Alaptalan a nagyváradi hódtámadásról szóló riogatás, de mégis, tehetünk-e valamit a vízparti fák védelmében?

Bejárták a helyi és az országos sajtót az elmúlt pár napban azok a fotók, melyeken néhány, tőből kirágott Körös-pari fűzfa látható Nagyváradon, a különböző portálok pedig egészen eltérő módon kommentálták a jelenséget. Voltak olyan lapok, melyek egyenesen arról írtak, hogy megtámadták a hódok Nagyváradot, illetve a Körös váradi szakaszát, és olyan is volt, amely szerint borzasztó következményekkel számolhatunk hosszabb távon, ha a hatóságok nem lépnek közbe. Egyesek arra is figyelmeztettek, hogy nem kizárt, hogy a hódok egy óriási gát építését tervezhetik a városban.

A Körösöket kezelő regionális vízügyi hatóság is megszólalt, mint írták, szükségesnek tartanák a hódpopuláció kezelését, de azt is tervezik, hogy fémhálóval veszik körül a városi fák törzsét. Illetve arról is beszámoltak, hogy elszállítják az állatok által kidöntött fákat.

Végigjártam a problémásnak tartott folyószakaszokat, és felfedeztem néhány tucatnyi rágásnyomot, valamint pár kidöntött fűzfát. Jelentős kárt, mely a hódpopuláció állítólagos felszaporodását igazolta volna, nem láttam. A kirágott fák ráadásul az Őssi városrész közelében egy olyan helyen nőttek, ahol alig van talaj a számukra, ezért hajlamosak maguktól is kidőlni. Néhány példát láttam is arra, hogy a kibetonozott part aljában felgyülemlett kevés talajban kapaszkodó fák – a földdel együtt, amiben gyökereztek – kifordultak. A vízügyi hatóság aggodalma sem tűnt igazán megalapozottnak, miszerint a kirágott fák torlaszokat alkothatnak a folyón. A nagyváradi szakaszon ugyanis több bukógát van, melyek miatt inkább tűnik állóvíznek a Sebes-Körös, mintsem folyónak, ezért a kidöntött törzsek a part mentén maradnak jó eséllyel.

De akkor miért a riogatás a sajtóban?

Vélhetőleg azért, mert Nagyváradon nagyon gyér a partmenti növényzet, és ha 150 méteren csak 3 fa van, és abból egyet megrágnak a hódok, az feltűnő. Összehasonlításképpen Szatmárnémetiben már korábban megjelentek a hódok, és rágnak is, azonban senki sem pánikol, mert elenyészőnek tűnik a kirágott fák aránya, ugyanis a Szamos mentén többnyire megmaradt egy pár méter széles ártéri erdősáv a város területén is. Illetve azért is látványos a hódok nyoma most, mert tél van, a lágyszárú növények pedig nem takarnak úgy, mint nyáron.

Amit elsősorban kárnak ítéltem, az néhány megcincált facsemete volt egy pár hónappal korábbi ültetésből. Egy-egy sor fát próbálnak meghonosítani mindkét parton, így ez esetben is feltűnő, ha egyetlen egyet is kirágnak a hódok.

Egy jól kialakított kerítés sok mindent megold

Fülöp Tihamér emlőskutató szerint bevált módszer a hódrágás ellen a megfelelő paraméterekkel rendelkező fémháló. A kihelyezésnél pedig érdemes figyelembe venni, hogy telente akár nagy hó is lehet egyes vidékeken, így magasaknak kell lenniük a fák körbekerítésére használt hálóknak, hogy a hódok a hóréteg tetejéről se érjék el a törzset. Elmondta, látott már 130 centi magasságban is hódrágást, a Csíki-medencében (Hargita megye) egy olyan partszakaszon, ahol felgyűlt a hó. Arra is felhívta a figyelmet, hogy ezeknek a védőhálóknak a kihelyezésénél a fák fejlődését figyelembe kell venni, azaz megfelelő távolságra kell ezeket elhelyezni, hogy a vastagodó törzseknek ne álljon útjában.

A biológus emellett nem tartotta hasznosnak a már kidöntött fák eltávolítását. „A hódok a fiatal hajtásokat, ágakat keresik. A kedvencük a fűz, főleg ennek a legfiatalabb hajtásai, mert ezekben a legkevesebb a szalicin tartalom. Azért döntenek ki egy fát, hogy utána kényelmesen lerágcsálhassák az ágait és ezek friss kérgét. Ha viszont ezeket a kidöntött fákat elszállítják, kirágnak egy másikat, mert enniük kell” – magyarázta Fülöp Tihamér. Hozzátette, a hódok áttelepítésével, melyet a hatóságok helyeztek kilátásba, valószínűleg nem érnének célt, mivel az áttelepítés után megüresedett folyószakaszt idővel újabb hódegyedek foglalnák el, így a probléma csak időszakosan oldódna meg, elsősorban a fák védelmére kellene a hangsúlyt helyezzék a hatóságok.

A hódokat, mint arról itt bővebben írtunk, több mint száz éve kiirtották a térségünkben, a korábbi élőhelyekre most visszatérő állatok pedig telepítési programokból származnak. És a természetszeretők számára nagy öröm, hogy újra megtelepszenek, hiszen természetes részei az élő közösségeinknek.

A kártételnek tűnő vízparti aktivitásuk pedig esetenként kimondottan hasznos lehet. Amint a Milvus Egyesület 2019-es beszámolójából kiderül (amit akkor írtak, amikor először észlelték a hódok visszatérését a Sebes-Körös nagyváradi szakaszára: „A hódot ökoszisztéma mérnöknek is nevezik, hiszen úgy alakítja át a környezetét, hogy ezzel kedvező feltételeket teremt sok vízi és félig vízi növénynek meg állatnak. Környezetmódosító tevékenysége serkenti a sarjképződést, a füves vegetáció növekedését és biztosítja a víz tisztulását.”