Kolozsvári vagy és felcsapnál amatőr kutatóbiológusnak? Tarts méhecskehotelt az erkélyen!

Sokan tudják, hogy a méheknek nagy szerepük van a növények beporzásában, ezáltal az élővilág fenntartásában, illetve az élelmünk megtermelésében. Azt azonban valószínűleg kevesebben tudják, hogy a szorgos háziméhek mellett rengeteg más rovar is kiveszi a részét ebből a hasznos munkából. Sőt, a mézet adó méheknél vannak sokkal hatékonyabb beporzók is: a magányosan élő vadméhek. Ezeknek rengeteg fajuk van, és általánosságban elmondható róluk, hogy hasonlítanak a házi méhekhez, azonban kisebbek náluk (fél-másfél centisek), és messze nem annyira csípős hajlamúak, mint szelídített rokonaik. Mivel magányosan éldegélnek, nem akarnak akár az életük árán is megvédeni egy királynőt. Másrészt a fullánkjuk is egész más, ezért a nagyon ritkán előforduló csípésük messze nem annyira kellemetlen, mint a házi méheké. Mindenképp figyelemre méltó állatkák, hiszen nagyon fontos szerepet töltenek be az élővilágban. És mivel a beporzók helyzete egyre inkább romlik, érdemes foglalkozni azzal, hogy megmentsük őket. Ehhez viszont alaposabb képet kell kapnunk arról, hogy mennyien vannak, hol és hogyan élnek, illetve mik is az igényeik.

Mivel városokban is élnek szép számmal, a kutatóbiológusok most arra készülnek, hogy Kolozsváron elindítanak egy átfogó felmérést. Ehhez kérik az érdeklődők segítségét, egy ún. citizen science kutatás keretében várják azok jelentkezését, akik vállalnák, hogy méhecskehotelt tartanak az erkélyükön vagy a ház körül, és időnként fotókat küldenek azokról a fajokról, melyek megjelennek, beköltöznek. A feladat pedig nemcsak hasznosnak, de izgalmasnak is ígérkezik, hiszen egy rovarhotel lakóközössége nagyon színes lehet, és érdekes tapasztalatot ígér figyelemmel követni a mindennapjaikat.

A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatója, László Zoltán diákjaival évek óta kutatja a Kolozsvár parkjaiban élő vadméheket. „Az eddigi eredményeinkből kiderült, hogy Kolozsváron jóval több vadméh faj él, mint amennyit a szakirodalom számon tart. Azt már tudjuk, hogy milyen fajok élnek a parkokban, és tudjuk azt is, hogy milyen körülményeket igényelnek. Most pedig arra a kérdésre keressük a választ, hogy mennyire hajlamosak megtelepedni a tömbházak erkélyein? A módszerünk az, hogy kis dobozba helyezett nádszálakból álló méhecskehotelek vagy más néven darázsgarázsok kihelyezésével mérjük fel a helyzetet.

A vadméhek számára ezek búvóhelyül szolgálnak, továbbá a nádszálakba pollent hordanak, és ide rakják le a petéiket, így viszonylag könnyű megfigyelni őket. Ehhez a feladathoz keresünk önkéntes segítőket, akiktől azt kérjük, hogy készítsenek fotókat azokról a fajokról, melyek a méhecskehotelek környékén repkednek és küldjék el nekünk a képeket” – részletezte László Zoltán. A BBTE oktatója azt is elárulta, hogy az egyik diákja mesteri dolgozatot ír ebből a témából, így azok, akik bekapcsolódnak, az ő munkáját is segíthetik.

„Ha beporzásról van szó, mindenkinek a házi méh jut eszébe. Azonban a házi méhek a beporzásnak eléggé kis részéért felelősek. Sokkal nagyobb részt vállalnak a magányosan élő vadméhek. Ezeknek Erdélyben több száz faját írták már le, mi pedig most arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy nagyváros milyen lehetőségeket kínál ezeknek a rovaroknak a fennmaradásra. A vadméhek igen fontos elemei az élővilágnak, beporzókként hozzájárulnak a virágos a növények megtermékenyítéséhez, ezáltal a fennmaradásukhoz, akár egy szép városi parkban is. Lényeges a munkájuk az élelmünk megtermelése szempontjából is, hiszen szintén ők biztosítják a termesztett növényeink többsége esetén a beporzást. Továbbá élelemként szolgálnak más fajok, elsősorban madarak számára.

Városi környezetben például a fecskék a más énekesmadarak túlélését biztosíthatják jelenlétükkel” – mutatott rá a vadméhek szerepére a biológus. Hozzátette: a vadméhek szempontjából nagyon előnyös például az, ha városi zöldövezetekben a nálunk megszokott, egyenletes pázsit helyett vadvirágmag-keveréket vetnek, az így kialakított vadvirágos rétek vagy a méhlegelők kiváló táplálkozó- és szaporodó helyet kínálnak számukra.

