Az országban elsőként Szatmárnémetiben alakítottak ki „vadvirágos rétet” a beporzó rovaroknak

2022. június 09. – 16:38

frissítve

Az országban elsőként
Szatmárnémetiben alakítottak ki „vadvirágos rétet” a beporzó rovaroknak
Fotó: Babos Krisztina / Transtelex

Másolás

Vágólapra másolva

A külföldön egyre népszerűbb, őshonos virágokkal bevetett városi zöldövezetek amellett, hogy szépek, segítik a méhek fennmaradását. Ráadásul, mivel nem igényelnek sok karbantartást, még pénzt is lehet spórolni velük.

Külföldön, akár nagyvárosokban, is egyre gyakoribb, hogy a megszokott, nyírt pázsit helyett vadvirágos réteket alakítanak ki a közterületeken. Romániában elsőként Szatmárnémetiben létesítettek egy ilyen területet az Udvari úton, a régi Pescăruș-tó mellett, az úttest és a járda közötti sávon. A kicsit több mint 300 méter hosszú, nagyjából 2,5 méter széles zöldövezetbe szárazságtűrő magkeveréket vetettek el tavaly. Idén pedig már május közepétől elkezdődött a virágzás, ami várhatóan augusztusig ki is tart.

A 17 fajból álló növénytakaróban mindig virít valami: a vörös és a fehér lóherével, valamint a szarvaskerep látványos sárga virágaival és a margarétával kezdődött a szezon. Múlt héten pedig, amikor ott jártunk, a terjőke kígyószisz uralta a látványt hatalmas, kék virágfürtjeivel, de a szarvaskerep élénksárga, a homoki baltacím pirosas-lilás, valamint a zsályák kékes virágai is kikandikáltak az eléggé magas növénytakaróból. Gazdagították a látványt a herék és a vadmurok fehér virágai, valamint a mályvák és a nyúlszapuka is kezdte bontogatni a szirmait.

Összességében egy buja rét látványát nyújtja a vadvirágos parcella, miközben a közeli, hagyományos módon művelt, gyakran kaszált területek egy részéről szinte teljesen eltűnt a növényzet a szárazságban.

Bár a rövidre nyírt pázsithoz szokott szemnek különös látvány lehet, akár gondozatlannak is tűnhet a sokféle, különböző nagyságúra növő fajokból álló növénytakaró, aki alaposabban szemügyre veszi, rengeteg szebbnél szebb virágot fedezhet fel benne. És a beporzók, a méhek és más rovarok is szép számmal látogatják a területet, ami nem is csoda, hiszen részben nekik lett szánva ez a városi virágos rét. A kísérleti jelleggel bevetett parcellán több helyen is tábla áll, melyen hirdetik, hogy az útmenti sáv egy „vadvirágos rét beporzó rovarok számára”, amely a helyi önkormányzat és a zöldövezetet gondozó Garden Design közreműködésével jött létre.

Fotó: Babos Krisztina / Transtelex
Fotó: Babos Krisztina / Transtelex

„Nagyon tetszenek nekem a vadvirágos városi zöldövezetek, és pár éve tervezem, hogy létrehozok egy ilyet Szatmárnémetiben, egy olyan területen, melyet a cégünk tart karban” – mondta el érdeklődésünkre Buju András, a Garden Design kertészmérnöke.

„Beszéltem erről az egyik barátomnak, akitől megtudtam, hogy egy biológus, aki a közelben lakik, elkezdett erre alkalmas magkeverékekkel foglalkozni. Felkerestem és közösen döntöttük el, mit vessünk a területre. Én eredetileg nem pont ilyen megoldásra gondoltam, hanem olyanra, amit az angolok használnak, az talán valamivel látványosabb, de örülök, hogy végül emellett a keverék mellett döntöttünk. Ez az összetétel a legjobb ugyanis a beporzók számára, a legtöbb táplálékot nyújtja a méheknek és egyéb rovaroknak” – magyarázta.

Hozzátette: a terület évről évre szebb lesz, mivel a növények „újravetik” magukat, így kiegyenlítődik a fajok aránya a különböző részeken. Elmondta: örül, hogy a városi önkormányzat nyitottan állt az ötlethez, hiszen szükség volt a városháza jóváhagyására is a kísérleti projekt beindításához.

Ebből mindenki nyer – szögezte le Buju András, aki szerint a legfontosabb, hogy ezáltal biztosítani lehet a beporzóknak a táplálékot, de nemcsak ebből a szempontból számít környezetbarátnak egy ilyen vadvirágos terület. Elég évente egyszer, maximum kétszer lekaszálni, így spórolni is lehet, nem kell annyit járatni a gépeket, és a kaszálógépekből származó benzingőz sem szennyezi a levegőt. Mivel teljesen önfenntartó, locsolni sem kell.

„Meg kell értsük, szokjuk, szeressük ezeket az önfenntartó, vad zöldövezeteket, mert sokkal kevesebbet pazarlunk, ha ilyeneket telepítünk a szokványos befüvesített, tujákkal körbeültetett területek helyett.

Tervezem azt is, hogy rovarhoteleket helyezzünk ki a meglévő vadvirágos sávra, és egy kis tanösvényt alakítsunk ki a gyerekek számára. Meg kellene tanulnunk, hogy a természetet közelebb engedjük magunkhoz” – fejtegette a kertészmérnök.

Hozzátette: nagyon reméli, hogy tetszeni fog a szatmáriaknak és a városi önkormányzatnak is a kezdeményezés, és a jövőben több ilyen vadvirágos rétet hozhatnak létre a városban.

