Kutató: Sokkal jobban oda kellene figyelnünk az erdélyi vizes élőhelyekre

Dr. Hantz Péter biofizikus, kutatóbúvár az Erdélyben található fontos vizes élőhelyek állapotát vizsgálta az elmúlt években, különös tekintettel a Szent Anna-tó, a Mohos tőzegláp és a Medve-tó ökoszisztémáira. Az általa végzett kutatások eredményei, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia Fenntartható Fejlődés és Elnöki Bizottságának (MTA FFEB) részére készített zárójelentésben foglalt össze, rávilágítanak arra, hogy ezek a területek egyre súlyosbodó környezeti problémákkal küzdenek. Az akadémiai intézmény kiemelten fontosnak tartotta ezeknek a területeknek a vizsgálatát, mivel számos vízfolyás Erdélyből Magyarországra érkezik, közvetlen hatást gyakorolva az ország vízkészleteire. Az eredmények azt mutatják, hogy a felmerült problémák jelenleg nem kapnak elegendő figyelmet.

Szent Anna-tó: az eutrofizáció okai és hatásai

A Szent Anna-tó és a Mohos tőzegláp természetvédelmi kezelése példamutató, de az élőhelyek egyre súlyosabb kihívásokkal néznek szembe. A Szent Anna-tó esetében a legfőbb probléma az eutrofizáció, vagyis a vízben található tápanyagok túlzott felhalmozódása, ami a tó ökoszisztémáját egyre inkább veszélyezteti.

Dr. Hantz Péter kutatásai alapján a Szent Anna-tó eutrofizációjának több oka is van. Az eddigi vizsgálatok a kárászok elszaporodását emelték ki fő problémaként, azonban a szakirodalom áttekintése és a 2024. augusztusi, valamint a korábbi merülések alkalmával tapasztaltak alapján a kutatóbúvár azt a következtetést vonta le, hogy a helyzet összetettebb, és a Szent Anna-tó eutrofizációban a globális felmelegedés is szerepet játszik.

Az elmúlt évtizedekben tapasztalt hőmérséklet-emelkedés és a hosszabb száraz időszakok a tó vízhőmérsékletének emelkedését eredményezik. A melegebb víz kedvez a planktonok szaporodásának, ugyanakkor kevesebb oldott oxigént tartalmaz, amely szintén hozzájárul az eutrofizációhoz.

Továbbá a tóba került kárász (Carassius spp.) populáció jelentős mértékben csökkenti a Daphnia vízibolhák számát, amelyek a víz tisztaságáért felelősek. A kárászok jelenléte miatt a Daphnia populáció nem tudja hatékonyan csökkenteni a planktonok mennyiségét, ami hozzájárul a víz zavarossá válásához és az eutrofizáció fokozódásához.

A tó fenekén felhalmozódott iszapréteg, amely helyenként a 6 méteres vastagságot is elérheti, jelentős mennyiségű foszfor- és nitrogéntartalmú vegyületet tartalmaz. Ezek a tápanyagok hozzájárulhatnak a víz további szennyezéséhez, különösen akkor, amikor a kárászok táplálkozás közben felkavarják az iszapot, és a tó őszi és tavaszi „turnover” eseményei során a tápanyagok visszakerülnek a felszíni rétegekbe.

A kutató az alábbi javaslatokat fogalmazta meg a Szent Anna-tó esetében:

• Ragadozó halak, például csukák telepítése a kárászok populációjának csökkentésére.
• A parti nád/sás rendszeres szüretelése, illetve lehorgonyzott, lebegő szigetek telepítése. A szigeteken élő őshonos/nem-invazív (nád, sás), vagy télen elpusztuló más növények gyökérzete közvetlenül a vízből veszi fel a tápanyagokat. Kiemelésükkel csökkenthető a tó tápanyag tartalma.
• Zeolit-csapdák alkalmazása a foszfát és ammónium megkötésére.
• Fitoplankton evő halak telepítésének megfontolása további kutatások után.
• Az iszap eltávolítása, különösen ha jelentős mennyiségű foszfor halmozódott fel.
• Folyamatos monitorozás szonárral és multiméteres szondával a tó állapotának nyomon követése érdekében.