Azzal kapcsolatos kérdésünkre, hogy kell-e a szúrásuktól tartanunk, elmondta: a vadméhek nem csípnek, de ha véletlenül mégis történik egy szúrás, messze nem jár olyan következményekkel, mint a házi méhé. A nőstényeknek ugyan van fullánkjuk, de egészen más felépítésű, mint a háziasított rokonoké. A házi méhek fullánkjának a végén kampó van, emiatt szúráskor a fullánk beleszakad a bőrbe, a méregmiriggyel együtt, és a méreg belepumpálódik a sebbe. Tehát egy nagy adagot kap a megcsípett, emiatt alakul ki duzzanat, égő érzés és egyéb heveny reakciók. A vadméhek fullánkja viszont nem kampós, ezért nem szakad be, így a ritka csípések esetén csak beszúja és kihúzza, ezért nagyon kevés mérget juttat a szervezetbe. Tehát egy méhecskehotel nem hasonlítható ahhoz, mintha egy darázsfészek vagy egy méhkaptár lenne a közelünkben.

„Nem tudunk vadméhcsípés nyomán kialakuló heves reakciókról. Amikor nagyon meleg van, és a karunk verejtékezik, megtörténhet, hogy pici méhek rászállnak és nyalogatják a sóban gazdag izzadságot. Ha ilyenkor megnyomjuk őket, előfordulhat, hogy csípnek, de nem tudunk arról, hogy ez jelentős elváltozásokat, heves vagy allergiás reakciókat okozna. Persze, nem kell hergelni a méheket” – fejtegetette László.

A biológus szerint a jelentkezők a méhecskehotelek befogadásáért cserébe izgalmas lakótársakat kapnak, akik életét érdemes figyelemmel követni, hiszen esetenként igen színes társaság gyűlik össze egy ilyen lakóközösségben.

Egyik érdekes, gyakori lakója a méhecskehoteleknek például a szarvas faliméh. A nőstény fején a két csáp mellett két szarvacska is van, ezek segítségével gyűjti össze a sarat, amivel a járatait, melyekben a bölcsők vannak, betapasztja. Mikroszkóp nélkül is megfigyelhetőek a szarvacskái, érdekes látványt nyújtanak. A tapasztáshoz szükséges sarat a hasa alatt, a lábai között hordja, behelyezi a nádszál nyílásába, majd a tompa végű szarvacskáival, mint valami tülkökkel, odanyomkodja, lényegében úgy használja ezeket, mint a kőműveskanalat.

Az Anthophora fajok, vagy bundás méhek a második hullámban, tavasszal érkeznek, ők nagyon vastag szőrzettel rendelkeznek, emiatt nyújtanak érdekes látványt. Vakolatlan tégla- vagy vályogházak, pajták falában laknak, itt készítenek járatokat. Városon ugyan nem gyakoriak, de Kolozsváron előfordulnak.

A pelyhes méhek is érdekesek, náluk a hím és a nőstény eltérő szerepet játszik az utódgondozásban. A hím a tisztesfű bolyhait gyűjti a levelekről, és a járatokba hordja, ahová a nőstény a pollent gyűjti. Ha valaki tisztesfüves pázsittal rendelkezik, megfigyelheti, ahogy jönnek a sárga-fekete sávos kicsi, duci méhecskék, és az összegyűjtött, vattaszerű pamaccsal elrepülnek.

Megjelennek a méhecskehotelekben olyan fajok is, melyek levéltetveket fogyasztanak, emiatt hasznosak például a kertészkedők számára. A szárazság miatt mostanában rengeteg a levéltetű, ezekből egyes ragadozó darazsak, a kaparódarazsak nagyon sokat hordanak be a lyukacskákba, így táplálják az utódaikat. Tőlük sem kell tartani, mi, emberek, nem érdekeljük őket egyáltalán.

Elég komplex közösség tud kialakulni egy-egy rovarhotelben, több szint figyelhető meg az itt kialakuló életközösségben. Amikor a többi faj már elkezdte építeni a bölcsői sorát, megjelennek a kakukkméhek és a kakukkdarazsak. Ezek – a kakukkmadárhoz hasonlóan – amikor a bölcsőket építő hímek és a nőstények eltávoznak, gyorsan beleteszik a saját petéiket a tápláló pollenbe. A lárváik nagyobbak, mint azoké a fajoké, melyek számára eredetileg készült a bölcső, így eleszik előlük a táplálékot, és kifejlődnek, míg a „jogos gazdák” lárvái elpusztulnak.

A parazitoid darazsak pedig ennél is „arcátlanabbak”, ők egyenesen belepetéznek más fajok lárváiba, a fejlődő utódaik pedig belülről emésztik fel a vadméhek lárváit. Az Alien franchise tudományos-fantasztikus horrorsorozat minden bizonnyal ezeknek a parazitoid darazsaknak a módszereiből inspirálódott.

László Zoltán elmondta: február hónap folyamán kellene kihelyezni a méhecskehoteleket, így a legkorábbi peterakók esetén a következő generáció már február végén, márciusban kirepülhetne. Akiket érdekel a lehetőség, és szeretnének bekapcsolódni a felmérésbe, részvételi szándékukat ezeken az emailcímeken jelezhetik: [email protected] vagy [email protected].