyen megmozdulás 2015-ben volt, és hiába kapott nagy médiavisszhangot az, hogy a szakértők ellenzik ezt a gyakorlatot, a természetpusztítás tovább folytatódott. Ami nem csoda, hiszen maga az állami erdészeti hatóság (Romsilva) javasolja sok esetben ezeket a fajokat. Tavaly tavasszal pedig, az országos erdősítési kampány nyitányaként, a környezetvédelmi miniszter és az államelnök együtt ültette az akácot a kamerák előtt. Fenesi Annamária biológust, botanikust, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatóját kérdeztük arról, hogy miért tartják a szakértők nemkívánatosnak az akác szándékos terjesztését.

A Kolozs megyei Mikesen kétezer fehér akác csemetét ültettek el önkéntesek. Természetvédelmi és élőhely-rekonstrukciós szempontból ez tekinthető jó választásnak? A szervezők szerint egy leromlott állapotú területről van szó, ezért döntöttek az akác mellett…

Nem tudom, hogy a szervezők voltak-e már akácültetvényen vagy tudják-e, hogy mit jelent az inváziós faj fogalma? Egy akácos nem erdő, csak sorba ültetett, vékony fák tömege, ahol a sűrű lombkorona miatt nagy a sötétség, nagyon kevés növény és állat él, tehát biológus szemmel egy fajszegény, degradált állapotú terület. Ha már vágtak is az akácból, akkor meg áthatolhatatlan, irthatatlan bozótos lesz belőle, amely megállíthatatlanul terjed. Tehát akácos létrehozása semmiképpen nem tekinthető élőhely-rekonstrukciónak. Egy terület restaurációjának megvan a tudományos módja, ami a helyi körülmények felmérésén, talajelőkészítésen és megfelelő őshonos fajkészlet kiválasztásán alapszik, és amely hosszú távon egy természetes növényközösséget fog eredményezni, mely természetvédelmi és klímavédelmi célokat is szolgálhat. Épp ezért egy hozzáértő biológus sem javasolt volna élőhely-rekonstrukciós célból akácot ültetni a mikesi területre.

Egy Észak-Amerikából behurcolt, eléggé agresszíven terjedő fajról van szó. Egyesek amellett érvelnek, hogy inkább irtani kéne, de ültetni semmiképpen, mások viszont szívesen látják, hiszen jó mézelő, képes megkötni a talajt, ráadásul gyorsan nő, így rövid idő alatt ad eléggé értékes faanyagot. Ökológiai szempontból mit jelent az akác szándékos terjesztése, milyen hatással lehet ez az élővilágra? Mi a gond az akáccal, miért nem látják szívesen a biológusok, ökológusok? Tudomásom szerint természetvédelmi területeken irtják is ezt a fajt…

Valóban, az akác megítélése nagyon ellentmondásos: gazdaságilag hasznos, természetvédelmi szempontból azonban nem kívánt, sőt nagyon káros, ugyanis a legveszélyesebb inváziós fásszárúak egyikének tartják világszerte. Ezért került tiltólistára pl. Németországban, Csehországban, Svájcban, Olaszországban stb. Egy agresszíven terjedő, sokszor dominánsan fellépő fajról van szó, amely teljesen átalakítja a terület adottságait és az ott élő növény- és állatközösségeket. Sarjadzása miatt nehéz kiirtani, csupán vegyszerek használatával lehet megfékezni. Nagyon változatos élőhelyeken tud megtelepedni szárazgyepektől nedves ártéri területekig. A kutatók azt jósolják, hogy a fagyérzékeny akác még gyorsabban fog terjedni a klíma melegedésével, már csak ezért is figyelnünk kellene, hogy tájszinten csökkentsük az akác mennyiségét.

Tavaly a környezetvédelmi minisztérium is részt vett egy akácültetési kezdeményezésben, a dél-romániai Dăbuleni településen, mely arról híres, hogy megindult egy elsivatagosodási folyamat a község mezőgazdasági területein. Indokolt volt ide akácot ültetni vagy lenne más megoldás az élőhely ökológiai egyensúlyának helyreállítására?

Egyes új kutatások azt mutatták ki, hogy az akác hosszú távon szárítja a talajt, ezzel hozzájárul a klímaváltozás hatásainak felerősítéséhez, és olyan mérvű változásokat okoz a területeken, hogy azok az akác kiirtása után sem tudnak regenerálódni. Nem tudjuk, hogy ez érvényes-e Dél-Romániára is, de nagy eséllyel igen, úgyhogy az akác ültetése még fokozhatja is az elsivatagosodás jelenségét hosszabb távon. A természetes vízfolyások helyreállításán és környezetkímélő mezőgazdaság bevezetésén kellene inkább elgondolkodni.

Vannak-e olyan területek Romániában, ahol indokolt az akác ültetése?

Olyan helyre, ahol van esélyünk természetes, működőképes növényközösséget fenntartani vagy létrehozni, legyen az gyep vagy erdő, nem lenne szabad akácot ültetni. A szakirodalom említ sovány példákat, amikor egy akácos is lehet hasznos: egy agrársivatag közepén egy akácfolt menedéket biztosíthat egyes állatfajoknak. De ilyen helyeken méhészkedni nem lehet, mert a rövid virágzási periódusokon kívül a méhek éheznének. Ha az akácra, mint mezőgazdasági haszonnövényre tekintünk, akkor fenn lehet tartani parcellákat az ismert hasznok miatt, de ezeket felelősen kell kezelni, és nem szabad engedni terjedni.

Romániában erdősítési program indult, melynek keretében pénzt kapnak azok, akik a tulajdonukban levő területeket felajánlják erre a célra. A program gyepekre is vonatkozik. Természetvédelmi szempontból elfogadható eljárás az, hogy az amúgy is csökkenőben levő gyepterületek kárára növeljék az erdős területek kiterjedését?

Az erdősítésre úgy tekintünk, mint az egyedüli hathatós és do it now megoldásra a klímaváltozás megfékezésére. De az esztelen erdősítés nem megoldás. A természetes gyepek sokszor nagyobb biodiverzitást és biztonságosabb, a talajban hosszú távon lekötött szénraktárakat jelentenek, mint a legtöbb ültetvény vagy akár erdő. Szelektíven kellene gyeprestaurációt vagy erdősítést javasolni annak megfelelően, hogy milyen a kiszemelt terület.

Mit javasol a jövőre nézve a lelkes, erdősíteni kívánó egyesületeknek, önkénteseknek, hová és mit ültessenek?

Ki kell kérni hozzáértő szakemberek véleményét, akik a régióban hasonló környezetben előforduló őshonos fafajok ültetését vagy éppen gyepek restaurációját fogják javasolni. Ha erdő kialakítsa a cél, nem egyetlen faj ültetését, hanem vegyesen, több faj kiválasztását fogják javasolni, nem egyszeri ültetéssel, hanem fokozatos erdősítést, hogy biztosítani lehessen a fák vegyeskorúságát. Természetesen nem vonalzóval húzott sorokban kell ültetni a fákat, hanem teret kell engedni az erdők természetes rendezetlenségének.