Mohos tőzegláp: klímaváltozás okozta ökológiai válság

A tőzegláp szintén jelentős ökológiai kihívásokkal néz szembe, amelyek részben a klímaváltozás következményei. A globális felmelegedés miatt bekövetkező hőmérséklet-emelkedés és csökkenő vízszint destabilizálja a láp ökoszisztémáját. A szárazság és a melegebb időjárás miatt legyengült erdei fenyők (Pinus sylvestris) könnyebben válnak áldozatául a betűzőszú (Ips spp.) támadásainak, ami a láp kiszáradásához és a tengerszemek eltűnéséhez vezet.

A kutató javaslatai Mohos tőzegláp megvédésére:

• Az első tengerszem megmentése a tőzegmoha és sás mechanikus eltávolításával.
• Gát építése a Veres-patak kiömlési pontjánál, hogy csökkentsék a Mohos vízveszteségét.
• Fertőzött és elpusztult fák eltávolítása és megsemmisítése
• A természetes ellenségek, mint a ragadozó rovarok (pl. hólyaghúzófélék, parazita darazsak) bevetése segíthet a kártevők féken tartásában.
• Rovarcsapdák, pl, feromon csapdák, esetleg fénycsapdák tömeges kihelyezése és gyakori cseréje.

A kutató szerint a Csíkszentimre melletti, jóval nagyobb, de kevésbé ismert Lucs tőzeglápban is tömegesen pusztulnak az erdei fenyők, a probléma tehát nem helyi természetű. Egyre több forrás és hegyi patak normál hozama csökken, és jónéhány forrás ki is száradt ezeken a területeken. Hantz Péter felhívja a figyelmet, hogy a székelyföldi fenyőerdők betűzőszú miatti pusztulása elsősorban szintén a globális felmelegedés rovására írható és a közeljövőben fel kell készülni a fenyvesek tömeges kiszáradására. A folyamatot a fertőzött, illetve elpusztult fák azonnali eltávolításával, illetve a Mohos tőzegláp tárgyalásánál említett módszerekkel lehetne fékezni, de erre kevés a hajlandóság. A klíma melegedése a következő néhány évtizedben, a Golf-áramlat leállásáig biztosan folytatódni fog, utána egy radikális lehűlésnek néz elébe Európa, jegyzi meg a biofizikus.

Medve-tó: a heliotermia csökkenése és a gazdasági érdekek konfliktusa

A Medve-tó heliotermiája, vagyis a vízrétegek közötti hőmérsékleti különbség fenntartása, az elmúlt évszázad során drasztikusan csökkent. Ennek visszaállítása jelentős anyagi forrásokat igényelne, beleértve többéves monitorozást és a sós Géra-forrás vízének ideiglenes visszavezetését a tóba. Azonban a tó tulajdonosa, a Szovátai Polgármesteri Hivatal, és a bérlő, az Ensana szállodacsoport, nem tartják ezt kritikus kérdésnek, és a kutatásokat pénzkidobásnak tekintik, írja Hantz Péter. A helyzetről részletesen beszámolt a Transtelex, tízezer tonna sóra volna szükség a Medve-tó megfiatalításához.

Mindkét entitás fő célja, hogy a lehető legtöbb profitot sajtolja ki a tóból a lehető legrövidebb idő alatt, ráadásul össze is vannak veszve az anyagiak miatt. A kutatásokat (nemcsak az alap-, hanem az alkalmazott kutatásokat is) fölösleges pénzkidobásnak tartják, és ha nem muszáj, nem áldoznak rá, pedig a heliotermia eltűnésének okára egy alapkutatás „melléktermékeként” jött rá. Legutóbb elutasították, hogy a tó nitrit-, nitrát-, és foszfát-tartalmát monitorozzák, ami havi hatvan euró lett volna az évi húszmillió eurós közvetlen, és sok tízmilliós közvetett jövedelmük mellett, amelyet a tónak köszönhetnek. A Maros Megyei Tanács csak látszat-érdeklődést tanusít, valójában nem érdekli a probléma; esély a javulásra csak akkor lesz, ha vezetőcserére kerül sor városi, megyei és bérlői szinten, vonta le a következtetést kutatásainak összegzésében a biofizikus.

