Dr. Hantz Péter biofizikus és kutatóbúvár végigkalauzol a Gyilkos-tó mélységének szépségén – és a pusztulásán

A világviszonylatban is ritkaságnak számító Hargita megyei Gyilkos-tó lenyűgöző víz alatti világát ismerhetjük meg dr. Hantz Péter kolozsvári biofizikus búvárfotó kiállításán keresztül, ami egyelőre csak ide belinkelve, online tekinthető meg.

A Gyilkos-tó egyike azoknak a természeti látványosságainknak, amelyek széles körű ismertségre tettek szert. És a hírnév sajnos nem vont maga után olyan intézkedéseket, amelyek a tó állapotának megőrzését, tisztességes és fenntartható kihasználását, tudományos kutatásának támogatását, vagy akár a tó környezetét védő Nemzeti Park megerősítését szolgálták volna.

Hantz Péter kutatóbúvárként és tudósként a tóban élő baktériumok és kovamoszatok élőbevonatait (biofilmjeit) tanulmányozta, amelyek a tó fenekét, és az elárasztott erdő fáit népesítik be. Egyedülálló kiállítása a Gyilkos-tó kialakulása és fejlődése, élővilága, és a mélységben rejtőző erdő érdekességei köré szerveződik. A tó mélyén készült képek látványa magáért beszél. Hasonló kiállítás csak egy van Közép-Európában – a szovátai Medve-tónál. Ezt szintén Hantz csapata készítette.

A kolozsvári kutató az elmúlt években számos mikrobiológiai, környezetfizikai és analitikai kutatást végzett erdélyi vízi élőhelyeken, mint például a Szent Anna-tóban és a Mohosban, a Medve-tóban, a bálványosi Apor lányok feredőjénél, a tordai Feneketlen-tóban, a Kolozsvár melletti Széki-tó (Csukás-tó) mélyén, sőt számos folyónk toxikusfém-szennyezését is felmérte. Tavaly egy moldvai iszapvulkánról egy rangos brit folyóiratban is publikált.

Hantz azonban sehol máshol nem szembesült annyi akadályozó tényezővel, mint a közigazgatásilag Gyergyószentmiklóshoz tartozó Gyilkos-tónál. Ott ugyanis elmondása szerint vizsgálódásai miatt halálos fenyegetést is kapott, a tó környezetében tapasztalt helyzetet bemutató, A Gyilkostó gyilkosai című nyílt levele miatt pedig az egykor a tavi csónakoztatást biztosító Viridis Kft. beperelte. Az újonnan megválasztott Nagy Zoltán vezette gyergyószentmiklósi önkormányzat kezdeti érdeklődése pedig hamar alábbhagyott.

Több éve foglalkozik vízi élőhelyek kutatásával, amelyeket látványos búvárfotói is emlékezetessé tesznek. Az erdélyiekről elmondható, hogy nagyon büszkék a természeti kincseikre. Hogy tapasztalja, tesznek is azért, hogy óvják és fenntartsák ezeket?

Ritka kivételektől eltekintve nem sokat tesznek, és a civil társadalom sem lép fel kellő eréllyel a természetkárosításokkal szemben. Több természetvédő intézmény illetékese politikai kinevezett, és inkább a bőrét menti, mintsem érdemi lépéseket tegyen például a vízi élőhelyek védelme érdekében. Mindezt a hiányos, zavaros, és sok tekintetben elavult törvényi szabályozás is tetézi. Ha van is jó szándék, a megfelelő hatáskörök és eszközök hiányozhatnak a cselekvéshez.

Általánosságban elmondható, hogy természeti értékeink többségének nincs jó gazdája. Felügyeletük, megóvásuk, és fenntartható kihasználásuk többnyire megoldatlan, különösen ha jelentős anyagi érdekek is közrejátszanak. Ez is a törvényhozók súlyos mulasztása, ami ritka kivételektől eltekintve, a helyi közösségek passzivitásával vagy tehetetlenségével, valamint gátlástalan cégek mohóságával párosul.

