Hide the Pain (Harold) RMDSZ – így tüntette el hozzászólásomat a Kolozs megyei RMDSZ

Ez nem egy előtte-utána összehasonlító kép, ez a folyamatos jelen.

Mert mégiscsak így élünk – párhuzamos, manipulált nyilvánosságokban.

Az RMDSZ Kolozs megyei és kolozsvári szervezetei a Facebookon számoltak be arról, hogy csütörtök este egyházi vezetőkkel találkoztak, hogy közösségünket érintő fontos kérdésekről egyeztessenek. Ez alá a poszt alá írtam a képernyőmentésen látható kommentet:

„Biztosan hasznos tanácskozás volt, szóval bocsánat az offtopik kommentért, csak szemet szúr: férfiak, férfiak, férfiak, férfiak és férfiak. Egyetlen női egyházi vezető sincs! Úgy tűnik, az egyenlőség majd csak odafönt lesz érvényes, idelent vezetői székig nők már nem juthatnak el. Az egyház talán az utolsó nagy intézmények egyike, ahol még mindig ennyire természetes, hogy a nőket is férfiak képviselik, és a vezetői asztalnál is szinte kizárólag férfiak ülnek. Kedves egyház, üdv a 21. században. Jó lenne megérkezni.”

Akik ismerőseim a Facebookon – ők vannak kevesebben –, továbbra is olvashatják a kommentet. Akik viszont nem – ők a szignifikáns többség – nem is értesülnek róla. Mert a hozzászólásomat elrejtették (hide-oldták). Nem törölték, „mindössze” láthatatlanná vált a nyilvánosság nagyobbik része számára.

Mi ezzel a probléma?

Semmiképpen sem saját fontosságérzetem, hanem maga a jelenés és a kirajzolódó minta. Amikor egy politikai párt elrejt egy nem sértő, pusztán kritikus hozzászólást, az nem egyszerűen moderációs döntés, hanem politikai gesztus. Az elrejtés nem vitatkozik. Nem érvel. Nem cáfol. Egyszerűen megvonja a másiktól a nyilvános láthatóság lehetőségét. Nem a véleményeddel száll szembe, hanem annak a jelenlétét igyekszik megszüntetni. Az elrejtés a nyilvánosság manipulálása! Egy politikai közösség számára különösen súlyos etikai kérdés. Főleg, ha a politikai közösség egyre hangosabban szorgalmazza (immár sokadjára) a nyitás és újratervezés politikáját.

De milyen lesz az a nyitás, amelyben nem értik az eddig egyeduralomra törő erők, hogy a demokratikus működés nem pusztán a véleménynyilvánítás formális lehetőségét jelenti, hanem az eltérő álláspontok jelenlétének és legitimitásának elismerését is?

Az eltüntetés gesztusa ezért többet árul el az eltüntetőről, mint arról, akit elrejt. Azt jelzi, hogy a hatalom számára nem a valódi párbeszéd a fontos, hanem a látszategyetértés művi fenntartása. Márpedig egy politikai párt demokratikus elkötelezettsége nem abban mutatkozik meg igazán, hogyan bánik a támogatóival, hanem abban, hogyan viszonyul azokhoz, akik kritikát fogalmaznak meg vele szemben.

Lehet patyomkin egységet és véleményegységet szimulálni, de a közvélemény-kutatások már magukért beszélnek. Lásd többek között Székely István elemzését is, Mit tanulhatunk a szlovákiai és szerbiai választásokból? A hivatkozott rész a 34. perctől.

Néhány napja az érmelléki vizek súlyos és botrányos szennyezését feltáró Babos Kriszta jelezte nyilvánosan, hogy Csoma Botond, az RMDSZ szóvivője kitiltotta közszereplői oldaláról, miután szóvá tette az RMDSZ-es cégek mulasztásából származó szörnyű ökológiai katasztrófát. Vitára ott sem volt lehetőség. Krisztának tiltás járt. Én most „megúsztam” egy elrejtéssel.

Tényleg van még valaki, aki azt gondolja, hogy ez eredményre visz? Hogy a nyitás stratégiája együtt járhat az ilyen gyakorlatokkal? Tényleg azt gondolják, hogy ez a demokratikus, egészséges, kritikus, önmagáért és a közösségéért felelősséget vállaló politikához vezető út? Szerintem ez az út nem vezet sehova.