Betiltatnák a cigarettafiltereket, mert sem az egészségnek, sem a környezetnek nem tesznek jót

Az Európai Unió zöld stratégiája egyre nagyobb figyelmet kap, különösen a műanyaghulladék és a tengerszennyezés kérdésében. Az adatok szerint évente több mint 32 millió tonna műanyaghulladék keletkezik Európában, de a számok arra is rámutatnak, hogy a tengerbe kerülő hulladékok 80 százalékát a műanyag teszi ki. A körforgásos és erőforráshatékony gazdaságra való átállást sürgeti az unió, a szabályozások és tervek pedig kiterjednek az egyszer használatos műanyagokra, a csomagolásra – amiről részletesen ebben a cikkben írtunk –, a mikroműanyagokra, valamint a lebomló és komposztálható anyagokra.

A cigarettaszűrők kérdése ebben a kontextusban különösen aktuális. Az 1950-es években a dohányipar az egészség védelmének látszatát keltve vezette be a filtereket, de mára világossá vált, hogy sem az egészségre, sem a környezetre nézve nem jelentenek előnyt.

Nagyvonalakban a filterek elterjedéséről

A cigarettafilterek a dohányzás biztonságosabbá tételének látszatát keltették, de valójában inkább marketingeszközként szolgáltak. Az első filterek már a 19. század végén megjelentek, de akkor még csak „praktikus célt szolgáltak”: a szűrőknek köszönhetően a dohánymorzsák nem kerültek az emberek szájába.

A nagy áttörést az 1950-es évek hozták. Ekkorra egyre több tudományos bizonyíték utalt arra, hogy a dohányzás és a tüdőrák között elég nagy az összefüggés. A dohányipar válasza erre az volt, hogy „biztonságosabb” alternatívaként elkezdte filterrel ellátni a cigarettákat. A szűrő soha nem a dohányzók egészségének „védelméről” szólt, csupán el akarták oszlatni a félelmeket, nehogy leszokjanak az emberek.

A 70-es évektől kezdve megjelentek a light és mild variánsok is. Ezek perforált, vagyis lyukakkal ellátott filterek voltak, és elsősorban arra voltak jók, hogy a laboratóriumi gépi tesztelésekkor csökkentsék a füstben mérhető káros anyagokat. Az emberi szervezet azonban nem gép: az emberek mélyebbet szívtak, gyakrabban gyújtottak rá, sőt sokszor akaratlanul is befogták a filter apró lyukait. A Tobacco Tactics több kutatásra hivatkozva írja azt, hogy a filterek hamis biztonságérzetet keltenek, nem csökkentik a dohányzás káros hatásait, sőt egyes esetekben fokozhatják a tüdőrák kialakulásának kockázatát.

A cigicsikk a leggyakrabban eldobott hulladék a világon

Ha szemétszedési akciókon veszünk részt, legyen szó városi parkokról vagy tengerpartokról, szinte biztos, hogy a leggyakoribb a földről felszedegetett cigarettacsikk. Az elmúlt harminc év adatai alapján a használt cigarettafilterek rendre az első helyen szerepelnek a hulladéklistákon. Becslések szerint évente 4,5 billió darab kerül a környezetbe világszerte. A Générations Sans Tabac (GST) adatai hozzáteszik: évente 5,5 billió szál cigarettát gyártanak, így a 4,5 billiós szám még meghökkentőbb.

Ezek a szűrők egyébként cellulóz-acetátból készülnek, ami körülbelül 10-15 év alatt bomlik le – de a jobb kifejezés talán az, hogy napfény hatására apróbb műanyag darabokra esik szét –, miközben hétezer kémiai anyagot is kibocsáthat, amikből legalább száz mérgező és rákkeltő hatása különösen nagy.

Bár az Európai Unió betiltotta az egyszer használatos műanyagok jelentős részét, a cigarettafilterekre egyelőre csak a kötelező jelölés vonatkozik: jól látható, kitörölhetetlen jelöléssel kell ellátni, amely a megfelelő hulladékkezelésről és a műanyag környezeti hatásairól tájékoztatja a fogyasztókat.

Emellett ugyan előírták, hogy a gyártóknak finanszírozniuk kell a termékekből származó hulladékok gyűjtését és kezelését, de ez még nem elég.

Az egyetlen megoldás a filterek betiltása lenne?

Egyre több civil szervezet és tudományos csoport javasolja a szűrők visszaszorítását. A megoldások palettája széles, de korántsem egyformán hatékonyak, sőt, néhány valójában inkább az iparág érdekeit szolgálják.

Az egyik legvitatottabb „megoldás” a biológiailag lebomlónak hirdetett filterek bevezetése.

