Az egyenruhától nem leszünk egyenlőbbek

A PSD újabb törvénytervezettel lepett meg minket, miszerint a következő tanévtől kezdve kötelezővé tenné az iskolai egyenruha viselését. Daniel Zamfir PSD-s szenátor arra hivatkozik, hogy így mérsékelné a szociális különbségek láthatóságát. De valóban ez lenne a megoldás? Hogy eltakargatjuk azt a jelenséget, ami ettől függetlenül ugyanúgy létezik?

A gyerekek nem hülyék, érzékelik egymás szociális helyzetét akkor is, ha ugyanúgy öltöznek fel a tanítási időszakra. Egy egyenruhába bújtatott szociálisan hátrányos helyzetű tanuló nem lesz se több, se boldogabb, és azok a tanulók sem lesznek toleránsabbak, akik ugyanazokat a ruhadarabokat viselik. A lényeg tehát nem változik, és így a gyerekek hozzállása sem fog. Ha nem adjuk meg nekik az esélyt, hogy ilyen módon is szembesüljenek a valósággal, akkor hiába várunk el tőlük toleranciát, empátiát és szolidaritást.

Az egyenruha csak tünetet kezel

Ștefan Pălărie USR-s szenátor kifogásolja a törvénytervezetet, de elsősorban pénzügyi vonatkozásban. Szerinte az iskolákra szánt anyagi forrásokat inkább az étkeztetésre kellene fordítani. Már ez is valami, viszont még mindig nem tér ki a lényegre. A lényeg, vagyis a probléma forrása pedig nagyon mélyen gyökerezik, és nem nyújt rá megoldást egy szépen vasalt iskolai szoknya, vagy nyakkendő.

Ez az egész olyan, mint amikor krónikus fizikai fájdalmaink vannak, és beveszünk rá egy gyógyszert. Ilyenkor csak a tüneteket csillapítjuk, de nem keressük meg a probléma igazi gyökerét, nem azt orvosoljuk. Így van ez az iskolai egyenruhával is. A diákokkal eltakartatnák a szociális különbözőségeket, viszont attól azok még léteznek. Sőt, amikor a gyerekek végeznek az iskolával, halmozottan szembesülnek majd a jelenséggel. És akkor meg mégis mi értelme lenne, hogy eltakarjuk előlük abban az időszakban, amikor a legfogékonyabbak lennének arra, hogy megtanulják kezelni?

Egyáltalán miért kellene egyformának látszanunk?

Most lehet, hogy sok szülő nem fog egyetérteni velem, de szerintem már gyerekkortól lényeges az, hogy az ember úgy érezze, bátran kifejezheti magát. Igen, még az iskolában is. Igen, még az öltözködésével is, igen, még akkor is, ha nem is a ruha teszi az embert. Mert van, akinek ez fontos. És nem gondolom úgy, hogy annak az embernek, akinek ez fontos, fontosabbak lennének a külsőségek a lényegnél. Szerintem nagyon is hozzásegíti a gyerekeket a személyiségfejlődéshez, ha bátran kifejezhetik magukat az öltözködésükkel. És ennek hiánya rombolóan tud hatni azokra a gyerekekre nézve, akiknek ez fontos lenne.

Milyen hely kellene legyen az iskola?

Az iskola nem az a hely kellene legyen, ahol egyenruha mögé bújunk. Az iskola az a hely kellene legyen, ahol megtanuljuk kezelni a különbözőségeket, ahol toleranciát tanulunk, ahol szolidaritást gyakorlunk. És ennek az alapja az lenne, hogy egyáltalán jöhessen létre egy olyan kontextus, ahol ezt alkalmazni tudjuk. Nem látom értelmét a hamis látszat fenntartásának és a takargatásnak.

Fontos lenne inkább az érzékenyítésre fektetni a hangúlyt, és követendő értékrendet mutatni a diákoknak ezzel kapcsolatban, hogy érdemben is gyakorolhassák a toleranciát, az empátiát és a szolidaritást. Hogy megtanulják: attól, hogy valaki másképp öltözik, más a családja anyagi helyzete, másképp beszél, más dolgokat szeret, vagy egyszerűen csak más, mint ők, még ugyanúgy lehet értékes ember. Mert a különbségeket, sajnos vagy nem sajnos, de nem fogjuk tudni eltüntetni.