Árdély Airport és a pesti navétás kursza: magyar feliratot perelnek a marosvásárhelyi reptéren

Évekkel ezelőtt Luttonban a marosvásárhelyi járatra vártunk. Londonhoz, de még a Londonon kívüli Angliához képest sem a luttoni repülőtér a legnagyobb és legfontosabb. Oda inkább a fapados társaságok járnak. Fapados utasokért. Szóval keressük a kijelzőn, nincs. TGM? Nincs. (A kolozsváriak számára jelzem, nemcsak az ő TGM-ük létezik.) Keressük magyarul ékezettel vagy ékezet nélkül, hiába, nincs. Végül a járat azonosító kódja alapján megtaláljuk. A cél-repülőtér neve: Unknown Greenfield in Romania (Ismeretlen zöldmező Romániában). Persze, ha lett volna magyar felirat… Nem Luttonban na! Hanem a marosvásárhelyi repülőtér homlokzatán, akkor egészen másként viszonyult volna a világ a magyar nyelvért, annak használatáért vívott halálmegvető küzdelmünkhöz.

Ezenközben itthon mindenki az örömtől fetrengett: nemzetközi repülőjáratok fogadására is alkalmas a marosvásárhelyi repülőtér. És a mi utazásunk jóval a kétezerhat után történt. A marosvásárhelyi repülőtér akkor, kétezerhatban vette fel a Transilvania nevet és kapta meg a TGM repülőtéri kódot, Târgu Mureș Transilvania Airport in Romania.

Olvasom, bizony nem is kis elégtétellel, hogy a Székely Figyelő Alapítvány beperelte a marosvásárhelyi nemzetközi repülőteret, mert „a marosvásárhelyi reptéren nem jelennek meg magyar nyelven is a közérdekű információt tartalmazó feliratok”.

Gondolom, a Székely Nemzeti Tanács szellemi hátteréből kinőtt, imponáló, Gyergyószentmiklóson bejegyzett egyszemélyes gyülekezet, rég nem fordult meg a marosvásárhelyi repülőtér épületében, ellenkező esetben csak észrevette volna a lelkem azt, hogy az égadta világon minden felirat háromnyelvű.

Való igaz, a homlokzaton napjaink de facto lingua francáján, azaz angolul virít az intézmény neve: Transilvania Airport. Töprengek, hogy akkor a Transilvaniát is magyarul kellene kiírni? És lenne Árdély?

A magyar nyelv használatát bámulatosan védelmező társulat önmagáról, magyar nyelven így ír (első mondat): „A Székely Figyelő Alapítvány egyik legfontosabb célkitűzése annak biztosítása, hogy Székelyföld területén a lehető legnagyobb mértékben biztosítva legyen a magyar nyelv használata az élet minden területén.” Én Dél-Erdélyben a magyar tagozatos középiskolában körmöst kaptam volna ilyen durva stílustalanságért. Mert ez nem „repetíció”, hanem a szegényes magyar szókincs ékes bizonyítéka. A magyar nyelv(használat) heves védelmezői, talán jó példát is mutathatnának a magyar irodalmi nyelv szabatos használatából.

Arról nem is szólva, hogy Marosvásárhely 1616-ban búcsút mondott a Székelyvásárhely névnek. Ergo…

Szerintem a marosvásárhelyi (vidrátszegi) repülőtérnek a Székely Figyelő Alapítány által éles szemmel megtalált problémájánál jóval komolyabb gondjai vannak. Például a brassói (vidombáki) repülőtér utasforgalmának alakulását nézegetve bizony, bizony…

Az idén augusztusig a marosvásárhelyi repülőtéren 50.000 utas fordult meg, míg a brassói 64.700 utast fogadott ezzel szemben 2023 óta működik, míg a marosvásárhelyi „régebbecske”. Az utasok száma persze nem a nyelvhasználat függvénye. (Lásd a székely gyerek pizza rendelése: „Románul lehet rendelni csak? Akkor nem es ehültem meg!”) Különben is a románul kukkot sem tudó székelyföldi gyerekek, a városi egyetemeken, román barátaikkal, vígan csettelnek angolul.

Viszonylag ritkán fordul elő, hogy a székelyföldi utasok Vidrátszgen a repülőtéri épület homlokzatán levő felirat miatt ne találnák meg a „pesti navétás kurszát”.

Mert a nyelvhasználat nemcsak adminisztratív és jogi kérdés. A szkára, givéta, baszkulánt, rába, navéta, kursza, ránga, borkány, árdéj (nem összetévesztendő Árdéllyel), a formulár kikompletálása az nem a román elnyomás, hanem a tüchtig, echte nyelvi igénytelenség következménye. Ahányszor alkalmam adódik, idézem az egyik székelyföldi önkormányzat nagytekintélyű pénzügyi igazgatójának szakmai okfejtését: „A budzsetet transákra defalkáljuk, de csak akkor viráljuk átol, ha az artikolus temejje megvan.” Tetszenek érteni, ugye? A románul nem tudó ügyfelek, gondolom, ilyenkor ellágyulnak. Vagy másik példa, igaz, ez nem románániai közintézményé, de egy hatalmas óriásplakáton fizetett hirdetésként virít Székelyföldön: „Kandó Kálmán ügyintéző iroda / Villanybekötések – Bransamentek”. Szóval itt inkább a magyar nyelv elhasználásáról van szó, semmint használatáról.

Az ilyen „heroikus” gesztusok, mint az említett per, fölöslegesen terhelik az igazságszolgáltatás intézményeit, az ott dolgozókat, és még értelmetlenebbül költik az adófizetők pénzét. Enyhén, finoman, visszafogottan és nem utolsósorban „úriasan” fogalmazva kínosak, abszurd komikumot hordoznak.

A SzFA mindazonáltal a feliratos cirkusszal tényleg történelmi lépést tett: beperelte a marosvásárhelyi repülőtér vélhetően legutolsó magyar igazgatóját.

Vivát! Vivát! Vivát! Szeg?!