Mi mindenben lehet hasznunkra akár egy elhalt fa is?

„Az emberi társadalom nagyon hosszú ideig a holt fát csúnyának, az elhalt részeket is tartalmazó fákat betegeknek, eltávolítandóknak tekintette. Manapság köztudott, hogy a holtfa a természet háztartásának elengedhetetlen eleme. Ezért a holtfa mára értékelt természetvédelmi forrás a természetvédelmi területeken és kezd felértékelődni az erdészetben is. Több nyugat-európai városban a holtfa értékként van kiemelve a városi parkokban is” – harangozta be a csíkszeredai Mire tanítanak a fák? címet viselő esemény, amelyet a Project Bag Egyesület szervezett az InnoWood projekt keretében.

Az esemény a holtfák hasznosíthatóságának sokféleségét érzékeltetve több típusú szakma képviselőjét hívta meg az együttgondolkodásra. A szervezők ugyanis a rendezvény céljának azt határozták meg, hogy szakmai hátteret és lehetőségeket biztosítson arra, hogy Csíkszeredában is értékként tekintsenek az öreg, korhadt fákra. Az esemény témája iránt pedig többen érdeklődtek, mint azt állítólag Hartel Tibor kolozsvári ökológus, a rendezvény tudományos előadója várta volna.

Korodi Attila polgármester a megnyitón elmondta, szerinte az elöregedő fák sorsáról és lehetőségeiről már csak Románia erdőgazdálkodás-menedzsmentjének hiányosságai miatt is érdemes szót ejteni. Emiatt a Csíkszeredát körülvevő erdőkben is a holtfák mindenhol megtalálhatóak, mert csak az értékes fát hasznosítják, a halott fákat sorsára hagyják – pedig bizonyos esetekben akár a rászorulók hasznára is lenne. Csíkszereda polgármestere szerint a holtfákat a tűzifától kezdve sok mindenre fel lehetne használni.

Hartel Tibor szerint az, hogy a holtfák témája ennyi embert érdekel, azt is mutatja, hogy az értékek változnak a társadalmunkban és a fákat ma már sokkal fontosabbnak tekintik, mint régen. Ő mégis inkább attól fél, hogy hamarabb vágják ki a fákat, mint ahogy a társadalom egésze felfogja, hogy milyen fontosok a számunkra. Szerinte az erdészetben, a várostervezésben, a természetvédelemben, az agrárrendszerekben, sőt a gyógyászatban és a művészetekben is felismerték már nem csak a fák, de a holtfák jelentőségét is. Igaz, egy kezén meg tudná számolni, hogy a Magyarosi Károlyhoz hasonló faápoló, arborista szakemberekből hányan vannak Romániában, pedig hát a fa ápolása biztonságosabbá is teszi a városi környezetben lévő fákat, amelyek hozzájárulnak ahhoz is, hogy az árnyékukban vészeljük át a forró nyarakat.

Magyarosi Károly ehhez hozzátette, hogy a fák külön univerzumokat, ökoszisztémákat hoznak létre, és még a holt vagy részben holt fák is otthont adnak különböző gombáknak, a rovaroknak és olyan, számunkra is hasznos állatfajoknak, mint a harkály vagy a denevér. Mint a denevérek esetében kifejtette, többek között a szúnyogok számát is jelentősen csökkentik.

Hartel szerint a holtfákkal kapcsolatban sok téren szemléletváltásra lenne szükség, hisz az eltávolítás mellett más felhasználási módokat is találni. Az elhalt fák nemcsak a biológiai sokféleség csomópontjai lehetnek, hanem a kreativitás, az innováció, a részvétel csomópontjai is. Ehhez Hartel szerint két kulcsfontosságú összetevőre van szükség: az ezekért a fákért felelős ügyintézők szándékára és a művészi gondolkodásra. Utóbbit többek között a Chicagóban kiállított fákkal illusztrálta, amelyeket művészek formáltak meg és tettek kézzelfogható művészeti tárgyakká a parkban.

Megjegyezte, egy volt diákja, Lakatos Tamás Gyergyószentmiklóson végzett kutatása pedig azt is megmutatta, hogy az emberek városi környezetben önzetlen módon akár pénzt is képesek áldozni arra, hogy a tömbházlakásuk mellett lévő zöld oázisokat szebbé varázsolják. És ehhez pedig nem anyagi támogatást kérnének az önkormányzattól, hanem azt szeretnék, ha a közösségi hasznot hozó beavatkozást elfogadottabbnak tekintenék és vigyáznának rá.