A Gyilkos-tó környékét felügyelő Békás-szoros Nagyhagymás Nemzeti Parknak meg van kötve a keze, és a forrásai is elégtelenek. De nem csak a tavakról van szó. Folyók, barlangok, iszapvulkánok, sőt Zalatnán egész hegyek esnek a felelőtlenség és mohóság áldozatává. Elég megnézni, hogy néz ki a toxikus fémek és/vagy szemét által hosszú szakaszokon tönkretett Aranyos, Abrud, Lápos, Zazar vagy Csertés folyónk.

A tavak haszonélvezői mennyire támogatják a tudományos kutatásokat és az értékeik bemutatását? Mit tesznek a tavak állapotának, környezetének megőrzéséért?

Az alapvető gond azzal van, hogy kik a „haszonélvezők”. Ha a haszon profitorientált cégek zsebébe, vagy messzi állami hivatalokhoz kerül – és általában ez a helyzet –, akkor a legtöbb esetben már eleve rosszul kezdődik a dolog. Mindenhol van valamekkora hajlandóság a karbantartásra (hiszen egy adott szint alatt az üzlet sem menne), de hogy ez szimbolikus tessék-lássék, vagy érdemi lépésekben testesül meg, az nagyban függ a helyi vezetők jóindulatától és műveltségétől. Kutatásokra vonatkozó formális kötelezettségük nincsen, de kutatások kivitelezése egyébként sem a fenntartók/haszonélvezők feladata lenne.

Hihetetlen, de az évente több százezer eurós nagyságrendű jövedelmet generáló Gyilkos-tavat például már csak nehézkesen lehet körbejárni, mióta a sétány hídja szétesett, és ezzel azóta senki nem foglalkozik. De nincs érdemi karbantartás a tó stégje melletti téren, az oda vezető meredek ösvényeken sem. Engedély és koncepció nélkül helyeznek át utakat és építenek bódékat meg „lacikonyhákat”, minden úgy néz ki, mint egy giccses zsibvásár. Miközben olyan lehetőségeket szalasztunk el, mint a tó mélyén lévő erdőt megmutató szonáros csónakok üzembe helyezése.

Újdonságokat és színvonalas fényképanyagot tartalmazó, több nyelven megjelentetett honlapokat, ismeretterjesztő kiadványokat nagyon kevés helyen láttam (és ha láttam is, azok legtöbbször nem a fenntartók támogatásával készültek, Gyergyóban például Dezső László kiadóvállalata adott ki könyveket).

Általában még tájékoztató honlapok létesítésére, és a Wikipedia-oldalak karbantartására sincs hajlandóság, „nem a mi dolgunk / senki nem fizet érte / a kötelezettségeinknek eleget teszünk, más nem érdekel” módon. De azt is mondták már nekem, hogy egy tudós a tudománnyal törődjön, miért ütöm bele az orrom? Egyedül a Szent Anna-tónak és a Mohosnak van színvonalas honlapja, a többi híres, és akár évi több százezer eurós bevételt generáló tavaknak, természeti értékünknek vagy nincs weboldala, vagy silány, és sokszor nem is lehet tudni, hogy ki szerkeszti. Néha egy-egy magánszemély, hírportál vagy panzió tájékoztató oldala, cikke jobb, mint bármi más.

A helyi közösségeknek fel kell nőniük a feladathoz, ahogy az a Szent Anna-tó esetében sikerült is.

Munkánkat több helyen segítették: Szovátán is megvalósult a tó partján látható, az itt bemutatotthoz hasonló búvárfotó kiállítás, amelynek egyik pannója a heliotermia jelenségét is megmagyarázza. A Gyilkos-tónál a Nemzeti Park és a hegyimentő-szolgálat is mellénk állt, a házukat is rendelkezésünkre bocsátották – minekutána egy vállalkozó, aki a munkánk kezdetén ingyen szállást biztosított csapatomnak, az őt ért „győzködés” hatására mindent „visszaszívott”, amit felajánlott.

De kutatásainkra számos magán- és közösségi támogatást kaptunk. Hivatalos „grantot” nem sikerült elnyernünk, az erőforrások oroszlánrészét cégem, és az MTA FFEB biztosította.

