Sokan felkapták rá a fejüket, hogy engedélyezték Romániában a vadállatok csapdázását. Megkérdeztük Tánczos Barnától, hogy miért

Legfontosabb

2022. december 6. – 17:01

Sokan felkapták rá a fejüket, hogy engedélyezték Romániában a vadállatok csapdázását. Megkérdeztük Tánczos Barnától, hogy miért
Fotó: Cristi Savin / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

A környezetvédelmi minisztérium pár napja rendeletben szabályozta, hogy milyen típusú csapdákat, hurkokat lehet használni Romániában a vadállatok esetén. Mostanáig ez a módszer nálunk nem volt engedélyezett a vadgazdálkodásban. A jogszabállyal kapcsolatban megoszlanak a vélemények: van, aki szerint az eljárás kifogásolható, és van, aki szerint kimondottan hasznos lehet az élővilág diverzitásának fenntartásáért.

A nagyszebeni Crispus Egyesület biológusa, Ovidiu C. Banea közleményben adott hangot felháborodásának, szerinte ellentétes az uniós joggal a csapdák alkalmazása, továbbá úgy vélte, ezek nem válogatnak, tehát befoghatják (és elpusztíthatják) a védelemre szoruló fajok egyedeit is. Az egyik csapdatípus kapcsán pedig azt fejtegette, hogy alapjában véve nem is számít élve fogónak, mert könnyedén megölheti a beszorult állatot.

A környezetvédelmi minisztérium azonban egészen másképp látja ezt a kérdést, a Transtelex megkeresésére Tánczos Barna tárcavezető kijelentette: sok beszélgetés, tájékozódás, vita előzte meg a jogszabály kidolgozását, amelybe szakértőket vontak be, és biztosított minket arról, hogy mind a hat jóváhagyott csapdatípus szelektív. A rendeletben egyébként engedélyeznek a hagyományos hurkokhoz hasonló szerkezeteket, továbbá testre szoruló, az állatok földalatti járataiba szerelhető csapdákat, illetve madárfogásra alkalmas eszközöket és a nagyobb vadak, pl. őzek, szarvasok befogására szolgáló hálót is.

„Vadászatban, vadgazdálkodásban jártas emberekkel közösen írtuk ezt a jogszabályt, ezért biztosíthatok mindenkit, hogy kimondottan szelektívek ezek a csapdák: vagy minden egyes egyed szabadon engedhető belőlük, amelyeket nem a kívánt fajból fogtak be, vagy pedig olyan helyeken alkalmazzák ezeket, ahol kizárólag a célzott fajból fognak be egyedeket”

– szögezte le Tánczos Barna. Arra vonatkozó kérdésünkre, hogy miért látta szükségét a csapdázás engedélyezésének, kifejtette: sok esetben hatékonyabb módszernek számít a csapda, mint a vadászpuska. Megemlítette a településeken nem kívánatos fajokat, például a vetési varjút, a görényt, nyestet – ezek esetén a vadászat, a lövöldözés nagymértékben zavarná az emberek mindennapjait, és nem is számít hatékony módszernek.

„Hasonló a helyzet a sakál esetén, ami invazív faj, sok kárt okoz, felborítja a biológiai egyensúlyt. Indokolt és szükséges a beavatkozás, viszont a lőfegyverek hatékonysága alacsony. A sakálok veszélyt jelentenek az apróvadra, ezek el is tűnhetnek miattuk egy-egy területről, és a túzokok élőhelyét is meg kell védenünk tőlük” – fejtegette. Mint elmondta: a róka és a borz is a gyéríteni kívánt fajok közé tartozik.

Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter – Fotó: Tánczos Barna Facebook-oldala
Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter – Fotó: Tánczos Barna Facebook-oldala


A tárcavezető kihangsúlyozta ugyanakkor: a jóváhagyott eszközök lehetőséget biztosítanak arra is, hogy a befogott állatot élve tudják távolabbi területre szállítani és ott elengedni. „Olyan személyekre bízzuk a csapdák alkalmazását, akik elvégezték a megfelelő felkészítőket. Minden egyes csapdát engedélyeztetni kell, utána pedig sorszámozni, a használatát pedig be kell jelenteni” – vázolta, majd az esetleges finanszírozásra vonatkozó kérdésünkre kijelentette: a szóban forgó rendelet csakis az eszközökről szól, pénzről nem.

