Tízezer tonna sóval lehetne megfiatalítani a szovátai Medve-tavat

Búvárfotókra alapuló tudományos ismeretterjesztő kiállítás nyílt a szovátai Medve-tónál. A megnyitón pedig kiderült: egy kutatócsoport megfejtette, mi történik a tóval, miért érzékelik a fürdőzők kevésbé sósnak a vizét, illetve miért nem égeti az úszók lábujjait már egy ideje a mélyebb rétegek forró vize.

Dr. Hantz Péter biofizikus, kutatóbúvár egy kísérletet is beállított, mellyel az ún. haloklin réteg tulajdonságait szemléltette. A Medve-tó Európa legnagyobb heliotermikus tava, ami azt jelenti, hogy a mélyben fekvő, nagyon sós, és a felszín közeli, kevésbé sós rétegek elkülönülnek egymástól. A két víztömeget elválasztó réteget nevezik halokinnek. A tó különlegessége, hogy a halokin alatti, mélyebben fekvő víztömeg erősebben melegszik fel a napsugarak hatására, mint a felszíni rétegek. Száz éve a halokin még 1,3 méteres mélységben volt, így a fürdőzők a lábujjaikkal elérhették. Arról számoltak be, hogy „égeti” a lábukat a víz, ami nem is csoda, hiszen akkoriban akár 80 Celsius-fokra is felmelegedett a mélyebben fekvő vízréteg.

Dr. Hantz Péter szerint mára a heliotermiáért felelős haloklin réteg lesüllyedt 2,7 méteres mélységbe, ezért a fürdőzők számára nem elérhető. És nem is melegszik fel már annyira, mint régen, 40 Celsius-fok fölé nem megy a hőmérséklete, mivel a napsugarak nehezebben érik el.

A kutató szerint az alapprobléma a tó speciális módon történő sóvesztése. A tavat egy sós és két édes vizű patak táplálja. Emellett az utóbbi években egy kb. 10 méter vastag iszapréteg rakódott le a tófenékre, ezért már csak igen lassan oldja a medret alkotó sós sziklákat.

Úgy vélte, amennyiben tovább folytatódik a sósabb és az édesebb vízrétegeket elválasztó haloklin süllyedése, egy idő után megszűnhet a tó heliotermikus jellege, mivel a napsugarak nem tudják túl nagy mélységben felmelegíteni a nagyobb sókoncentrációjú réteget.

Dr. Hantz Péter azt is elmondta, lenne javaslatuk a folyamat visszafordítására, azaz a Medve-tó „megfiatalítására”.

Ennek lényege az, hogy 10 ezer tonnányi sót tartalmazó, töményhez közeli sóoldatot kellene a vízbe juttatni, így egy méterrel megemelkedne a haloklin szintje.

A kutató úgy számol, hogy kb. 2 millió euróból megoldható lenne a beavatkozás, a szükséges előtanulmányok költségeit is beleértve. Hozzátette: ez a mennyiség a szomszédos Parajd sóbányájának 10 napi-kétheti termelését jelenti, és érdemes lenne áldozni a célra, hiszen Szováta és környékének turizmusa jórészt a Medve-tóra alapszik.

Az is elhangzott, hogy a Medve-tó egyébként nincs rossz állapotban, a vize megőrizte a gyógyhatását, és a javasolt beavatkozás sem feltétlenül sürgős, hiszen alapvetően egy természetes folyamatról van szó. A haloklin réteg megemelésével azonban lehetőség nyílna arra, hogy a tavat abba az állapotába hozzák vissza, melyről elhíresült. A kutató szerint szintén a haloklin süllyedésével magyarázható az, hogy a turisták kevésbé érzékelik manapság sósnak a tó vizét. Korábban a fürdőzők a magasabban fekvő sós réteg felszínét felkavarták, ettől vált sósabbá a felszíni víztömeg, egy ideje viszont már nem érik el a lábaikkal az elválasztó réteget.