A Gyilkos-tónál több éve kutat: szonárral, biofilm minták elemzésével, sőt jég alatti búvárkodással is vizsgálta a tó különlegességeit. Ugyanakkor csapatával javaslatcsomagot fogalmazott meg a Gyilkos-tó helyzetének rendezésére. Mondhatni darázsfészekbe nyúlt, hiszen tényfeltáró munkája miatt halálosan megfenyegették és beperelték. Mivel váltotta ki a tó körül jelen lévő érdekcsoportok dühét?

Azzal, hogy precízen felderítettem és dokumentáltam az elmúlt harmincöt év gyanús ügyeit, visszaéléseit, és környezetpusztítását.

A Gyilkos-tó helyzete igen kusza, aminek oka az, hogy Gyergyó térségében eszközökben nem válogató politikai és gazdasági érdekcsoportok működhetnek. A helyi civil társadalom gyenge, ami a kiszolgáltatottságra és a tanult tehetetlenségre vezethető vissza. Különös aggodalomra ad okot a tényfeltáró újságíró, Egyed Zoltán meghurcolása.

Egy nyilvános fórumon Kelemen Hunor idegesen azt válaszolta egy kérdésemre, tegyek feljelentést, ha úgy gondolom, a Gyilkos-tónál törvénytelenségek történtek. A rendőrségi feljelentést meg is tettem. Már több éve a fiókban hever, és valószínűleg ott is marad. Kányádi Sándor egy verse jut erről az eszembe a patkányok hátán egyensúlyozó galambokról, amelyik úgy fejeződik be, hogy „milyen békésen érti meg / egymást milyen harmóniában / az alvilág s az égiek”.

És akkor még nem is szóltam arról, hogy Gyergyószentmiklós városa, hogy vesztette el nagyrészt a tó környéki vagyonát. És a Rogán Antalhoz, a magyar Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetőjéhez közel álló NER-es érdekcsoportok hogyan vagyonosodtak. (Rogán 2006–2014 között volt Gyergyószentmiklós testvértelepülésének, Budapest V. kerületének polgármestere. A két testvértelepülés tulajdonában működik a Gyilkos-tó felügyeletét ellátó Monturist gazdasági társulás. A többségi tulajdonos Budapest V. kerülete – szerk. megj.). De „mindenki hallgat” – idézhetném tovább Kányádit. Legfőbbképpen azok, akiknek az érdemi eszközök birtokában vannak, és cselekedhetnének.

A romániai természeti kincsek általános védelme, a profit és a „licitek” körül forgó szabályozás megszüntetése érdekében megfogalmazott javaslatainkat Tánczos Barna volt környezetvédelmi miniszter „tiszteletlenségünk okán” nem támogatta. A magyar közvélemény számára paradox és hihetetlen, de vannak román pártok és egyesületek, amelyek felelősebben viszonyulnak a kérdéshez.

A tó esetében milyen problémákat tárt fel?

A Gyilkos-tó legnagyobb problémáiként a feltöltődést, valamint a csonkok pusztulását és a tó által generált, igen jelentős jövedelmek hűtlen kezelését határoztuk meg. Mindezt csak tetézi a globális felmelegedés miatti fenyőpusztulás. A klímaváltozás következményeinek kezeléséről még csak elképzelése sincs az illetékeseinknek.

A tó vize, jórészt a Békás-szoros Nagyhagymás Nemzeti Park erőfeszítéseinek köszönhetően kristálytiszta, hidrák és békák is élnek benne. A Moldva felé folyó Békás-patakot gátlástalanul szennyezi néhány vállalkozó, de az nem az én asztalom. A tóba a legtöbb szemét turisták révén kerül, ugyanis a tó körüli sétány sok esetben szemetes. A befagyott tó jegén grasszáló vandálok is sok szemetet hagynak maguk után, ami olvadáskor a tóba kerül.

Miről szóltak a kutatásaik, és miért hagyták abba azokat?

