60 éves gátak védik Romániát az árvizektől – papíron. A valóságban életveszélyesek

Románia közel 10.000 kilométernyi gátat tart nyilván, ebből 7.450 kilométernyi több mint 60 éves, és a legtöbb esetben fogalmunk sincs, hogy ezek a gátak még képesek-e ellátni a feladatukat, írja a Newsweek. A lap tavaszi áradások és a parajdi katasztrófa kapcsán vizsgálta meg a romániai gátrendszer helyzetét. Idén tavasszal súlyos helyzet alakult ki az esőzések miatt Székelyföldön: patakok léptek ki a medrükből, a víz elárasztotta a lakóházakat, és komoly infrastrukturális károk is keletkeztek. A katasztrófa azt is megmutatta, milyen súlyos állapotban van Románia árvízvédelmi rendszere, olvasható a cikkben.

A gátakat elvileg az Országos Vízügyi Hatóság (Apele Române – ANAR) kezeli, de valójában a legtöbb gátról sem műszaki dokumentáció nem áll rendelkezésre, sem karbantartási terv, és a hivatal sok esetben azt sem tudja, ki a tulajdonos.

A rendszerváltás előtt az árvízvédelmi létesítményeket különféle állami vállalatok és hivatalok – például az ANIF, az IEELIF vagy az OGA – építették és kezelték. Ezek az intézmények azóta megszűntek, átszerveződtek, vagy épp teljesen eltűntek az állami rendszerből, a dokumentációk pedig gyakran eltűntek.

Noha az ANAR már 2013-ban átvette a gátrendszer kezelését, csak tíz évvel később, 2023 végén kezdtek el egyáltalán hozzáértő szakértőket képezni arra, hogy felmérjék, mely gátak milyen állapotban vannak. Jelenleg összesen 21 hivatalos szakértő foglalkozik az ország majdnem tízezer kilométernyi gátrendszerével.

A helyzet súlyosságát mutatja, hogy eddig mindössze 81 gátra sikerült hivatalos működési engedélyt kiadni. Ez kevesebb mint 1%.

Az ANAR válaszaiból kiderül: egyelőre nem is tervezik a gátak tömeges megerősítését vagy korszerűsítését. Először meg kell találni a dokumentációkat, majd újra kell alkotni azokat, és csak ezután lehet szó bármiféle beavatkozásról. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy még évekig nem történik semmi, miközben a klímaváltozás miatt egyre gyakoribbak a heves esőzések és hirtelen áradások.

Egy 2024-es számvevőszéki jelentés szerint a legtöbb gát nem rendelkezik olyan engedéllyel, amely igazolná, hogy biztonságosan működtethető. Ráadásul nem csak a régi gátak problémásak: az elmúlt években épült új gátaknál sem volt kötelező a biztonsági tanúsítvány megszerzése.

Mindez azt jelenti, hogy a román állam lényegében vakon bízik abban, hogy a gátjai működnek – anélkül, hogy bármi ezt igazolná.

A jelenlegi vízügyi stratégia egyik iránya az, hogy a teljesen tönkrement gátakat „visszaminősítik”, vagyis hivatalosan kivonják őket az árvízvédelmi rendszerből. Ez technikailag talán korrekt eljárás, de a lakosság szempontjából azt jelenti: egy korábban védett település holnaptól már nincs védve.

Felújításról, megerősítésről egyelőre szó sincs. Nincs pénz, nincs terv, és nincs prioritás. A parajdi tragédia megmutatta, milyen gyorsan válhat egy természeti esemény gazdasági és társadalmi krízissé. De az igazi katasztrófa akkor következik be, ha egy gát mögött lakótelepek, iskolák vagy ipari üzemek állnak – és senki nem tudja, hogy az a gát valójában már rég nem is véd semmit.