Brit tudósok átírták a kacsázás alaptételét: lapos kő helyett dobjunk krumpli alakúval

Megdöbbentő, sőt tabudöngető eredményre jutottak brit tudósok. Mindenki (úgy) tudja, hogy vízen kacsázni szinte papírlap vékonyságúra kopott kövekkel, kavicsokkal a legjobb. Garantált velük a multipattantás és a mérvadó távolság. Ezzel a hiedelemmel kell most leszámolnunk, mert egy matematikai modell szerint a krumpli alakú, vaskosabb kövek jobb eredményt adnak.

„Próbáljunk meg olyan követ dobni, amely úgy néz ki, mint egy krumpli. A nehezebb kövekkel vicces dolgok történhetnek” – idézte a Guardian Ryan Palmert, a Bristoli Egyetem alkalmazott matematikusát.

Palmer és kutatótársa, Frank Smith, az University College London matematikusa egy olyan modellen dolgoztak, amely azt vizsgálja, hogy egy tárgy alakja és tömege hogyan befolyásolja a siklását a víz felszínén. Jó, a kacsázással is fontos felfedezést tettek, de ennél fontosabbnak tűnik, hogy a modelljüket repülők vízre szállásánál fellépő erőknél és a repülőgépek nagy magasságban történő jegesedésénél is alkalmazni lehet majd. De most ragadjunk még le a kacsázásnál.

A kutatók matematikai kapcsolatot azonosítottak a kő tömege és aljának görbülete között, ami meghatározza, hogy sikeres lehet-e vele a kacsázás. A nehezebb kövek, amelyek egyébként elsüllyednének, képesek lehetnek felpattanni, ha a görbületük megfelelő, állapították meg.

Palmerék egy másik megállapítása, hogy ezek a nehezebb kövek nem sok pattanással tudnak messzire jutni, mert másképpen lépnek kölcsönhatásba a vízzel, mint a lapos kavicsok.

„Ha nehezebb kővel van dolgunk, akkor szuperelasztikus reakciót kaphatunk, ahol a sok kis pattanás helyett egyetlen megapattanást kapunk. Ez egy hatalmas ugrás a vízből” – mondta Palmer.

A tanulmányuk szerint a nehezebb, ívelt kavicsok azért tudnak felpattanni, mert az első érintkezésről a kő hosszabb ideig és mélyebben nyomódik vízbe. Emiatt a kő alján hosszabb ideig marad fenn a víz nyomása, míg a víz felszíne jobban deformálódik, Palmerék szerint mindkét erő arra hat, hogy a követ felfelé nyomja.

A modell részben azért béna kacsa, mert nem foglalkoznak azzal, amelyet más kutatások már megállapítottak, hogy a kacsázás fontos eleme, hogy a dobásnál mennyire tudják megpörgetni a kavicsot. A megfelelő pörgéssel lehet biztosítani azt, hogy a kő ne csapódjon rossz szögben a vízbe.