Munkánk során a tó fenekén élő, cianobaktériumokból (fotoszintetizáló mikroorganizmusok) által felépített csodálatos biofilmek dinamikáját, illetve az elárasztott erdő fáinak törzsét benövő, elsősorban kovamoszatok által „készített” élőbevonatok világszinten is egyedi mintázatképződését, és ezeknek a vízre gyakorolt hatását vizsgáltuk.

Főleg az előbbi kutatás keltett jelentősebb nemzetközi visszhangot szakmai körökben. A befejezéséhez szükség lett volna megannyi szekvenálásra, tenyésztésre, víz alatti kamerák kihelyezésére és rendszeres ápolásra, halkamerás felvételekre, helyszíni kísérletekre, illetve több szonározásra – és költséges kutatómerülésekre is. Egy brit egyetemmel közösen matematikai modellezést is terveztünk. De mindez végül elmaradt, mert a kutatást jórészt cégem erőforrásaiból fedeztem, amelyet most felemésztenek a perköltségek, ugyanis a tényfeltáró cikkem közlése után egy helyi vállalkozás, a Viridis Kft. rágalmazási pert indított ellenem.

Érdekességképpen megemlíteném, hogy a tetemes perköltségekbe Gregorie Dubois, az EU biodiverzitási biztosa is belepótolt.

A feltöltődést és a csonkok pusztulását hogyan lehetne megállítani?

A feltöltődés megállításához, esetleg visszafordításához óriási erőfeszítésekre lenne szükség. Az elmúlt években annyi történt, hogy kormányzati szereplőink közbenjárása révén sor került az L alakú tó hosszabbik szárán lévő, feltöltődött hordalékfogó gátak kotrására. Ennél azonban sokkal több kellene. Például nincs semmi védelem sem a rövidebbik száron, sem a tóba ömlő kisebb csermelyeken. Megkockáztatom, hogy helyenként a tófenék iszapjának szivattyúzása is szóba jöhetne. A tavat utoljára Pándi Gábor professzor csapata mérte fel tudományos igénnyel (saját kezdeményezésre, nem az illetékes vezetők felkérésének eleget téve), de ennek már lassan két évtizede.

A másik nagy probléma a tó egyedi vonzerejét adó csonkok pusztulása. Ennek döntően természetes okai vannak (korhadás, fagyás-olvadás, természetes kopás), de jelentősen hozzájárulnak a befagyott tavon vagy csónakázás közben „szórakozó”, a még ép csonkokat szétverő turisták is. A megoldás a tó téli körbekerítése, valamint a csonkok egy részének védetté nyilvánítása és speciális, műgyantás konzerválása lenne. Utóbbi nehéz és egyedi feladat, aminél nagyon körültekintően kell eljárni: nemrég kambodzsai diákjaim megmutatták nekem azt a pusztítást, amit egy elhibázott műgyantás beavatkozás okozott az Angkor Wat épületegyüttes egyes tornyain.

A kiállítás pannói a Gyilkos-tó sétányán lettek volna felállítva. A pannók bemutatják a tó felszíni és víz alatti világát és fejlődését. Miért tartotta fontosnak kiemelni ezt, és mi lenne a célja a pannók kihelyezésével?

Úgy gondoltam, azt a tündéri látványt ami a víz alatt rejtőzik, másokkal is meg kell osztanom, hiszen ez idáig csak én pillanthattam bele minden részletébe. Talán mindenki számára láthatóvá válik egy kis szelete, ha megvalósul a tervezett víz alatti alagút.

A tó körüli ügyek történeti kronológiáját bemutató pannót meg pont az engem ért halálos fenyegetések, és az ellenem folyó, évek óta zajló per miatt tárom a nyilvánosság elé. A különböző érdekcsoportok (vállalkozók, politikusok) pont attól félnek a legjobban, ha valaki leírja és kimondja azt, amit mindenki tud és gondol.

Mikor készültek a kiállítás képei, és mik voltak a kihívások?

