226 nagyméretű olajfoltot észleltek a Fekete-tenger tükrén, a szennyeződések még az űrből is látszanak

A Fekete-tenger napján, október 31-én, a Greenpeace egy olyan jelentést tett közzé, ami meglehetősen kijózanító. Az elmúlt három évben ugyanis több mint 220 különböző olaj- és üzemanyag-szennyeződést azonosítottak a Fekete-tenger romániai felségvizein – nem vízminőség-érzékelő bóják vagy parti laborok, hanem műholdfelvételek segítségével.

A felvételeken – amelyekből a Greenpeace egy részletes térképet is készített – jól kirajzolódnak a sötét, kanyargós vagy épp egyenes csíkok, amelyek semmiképp sem lehetnek véletlenek. Ezek a foltok sok esetben több száz négyzetkilométeres területeket borítanak be, és ami még aggasztóbb: gyakran éppen olyan zónákban bukkannak fel, amelyek természetvédelmi oltalom alatt állnak. Ilyen például a Duna-delta vagy a kevésbé ismert, de különösen érzékeny „Zernov-féle Phyllophora-mező déli szegélye”.

A Greenpeace kampánykoordinátora, Alin Tănase szerint, aki a Pro Tv-nek is nyilatkozott a leggyakoribb szennyező forrás továbbra is a hajóforgalom. Sok hajó – gyakran a szabályokat figyelmen kívül hagyva – a fenékvizet, vagyis azokat a szennyezett vizeket, amelyek az üzemanyaggal, olajjal, kenőanyaggal keveredve gyűlnek össze a hajótest alsó részén, egyszerűen kiengedi a tengerbe. Ez nem csak illegális, de a gyakorlatban is rendkívül káros: a vízfelszínen szétterülő olajréteg megakadályozza az oxigén bejutását, a vízi élőlények pedig vagy azonnal elpusztulnak, vagy hosszabb távon betegségektől szenvednek.

Tănase szerint a legtöbben alábecsülik az olajfoltok hatását – főleg mert ezek nem mindig látványosak vagy azonnal észlelhetők. A valóság viszont az, hogy a szennyező anyagok beépülnek a halak és madarak szervezetébe, onnan pedig szépen lassan feljutnak a tápláléklánc csúcsára – vagyis végső soron akár az emberi szervezetbe is.

És nemcsak a hajók a hibásak. A GeoEcoMar kutatóintézet vezetője, Dan Vasiliu arra figyelmeztet, hogy a Duna is hozza magával a szennyeződést. A foltok sokszor egyértelműen a folyó torkolatának irányából indulnak, és nem nehéz belátni, miért: a Duna egész Európán áthalad, miközben ipari, mezőgazdasági és városi szennyeződéseket sodor magával – és mindez végül a tengerben köt ki.

A Greenpeace által készített térkép alapján az is jól látszik, hogy az olajfoltok viselkedése alapján következtetni lehet a forrásukra. Az egyenes nyomvonalú szennyezések jellemzően mozgásban lévő hajók után maradnak, míg a szabálytalan, hullámos foltok a szél és az áramlatok hatására alakulnak ki – ezek pedig gyakran éppen az offshore olaj- és gázplatformok közelében jelennek meg. A jelentés szerint legalább tizenegy olyan szennyeződési gócot azonosítottak, amely közvetlenül kapcsolható ezekhez az ipari létesítményekhez.

Stelică Hagi, a konstancai vízügyi igazgatóság vezetője sem kertel: szerinte sok hajótulajdonos egész egyszerűen nem törődik a környezetvédelmi előírásokkal. És ha nincs szigorú ellenőrzés, nincs retorzió, akkor miért is változtatnának?

A Greenpeace most azt reméli, hogy a műholdképekkel alátámasztott térkép elég meggyőző lesz ahhoz, hogy a hatóságok lépjenek. Mert nemcsak arról van szó, hogy halak pusztulnak el vagy hogy turisták olajfoltokba léphetnek nyaralás közben. Hanem arról, hogy a szennyezés tartósan, rendszerszinten károsítja a tengeri ökoszisztémát, amelynek mi, emberek is a részei vagyunk.