„Akár kutatási céllal, akár a vadállat-ember konfliktusok csökkentése céljából, akár a biológiai egyensúly fenntartása céljából hatékonyan lehet használni ezeket a csapdákat”

– összegzett a miniszter. Elmondta: a nemzetközi jogszabályok nem tiltják a csapdázás alkalmazását, és más európai országokban, pl. Magyarországon is évtizedes múltja van ennek. „A nem bejelentett, vagy nem a szabályoknak megfelelően végzett csapdázás orvvadászatnak minősül ezentúl is, és ugyanúgy büntetendő, mint az engedély nélküli vadászfegyver-használat” – hangsúlyozta. Hozzátette: amennyiben valakinek szakmai érvei vannak a jóváhagyott módszerek ellen, kész vitára kiállni.

„Vannak olyan vadfajok, amelyek állományait nem lehet szabályozni kizárólag fegyverrel. A csapdázás, mint eszköz viszont teljesen fenntartható tudományos szinten és hatékonyság szempontjából is. A dúvadak esetén a csapda hatékonyabb, mint a lőfegyver” – vélekedett Balázs István vadgazda mérnök.

A szakértő kifejtette: a rókának elég erős állományai vannak, rezisztensek a betegségekre, ezért hordozók is lehetnek. „Sok veszett rókát látni” – érvelt a rókák állománygyérítése mellett. Kifejtette: a nyugat-európai országokban a csapdázás bevett módszernek számít. Különösen olyan területeken szükséges, ahol az apróvadat, például a nyulak vagy a szárnyas vadak populációt veszélyeztetik a ragadozók.

„A Duna-deltában lassan mindent kiirtanak a sakálok, és nem tudják a számukat fegyverrel szabályozni” – magyarázta Balázsi István, aki kérdésünkre elmondta: szerinte nem okoz sok szenvedést az állatoknak az, ha beszorulnak egy csapdába. A vadgazdálkodók pedig, amennyiben a csapda a célzott faj egyedét fogta meg, „elaltatják” a megfogott állatokat. „Ezeknek a csapdáknak nagy a hatékonysága ami a ragadozógyérítést illeti, azonban használatuk igencsak időigényes és humánerőforrás-, valamint költségfüggő. Rendszeres napi szintű ellenőrzést igényel a hatékony működtetésük” – fejtette ki.

Fülöp Tihamér biológus, emlőskutató szerint sem okoz nagy szenvedést az állatoknak, ha a jogszabályban megengedett csapdákba kerülnek. Úgy vélte, a dolog kulcsa a felelősségteljes használat, azaz

rendszeresen kell ellenőrizni ezeket a csapdákat, különben valóban szenvednek benne az állatok: szomjan vagy éhen pusztulhat a megfogott vad.

Ami lehet akár kímélendő vagy védett fajhoz tartozó egyed is, hiszen a közepes termetű vadaknak szánt csapdákba a róka és az aranysakál mellett a farkas és a hiúz is beleszorulhat.

„Kutatóként egyrészt örvendetesnek tartom, hogy végre megszületett egy szabályozás. Nekünk komoly nehézséget okozott korábban a környezetvédelmi minisztérium engedélyét megszerezni ürgék csapdázásához, pedig kutatási, illetve fajmentési céllal akartuk befogni az állatokat. Két évünkbe került, amíg sikerült engedélyt szereznünk ahhoz, hogy a munkánkat végezhessük” – tette hozzá Fülöp Tihamér. A biológus úgy vélte: a most jóváhagyott rendszer alapján a vadászok, vadgazdálkodók nem fogják tömegesen használni a csapdázás módszerét.

Birtalan István erdőmérnök, vadász a gyakorlatba ültetés buktatóira figyelmeztetett: szerinte sokakat riaszthat el a csapdák használatától az, hogy minden egyes eszközt be kell jelenteni, eléggé komoly bürokráciát feltételez ez az eljárás, „olyan, mintha minden egyes csapdára rendszámot kellene tetetni”.

Elmondta: az engedélyezett eszközök zöme – „kilencven százaléka” – élve fogó csapda, kivéve a testre szorulót. Utóbbiakat viszont a vadász szerint a rókák és borzok járataiba, illetve aranysakálok kotorékába teszik, így csakis a célfajokhoz tartozó egyedeket fognak meg velük.

Támogasd a Transtelexet!

Az erdélyi közösségnek saját, független lapja csak akkor lehet, ha azt az olvasótábora fenntartja. Támogass minket akár alkalmi jelleggel, ha pedig teheted, állíts be rendszeres támogatást!

Támogatom!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!