Románia több élelmiszert pazarol el, mint Spanyolország, pedig feleannyi lakosa van

Az Eurostat friss adatai szerint Romániában tavaly mintegy 3,4 millió tonna élelmiszer került a kukába, míg Spanyolországban „csak” 3,1 millió tonna. Ez a különbség különösen látványos, ha figyelembe vesszük, hogy míg Spanyolországban 48 millióan, Romániában alig 19 millióan élnek.

Ezzel Románia bekerült az öt legnagyobb élelmiszerpazarló ország közé az Európai Unióban. Az első négy helyen Németország (10,9 millió tonna), Franciaország (9,7 millió), Olaszország (8,1 millió) és Lengyelország (4,6 millió) áll. Az ötödik helyen Románia – és csak utána következik Spanyolország.

Az élelmiszerpazarlás nemcsak morális vagy gazdasági kérdés, hanem súlyos környezeti probléma is. Az EU teljes lakosságára vetítve 2023-ban összesen 58,2 millió tonna élelmiszerhulladék keletkezett – ez 130 kilogramm fejenként. Az előző évhez képest ez 0,7%-os növekedést jelent.

A hulladék túlnyomó többsége a háztartásokból származik – a teljes mennyiség 53%-a, vagyis fejenként átlagosan 69 kg. A többi az élelmiszerlánc más szintjein keletkezik: 19% az élelmiszer- és italgyártásban, 11% az éttermekben és vendéglátásban, 10% az elsődleges mezőgazdasági termelésben, 8% pedig a kereskedelemben.

A számok mögött viszont sokszor teljesen hétköznapi szokások állnak. Sokan vásárolnak többet, mint amennyire szükségük van, az élelmiszerek lejárati dátumait félreértik, túl nagy adagokat főznek, vagy egyszerűen megfeledkeznek az ételről, amit megvettek. Az éttermekben és szállodákban gyakran a tálalás esztétikája vagy a bőség látszata fontosabb, mint a pazarlás elkerülése.

Románia esetében az is aggasztó, hogy a pazarlás ilyen mértéke nem feltétlenül a jólét jele. Sok családnak nincs elegendő pénze egészséges élelmiszerre, miközben országos szinten millió tonnák mennek veszendőbe.

Mit lehet tenni?

Az élelmiszerpazarlás csökkentése nemcsak egyéni felelősség, hanem rendszerszintű kihívás, amely komplex megoldásokat igényel. A pazarlás minden szinten — a termőföldtől a hűtőszekrényig — jelen van. A meg nem evett élelmiszer előállítása során feleslegesen használunk el vizet, energiát, termőföldet, miközben az eldobott ételek bomlásából üvegházhatású gázok szabadulnak fel.

A háztartások szintjén fontos a tudatos tervezés: bevásárlólista készítése, a hűtő és kamra rendszeres átnézése, a dátumjelölések értelmezése („minőségét megőrzi” nem jelent automatikus kidobást), valamint a maradékok újrahasznosítása vagy fagyasztása. De ez csak a felszín. Valódi változás akkor történik, ha újragondoljuk az élelmiszerhez fűződő viszonyunkat: nem kizárólag fogyasztóként, hanem felelős erőforrás-használóként viselkedünk.

A vendéglátó- és kereskedelmi szektorban elengedhetetlen az élelmiszerek életciklusának optimalizálása: intelligens készletgazdálkodás, dinamikus árazás a lejáratközeli termékekre, valamint a menthető élelmiszerek rendszerszintű átirányítása rászorulókhoz, nonprofit partnerekhez. A digitális megoldások – például az ételmentő applikációk, mint a Too Good To Go – már ma is kézzelfogható eszközöket kínálnak a pazarlás csökkentésére.

Állami szinten a megelőzés és újrahasznosítás közpolitikai prioritássá tétele nélkülözhetetlen. Ide tartozik a kötelező mérés és jelentés az élelmiszerhulladékról, célzott adókedvezmények az adományozóknak, és az olyan civil vagy szociális szereplők támogatása, akik a felesleget a megfelelő helyre juttatják el. Emellett szükség van oktatásra és szemléletformálásra – már iskolás kortól –, hogy az élelmiszer értéke ne csak gazdasági, hanem ökológiai és társadalmi szempontból is világos legyen.

Az élelmiszerpazarlás nemcsak a hűtőnkből indul, hanem a teljes élelmiszerrendszer újragondolásával csökkenthető – a mezőgazdasági termeléstől kezdve a szabályozáson és a logisztikán át egészen a fogyasztói döntésekig. A kérdés az, hogy megengedhetjük-e magunknak a jelenlegi szintű pazarlást egy klímaváltozás sújtotta, társadalmi egyenlőtlenségekkel terhelt világban.

Az élelmiszer nem szemét

Globálisan az összes megtermelt élelmiszer közel egyharmada soha nem kerül elfogyasztásra. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete úgy becsüli, hogy ez kb. 1,3 milliárd tonnát jelent évente. Ha az élelmiszerpazarlás egy ország lenne, a világ harmadik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója lenne, Kína és az Egyesült Államok után.

A probléma tehát globális, de a megoldás helyi – minden egyes ember szintjén kezdődik. A kenyér, amit kidobunk, a zöldség, amit hagyunk megrohadni, vagy a maradék, amit a tányéron hagyunk – mind hozzáadódik egy olyan rendszerhez, amely pazarló, fenntarthatatlan és igazságtalan.

Vannak országok, amelyek már mutatnak utat. Dánia például 2010 és 2015 között 25%-kal csökkentette a háztartási élelmiszerpazarlást, főként a fogyasztói tudatosság növelésével. Az országban a „Stop Spild Af Mad” nevű civil mozgalom volt az egyik motorja a változásnak: kampányokat indítottak, együttműködtek szupermarketekkel, hogy a lejárathoz közeli termékek külön kedvezményt kapjanak, ne pedig automatikusan a kukában végezzék.

Emellett létrejött egy önkéntes nemzeti partnerség is – Denmark Against Food Waste néven –, amelyhez több mint 25 nagyvállalat, kereskedelmi szereplő és gyártó csatlakozott. Ezek a cégek vállalták, hogy rendszeresen mérik és nyilvánossá teszik saját élelmiszerhulladék-mutatóikat, és konkrét lépéseket tesznek annak csökkentésére. A céljuk az, hogy 2030-ra megfelezzék a pazarlást.

A dán példa azt mutatja, hogy a változás nem törvénnyel indul, hanem azzal, hogy az ételt nem problémának, hanem lehetőségnek tekintjük. Romániában is lehetne hasonló utat járni – ha a háztartások, boltok, éttermek és a döntéshozók is közösen vállalják a felelősséget. Nem feltétlenül kell kevesebbet vásárolni – elég, ha tudatosabban bánunk azzal, ami már a kezünkben van.