Az ökológus szerint számos kolozsvári és más pozitív példa mutatja, hogy amennyiben az önkormányzat pozitív visszajelzést ad, vagy egyenesen bevonja az embereket (például egy megkapó design által), akkor az emberek értékelni, sőt védeni fogják a környezetüket. Ahogy akkor is védik, amikor az önkormányzat pl. gyerekkorukból ismert fákat, az identitásuk részét kívánja elpusztítani. Az pedig sosem egy jó kiindulópont, hogyha valamit először csinálnak, akkor az emberek biztosan ellenkezni fognak. A kísérleti, azaz új projektek épp, hogy sok mindenre meg kellene tanítsák mind a szervezőket, mind pedig a résztvevőket.

Nagy Benedek turisztikai szakértő, közgazdász a panelbeszélgetés során ezt azzal egészítette ki, hogy a reneszánsz és barokk kertekben is igyekeztek mindenféle formákat kialakítani, elsősorban bokrokból, de virágokból és gyepből is. A tájképi közkertek, a közparkok csak a 18-19. században honosultak meg, elsőként Angliában. Addig inkább az a szemlélet érvényesült, hogy az ember a természet ura, és azt csinál vele, amit akar. Csak az urbanizáció hozta magával azt a paradigmaváltást, amikor tájképi kertekkel az emberek éppen a természetességet próbálták utánozni, imitálni.

Ezek a parkok nálunk is elterjedtek és ma már ott tartunk, hogy önmagukban is turisztikai vonzerővel bírnak, mint például a Central Park New Yorkban

– hozta fel példaként a szakértő. Elmondása szerint azonban nem csak a parkok, a holtfák is különböző kulturális tartalmakkal egészülhetnek ki, ami miatt képesek lehetnek turisztikai attrakcióvá válni. Például:

• a Mátyás király legendájából ismert Normafa (Viharbükk), amit állítólag Mátyás ültetett el. Ezt természetesen nehéz lenne kideríteni, hogy igaz-e, de sokáig így tartották, aztán a fa mindenféle egyéb társadalmi és kulturális tartalmakkal bővült. Végül annak ellenére, hogy teljesen kiszáradt, mégsem dobták el, a csonkot a Margitszigeten állították ki.
• Hasonló legenda övezi Petőfi körtefáját, ami szintén holtfa, de azzal, hogy állítólag Petőfi ott töltötte az utolsó éjszakáját és ott szavalta el az Egy gondolat bánt engemet című versét, egy hatalmas értéket kapott.
• De Erkelről is azt tartják, természetesen mítoszként, hogy egy mezei juhar alatt írta a Bánk bánt.
• A hédervári Árpád-tölgy is ebbe a kategóriába sorolható. A legenda szerint Árpád vezér ehhez a fához kötötte a lovát 907-ben, amikor a fejedelem seregével itt pihent meg, és ült hadi tanácsot a pozsonyi csatába készülődve.
• A doberdói eperfáról is sokat hallhatunk. Ez tulajdonképpen egy ág, de mivel úgy tartják, ez az egyetlen tárgy, ami túlélte a doberdói harcokat, ezért nagyon tisztelik és Szegeden muzeális tárggyá vált.

Köllő Miklós építész szerint az urbanisztikában a tájépítészek véleményére nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, mert szakmai véleményük sokban segítheti a kultúrtájak fenntartását, megmaradását.

Nagyon szép a vadcseresznyefa, de ennek ültetését nem bátorítanám, mert a vadalmának, vadcseresznyének azért van a helye az erdőben, hogy a medve ne jöjjön be a településre. Mert hiába szép valami, azon is el kell gondolkodni, hogy mi a funkciója

– mutatott rá. Elmondása szerint egyes fákat haszontalannak tartanak, és ha kicsit megkorhad, annak ellenére kivágják, hogy akár még sok évet élhetnének. Ennek pedig olyan következményei is lehetnek, amire az ember nem is gondolna: egy magasabb kőrisfa például a villámhárító szerepét is betöltheti.

Megjegyezte azt is, hogy a templomra nehogy ráomoljon, szeretik kivágni körüle a hársfákat. Amikor azonban a magas nedvszívó hársakat kivágják, akkor a vízszint a akár egy méterrel is megemelkedhet. Ha pedig a kivágott fák helyett három újat is ültethetnek, akkor sem ugyanazt nyújtja, mint egy kifejlett gyökérzettel rendelkező, óriási fa.

Kovács Márta klinikai pszichológus a témához az ökopszichológián keresztül kapcsolódott, amely többek között arra ad választ, hogy miért szeretjük nézni a tüzet, miért szeretünk felnézni az égre, miért jó egy magas hegy lábánál állni, vagy miért szeretünk a vízpart mellé menni nyaralni. A pszichológus szerint ezáltal lényünk kapcsolódik valamilyen magasabb rendszerhez. Ezt a kapcsolódást tulajdonképpen az ökológiai énünk éli meg, amelynek szüksége van a természettel való érintkezésre. „Fontos lenne tudatosítani, hogy milyen hihetetlen értéket képvisel a fa lelki szinten is a számunkra” – tette hozzá.