A Medve-tó helyzetének javítására a következő javaslatokat fogalmazta meg Hantz Péter:

• A heliotermia helyreállításának támogatása, beleértve a szükséges kutatásokat és beavatkozásokat.
• Egyedi turisztikai attrakciók fejlesztése, például egy haloklin réteg alá nyúló plexihenger építése, amely vonzó lehet a látogatók számára, és segíthetne a tó körüli turizmus fellendítésében. Egy ilyen attrakció a rövid szezonon kívül is sok látogatót vonzana a régióba.

A Tisza mellékfolyóinak állapota Máramarosban

2024 júniusában Hantz és csapata az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottsága előtt ismertette a Tisza nehézfém-, és mikroműanyag-szennyezését, valamint a déli Tisza-mellék kiszáradásának kérdéskörét. A problémát Gelencsér Ferenc képviselő tűzette napirendre, míg a kormánypárti képviselők bojkottálták az ülést. A legszennyezőbb bányapatakok esetén (a nagybányai Zazar-bánya, Láposbánya, Ilobabánya, Turci Bányatelep) a helyzet változatlan: nincs érdemi bányavíz-tisztítás.

Ebben az esetben a javaslatok a következők volnának:

• Hatékony bányavíz-tisztítási eljárások bevezetése és a bányaterületek folyamatos monitorozása.
• Speciális esetben a bányák elfojtása.
• Meddőhányók remediációja, mert a szél széthordja belőlük a port.
• Az érintett országok közötti együttműködés erősítése és egy közös cselekvési terv kidolgozása a problémák kezelésére.

A probléma nemrég különös aktualitást kapott, mert a Máramaros megyei, nagybányai ügyészség augusztusban elutasította Hantz Péter két évvel ezelőtt tett feljelentését, amely a folyószennyezésekkel kapcsolatos felelősségre vonást és a helyzet rendezését sürgette. Az ügyészség indoklása szerint a szennyezés „nem szándékosan történik”, ráadásul szerintük „nem is bizonyított”, ezért nem foglalkoznak vele. Dr. Hantz az elmúlt években számos analitikai elemzést végzett a régió folyóinak vizével és üledékével kapcsolatban, amelyek riasztó eredményeket mutattak. A kolozsvári tudós szerint számos hatékony és környezetkímélő tisztítási módszer áll a rendelkezésünkre, de ezeket nem használják. Mi több, a BBTE (Babes-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár) kutatói által jegyzett tudományos közlemények is rávilágítottak arra, hogy a toxikus fémek Máramaros bizonyos részein termelt zöldségekben és gyümölcsökben is megjelentek.

Dr. Hantz Péter kutatásai rávilágítanak, hogy az erdélyi vizes élőhelyek állapota egyre súlyosabbá válik, és sürgős beavatkozásokra volna szükség a helyzet javítása érdekében. Az MTA FFEB bizottsága hangsúlyozza, hogy a problémák nemcsak helyi jelentőségűek, hanem nemzetközi hatásuk is van, mivel számos erdélyi vízfolyás közvetlen hatással van Magyarország vízkészleteire.

„Ami a távlati perspektívákat illeti, a globális felmelegedés miatt a mezőgazdasági terméshozamok többnyire csökkennek, így élelmiszerhiány és áremelkedés várható. A hazai feldolgozóipar egy része tönkremegy. A fenyőerdők egy része elpusztul, jó esetben bükkös nő helyettük. A szélsőséges időjárás következtében az infrastruktúra helyreállítási költségei nőnek. Egy-két kis ország nem tud sokat tenni a klímaváltozás ellen, de egyelőre még annak legrosszabb következményei ellen sem védekezünk”- zárja beszámolóját Hantz Péter biofizikus, kutatóbúvár.