Építenek, védenek, gyógyítanak: az erdei vöröshangyák láthatatlan munkája kulcsszerepet játszik az erdők egészségében

Erdőben sétálva bizonyára mindannyian láttunk már óriási, tűlevelekből összerakott építményeket, melyek erdei vöröshangyák ezreinek adnak otthont. E látvány okozta legelső reakció sokszor nem éppen a legpozitívabb, hiszen már kíváncsi gyermekként tapasztalhattuk a vöröshangyák harapásának fájdalmát. Ha viszont eltekintünk ettől az élménytől és megismerjük ezeket a hangyákat egy teljesen új, eddig rejtett világ tárulhat elénk.

Az erdei vöröshangyák – tudományosan a Formica rufa fajcsoport – hét faja található meg Európában, melyből négy fellelhető hazánkban is: a kis vöröshangya (Formica polyctena), a réti vöröshangya (Formica pratensis), az erdei vöröshangya (Formica rufa) és a pirosfejű vöröshangya (Formica truncorum). Ezek a fajok első ránézésre nagyon hasonlítanak egymásra, jellemző rájuk a vörös toruk felső részén található fekete folt.

Élőhelyüket tekintve a réti vöröshangya a nyílt területeket kedveli, míg a kis-, erdei- és pirosfejű vöröshangyák inkább az erdőkben, erdőszéleken fordulnak elő. A kis vöröshangya képes kialakítani szuperkolóniákat, ami azt jelenti, hogy egy területen belül akár több száz hangyaboly található, amelyek egymással kapcsolatban állnak.

Az erdők, mezők talaján gyakran láthatunk utakat, amelyeket az erdei vöröshangyák alakítottak ki táplálékszerzés céljából. Ezek az ösvények hosszú éveken keresztül fennmaradhatnak, az állandó használatnak köszönhetően még „fű se nő” rajtuk. Sok esetben egy-egy ilyen út végén egy levéltetvekkel teli bokrot, fát találhatunk, a hangyák ezeket a levéltetveket védve mézharmatban részesülnek.

Ez a mutualizmus viszont nem az egyetlen olyan kapcsolat, amelyet ezek a hangyák kialakítanak más élőlényekkel. A hangyafészkek menedékül szolgálnak sok más gerinctelen állat számára is, mint bizonyos pókok vagy holyva-félék (bogarak), amelyek fontos szerepet játszanak a lebontásban és a ragadozás által az erdei ökoszisztéma fenntartásában is.

Ezek a hangyafajok ismertek a hangyasav termelésükről is, amelyet a hangyák potrohukat felemelve és onnan kilövellve használnak „kémiai fegyverként” és fertőtlenítőszerként. Ezt a tulajdonságukat használják ki a madarak, amikor a hangyabolyra szállva várják, hogy a hangyák elindítsák ezt a kémiai támadásukat. Ekkor ugyanis valójában a hangyák egy szívességet tesznek nekik: a tollazatokra mászva a hangyasav segítségével eltávolítják róluk a különböző parazitákat. Egyes kutatások azt sugallják, hogy ez a viselkedés a madarak vedlésében is szerepet játszik, stimulálva az új tollak előbújását.

A hangyák tisztító szolgáltatását viszont nem csak a madarak használják ki. Az első világháború során a lövészárkokban gyakori volt a ruhatetű jelenléte, ami több potenciálisan halálos fertőzést terjeszthet, mint például a tífusz. A katonák ruháikat a hangyafészkekre helyezve tisztították meg azokat a ruhatetvektől, egyes feljegyzések szerint ez még hatékonyabb volt, mint az akkoriban rendelkezésükre álló rovarölő szerek.

Az erdei vöröshangyák jelentősége viszont messze túlnyúlik ezeken a kapcsolatokon. A talaj összetételét és tulajdonságait alakítva valódi mérnökökként dolgoznak az erdőkben, amelynek köszönhetően sok növényfaj megtelepedését és túlélését segítik. Fészkeikben szerves- és ásványi anyagokat halmoznak fel, így jobb élőhelyet biztosítva a növények számára.

Ezek a hangyafajok a magvakon található tápanyag dús függeléket, az úgynevezett hangyakenyeret is fogyasztják, miközben a magot elszállítják. Az így elszállított magvakat gyakran a bolyhoz közel szórják szét, ezzel hozzájárulva bizonyos növényfajok terjedéséhez. Ennek köszönhetően fontos szerepet játszanak a természetes növénytársulások fennmaradásában. A fák gondozásában is szerepet vállalnak, hiszen étlapjukon szerepelnek a hangyakenyér mellett a különböző növényeket károsító rovarok is. Éppen ezért sok helyen az erdőkbe telepítik őket, hiszen az erdők egészségére „vigyáznak” nem csak a fák gondozása, de a talaj minőségének javítása által is.

Az erdei vöröshangyák jelenléte és egyedszáma fontos mutatója az élőhelye minőségének és egészségének. Ezen fajokat védve sok más faj és az élőhelyük védelmét is biztosíthatjuk. Erre törekedik a MonitAnt (Biodiversa+) projekt, amelyben számos európai ország, közöttük Románia is részt vesz. A projekt keretén belül a fent említett fajok különböző aspektusait vizsgáljuk, például, hogy milyen más fajok élnek együtt velük a fészekben, milyen gombák szállítását biztosítják a testük felszínén és természetesen, hogy egyes erdei vöröshangya fajok milyen elterjedéssel rendelkeznek Európában, s ezen belül Romániában.

Az utóbbi felmérése érdekében egy polgári tudományos projekt (citizen science) is indult a BBTE-n belül, ahol lelkes önkéntesek erdei útjaik során tudnak adatokat feltölteni a talált hangyafészkekről. Ehhez nincs semmi másra szükségük, csupán egy okostelefonra, viszont ennek hiányában az adatokat utólag is fel lehet tölteni a platformra. Ennek a kezdeményezésnek köszönhetően már lassan 800 adatot kaptunk Európa szinten a hangyák elterjedéséről, és a tavasz beköszöntével ez a szám egyre csak nő.

A hangyák szerepe, főleg erdei közösségekben, kulcsfontosságú, az ő védelmük által az erdeink védelme is lehetővé válik. Ha egy erdei séta során rábukkanunk egy erdei vöröshangya fészekre jusson eszünkbe, hogy a harapásukon túl milyen sok jóval szolgálják az erdőt, annak lakóit, és ezáltal minket is.