Az itt készült képek döntő része tudományos kutatások „melléktermékeként” keletkezett. A víz alatti erdő egyik-másik, sekélyebben fekvő részét már úgy ismerem, mintha a Hargitán járnék. A mélyebben lévő részeken örök sötétség honol, ott már be kellett kapcsoljam a búvárlámpámat. Ügyelnem kellett arra, hogy ne verjen fel az iszapot, és ne károsítsam a víz alatt lévő fák ágait sem.

A munkánk elsősorban a tóban található, világszinten is egyedi élőbevonatok, biofilmek kutatását célozta meg. Más csapatok tudományos kutatási célú merüléseiről, vagy víz alatti drónozásról, szonározásról nem tudok.

A Gyilkos-tóban merülni amúgy veszélyes, különösen ha a jég alá akarunk menni. A közelmúltban csak a Hargita Megye Tanácsa Hegyi- és Barlangimentő Közszolgálatának búvárai merültek a tóban, Szaniszló Csaba búvároktató vezetésével – ő egyébként a mi munkánkat is segítette, akárcsak egy másik híres székelyföldi búvároktató, Szabó Jenő is. Korábbi merülésekről csak a Békaemberek című könyvben találtam utalást.

A természeti látványosságok közül mi az, amit a pannókon láthatunk?

Mindenből igyekeztem ízelítőt adni, amiről jó minőségű képeket tudtam készíteni. A búvárfotók fókusza a víz alatti erdőn és az élőlényeken van.

A kiállítást néhány szép „külső” fotó is színesíti, amelyeket Dezső Lászlótól, Hadnagy Lászlótól, illetve a Visit Hargita csapattól, Mihálydeák Antaltól kaptam. Remek drónfotóink is vannak, Mincsor Szabolcstól és Angyalosi Beátától. Archív fotókat is bemutatok, főként azért hogy a csonkok pusztulásának es a tó feltöltődésének sebességéről képet alkothassunk. Ezek nagy része Nyisztor Miklóstól, és az Azopan archívumból származik.

Hol lennének kiállítva a pannók?

Az eredeti tervek szerint a pannók a tó melletti sétányon, a hegy felé eső részen lettek volna kiállítva. De sajnos lehet, hogy magánterületre fognak kényszerülni.

Amikor Gyergyószentmiklós városának új vezetősége lett, kezdetben nagy volt a lelkesedés, a csapatom által megálmodott víz alatti alagút terveit is elkérték, sőt a pannókhoz üdvözlő szöveget is küldtek a Nagy Zoltán vezette önkormányzattól, amikor még érdeklődtek.

Jelenleg úgy látom, inkább helyi vállalkozók fogják életre hívni a kiállítást. De már fenyegetések is érkeztek a Gyilkos-tó körüli történések kronológiáját feldolgozó plakát eltüntetésére vonatkozólag. Azt sem tartom lehetetlennek, hogy a kiállítás zárt térben lesz csak megtekinthető, egy helyi vállalkozó erre is tett egy ajánlatot.

Víz alatti alagút?

Igen, egy olyan alagút amely „víz alatti erdőt” és a tófenék egyes biofilmjeit „testközelbe hozza”, megvalósítható lenne. Ha a tó környékéről származó bevételeket egy tisztességes nonprofit szervezet kezelte volna, akkor mindez már valóság lenne, a környék is karban lenne tartva, és egy szép látogatóközpont is felépülhetett volna. Sőt, abból a pénzből szonárral ellátott csónakokat is üzembe lehetett volna helyezni, amelyek révén a turisták „beláthatnának” a tó mélyén rejtőző „erdőbe”.

Az interjút követően arról értesültünk, hogy dr. Hantz Péter első fokon elvesztette a pert a Viridis ellen. A még nem jogerős döntés szerint a cég jó hírének megsértése miatt 10 000 lej erkölcsi kártérítést, továbbá 3600 lej perköltséget kellene kifizetnie.

A legfrissebb hír az ügyben pedig az, hogy Gyergyószentmiklós önkormányzata vezetőcserét és a Monturist felszámolását kezdeményezi, hogy visszaszerezze a Gyilkos-tó körüli önkormányzati területeket, mivel a jelenlegi ügyvezető jogszerűtlenül használja azokat, és a cég évtizedek óta nem termel bevételt.