Fotó: Babos Krisztina / Transtelex
Fotó: Babos Krisztina / Transtelex

Fülöp Tihamér biológus, a magkeveréket biztosító Seed Green Partner alapítója a Transtelex érdeklődésére elmondta: úgy fogott bele a vadvirágmag-keverék előállításába, hogy maga is vásárolni szeretett volna, de nem talált a piacon olyat, amit keresett.

„Hat évvel ezelőtt költöztünk Szamoskóródra, a házunk kertjében korábban kukoricás volt. Szerettem volna itt egy fajgazdag gyepet, kaszálót kialakítani, egyrészt a biodiverzitás miatt, másrészt pedig méheket is tartottam, egy méhlegelőt akartam a kert végébe. Elkezdtem gyűjteni virágmagokat, és keresgéltem is, hogy vásároljak, de itthon nem volt kínálat. Később Belgiumban és Franciaországban láttam több városban, hogy egyre inkább telepítenek a parkokba őshonos fajokat a dísznövények helyett, ekkor gondoltam arra, hogy talán érdemes lenne magkeverékekkel foglalkoznom. Nagyon örülök, hogy Szatmárnémetiben nyitott partnerekre találtam ehhez a kísérleti projekthez” – mondta.

Kérdésünkre, hogy kinek ajánlja, úgy vélte, bárkinek érdemes kisebb-nagyobb területet, akár egy járda menti sávot átalakítania vadvirágos területté. Ezt el lehet érni több évi rendszeres kaszálással is, amennyiben a lekaszált növényrészeket eltávolítják a területről, de vetéssel akár egyik évről a másikra megoldható.

Ezzel egyrészt segíthetjük a beporzó rovarokat, ugyanakkor az őshonos növényfajokat is, mert a kisebb kerti, udvari szigetekről akár terjedhetnek is. A városi közterületekre ez szintén igaz, a vadvirágos rétek pedig lehetőséget adnak arra, hogy egy kis természetet csempésszünk akár a tömbházak közelébe is. Ráadásul költséghatékony megoldásnak számít: locsolást nem igényel csak a vetést követően, és sok pénz spórolható meg a kaszálással is, ráadásul – megfelelő gondozás esetén – újravetni sem kell. Hozzátette: a vadvirágos rétekre egyszer kell rádolgozni, a vetéskor, utána elég évi egy, maximum két kaszálás a megfelelő időpontban ahhoz, hogy a növények újravessék magukat, és önfenntartó legyen a terület. Kihangsúlyozta: fontos, hogy a magérlelés utánra időzítsük az első kaszálást, illetve az is, hogy a levágott növényrészeket eltávolítsuk a területről.

„A gyímesi gyönyörű kaszálórétek is úgy maradnak fenn, hogy rendszeresen levágják és eltávolítják a növényzetet. Fontos, hogy a talaj nitrogéntartalmát alacsonyan tartsuk, mert csak így lesz megfelelő egy diverz, virágokban gazdag növénytakaró számára. Amennyiben a zöld tömeg a területen marad, a talaj nitrogéntartalma feldúsul, és fajszegénnyé válik, eluralkodnak a nitrogéntűrő fajok és a fűfélék. Ezt a művelést kell alkalmazni a köztéri, vagy a kertünkben lévő vadvirágos rétek esetén is, és akkor hosszú évekig fennmaradnak” – magyarázta a biológus.

Mint megtudtuk, a Szatmánémetiben vetett magvakat Magyarországról szerezte be, ahol egy kutatócsoport évek óta kísérletezik keverékekkel. A céljuk egyrészt az élőhelyek visszaállítása volt a természetvédelmi területeken, valamint olyan összetételű gyepek kialakítása, ami a leginkább kedvez a beporzó rovaroknak. A kutatók a magvak egy részét a természetben gyűjtik, egy részét pedig termesztik, és állítanak össze olyan keverékeket is, melyek alkalmasak városi zöldövezetek bevetésére, például jól tűrik a szárazságot.

A virágzó szarvaskerep a beporzóbarát rét egyik érdekes színfoltja – Fotó: Buju András A virágzó szarvaskerep a beporzóbarát rét egyik érdekes színfoltja – Fotó: Buju András
A virágzó szarvaskerep a beporzóbarát rét egyik érdekes színfoltja – Fotó: Buju András

Fülöp Tihamér szerint az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az allergiásoknak sem kell tartaniuk a vadvirágos rétektől, mivel őshonos fajokról van szó, melyekhez hozzá vagyunk szokva. A súlyos allergiás tüneteket okozó, behurcolt parlagfű például nem tud megtelepedni egy megfelelően kezelt területen.

„Szükség van némi szemléletformálásra is, ezért örülök, hogy egy városi közterületen láthatják az emberek, milyen egy virágos rétté alakított zöldövezet.

Az elmúlt néhány évtizedben azt szokták meg az emberek, hogy a parkokban, zöldövezeteken rövidre nyírt fű van és tuják. Remélem, sokan elfogadják, hogy egy őshonos virágos növényekkel bevetett terület is szép, szerintem legalábbis szebb, mint egy gyakran nyírt, fajszegény pázsit” – tette hozzá.

Mi a különbség? A vadvirágos rétre az őshonos fajok jellemezőek. A méhlegelőknél viszont a lényeg a magas nektárproduktivitás, ezért idegenhonos fajok is lehetnek benne, amelyek sok nektárt termelnek és hosszan virágzanak.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!