Elsőre környezetbarát alternatívának tűnik, de ugyanúgy mérgező anyagokat tartalmaz, amelyek ugyanúgy a vízbe és a talajba kerülnek. Ráadásul fokozhatja a szemetelés arányát is „ha úgyis lebomlik a csikk, akkor dobhatom akárhova”-alapon.

Ezek a kezdeményezések inkább az iparág imázsát javítják, mintsem valódi környezetvédelmi megoldást kínálnak. Civil szervezetek és szakértők szerint ezek a projektek gyakran a szigorúbb szabályozások kijátszását szolgálják, miközben elterelik a figyelmet a valódi problémáról: a filterek sem az egészséget, sem a környezetet nem védik.

A valódi kérdés így nem az, hogy milyen filtert használjunk, hanem az, hogy szükség van-e egyáltalán filterre.

Egyre több szakértő egyetért abban, hogy a szűrő nélküli cigaretta visszahozása lenne a hatékony megoldás, hiszen ezzel megszűnne egy olyan termék, ami hamis biztonságérzetet kelt, amellett, hogy súlyos környezeti károkat is okoz.

Van már arra példa, hogy betiltották a szűrőket

2024 őszén a kaliforniai Santa Cruzban a világon elsőként fogadtak el olyan rendeletet, ami betiltja a filteres cigaretták és szivarok árusítását.

A tiltás mögötti érvelés világos volt. A filterek sem az egészséget, sem a környezetet nem védik: műanyagból készülnek, tele vannak toxikus vegyületekkel, mikroműanyagra bomlanak, és mérgező anyagokat szivárogtatnak a talajba és a vizekbe. Ahogy Laurent Huber, az Action on Smoking and Health igazgatója fogalmazott: „Az egyetlen hatékony megoldás, ha eltüntetjük ezeket a piacról.”

Bár a Santa Cruz-i rendelet történelmi lépés a szűrős dohánytermékek betiltásában, a tiltás jelenleg még nem teljesen hatékony. A szabályozás csak a nem önkormányzati – vagyis a megyei irányítás alatt álló – területekre vonatkozik, ami körülbelül Santa Cruz lakosságának felét érinti. De ez azt is jelenti, hogy az emberek továbbra is vásárolhatnak filteres cigarettát a városok boltjaiban, ami „lyukakat hagy” a rendszerben. A tényleges érvényesítés 2027-ig vagy addig halasztódik, amíg két másik helyi önkormányzat nem vezet be hasonló tilalmat, ezért a rendelet hatása egyelőre korlátozott.

Ha ilyen sok a csikk, akkor építsünk utat belőlük

Bár a legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a filterek teljes tiltása lenne a legjobb megoldás, addig is akadnak kreatív kezdeményezések, amelyek megpróbálják hasznosítani a már meglévő hulladékot. Két példa jól mutatja, mennyire eltérő utak nyílhatnak meg az újrahasznosítás előtt: India és Szlovákia.

Indiában két testvér, Naman és Vipul Gupta 2015-ben döntötték el, hogy szembeszállnak a csikkek áradatával. Amit mások szemétnek láttak, ők nyersanyagnak tekintették. Néhány év alatt olyan technológiát fejlesztettek ki, amely lehetővé teszi a cigarettacsikkek teljes körű újrahasznosítását: a papír és a dohánymaradék komposzttá alakul, a filterekből pedig – speciális kémiai kezelés után – puha töltőanyag készül plüssjátékokhoz és párnákhoz.

A kezdetleges garázsprojektből mára többmilliós vállalkozás lett, amely naponta 6–7 millió csikket hasznosít újra. Ehhez saját gyűjtőhálózatot építettek ki: több mint 200 ezer speciális konténert helyeztek ki Indiában, és több ezer ember vesz részt a csikkek begyűjtésében. A projekt nemcsak a környezetet tehermentesíti, hanem munkahelyeket is teremt.

Európában egészen más irányba indultak el.

A pozsonyi hulladékgazdálkodási vállalat 2023 végén kísérleti jelleggel speciális gyűjtőedényeket helyezett ki a cigarettafiltereknek. A begyűjtött szűrőket több cég közreműködésével tisztítják meg a mérgező anyagoktól és a maradék dohánytól, majd cellulóz-acetát szálakká alakítják. Ezeket a szálakat a hagyományos aszfaltkeverékhez adják, ami javítja az aszfalt tartósságát és élettartamát.

„A szűrők betiltása nem fogja egyik napról a másikra megszüntetni a dohányzást, és nem szünteti meg a műanyag-szennyezést. De jelentős és szimbolikus lépés lenne a környezet- és egészségvédelmi célok összehangolása felé. Eltávolítana egy káros és félrevezető terméket a piacról, csökkentené a szennyezést, és őszintébbé tenné a cigarettát” – zárja a Conversation oldalán megjelent vitacikkét két egészségügyi szakember.