Nem a szuverenitást, hanem az állami szintre emelt korrupciót veszélyezteti az Európai Ügyészség

Különösebb hírverés nélkül jelent meg a sajtóban 2026. július 10. napján, hogy Magyarország csatlakozási kérelmét az Európai Ügyészség (European Public Prosecutor’s Office, EPPO) elfogadta. A szerzők szerint ez a fejlemény – amellett, hogy nagy jelentősége van a közvagyon korábbi cikkünkben tárgyalt visszaszerzése szempontjából –, általában a magyar büntető igazságszolgáltatásra is óriási horderejű változást gyakorol, és erről eddig a közbeszédben méltatlanul kevés szó esett.

Korábban megjelent a sajtóban több olyan cikk, amely a csatlakozási kérelem befogadásáról szólt. Ez az információ az olvasókban azt a téves meggyőződést keltheti, hogy egy hosszadalmasabb csatlakozási folyamat vette kezdetét. Ez azonban nem így van: Magyarország 2026. július 10. napján ezzel az aktussal megerősítette korábbi részvételi szándékát, és a csatlakozási kérelem elfogadásával az EPPO-egyezmény 25. tagja lett, amelynek így már Dánia kivételével az összes EU-tagállam a részese.

Látható tehát, hogy nagy jelentőségű változások kapujában állunk.

A Fidesz–KDNP közel egy évtizede blokkolja a csatlakozást, azt állítva, hogy a nemzeti szuverenitásunk kerül veszélybe azáltal, hogy idegen hatalom emelhet vádat magyar állampolgárok ellen, sőt, az azóta egy korrupciós ügyből kifolyólag büntetőeljárás terheltjévé lett Völner Pál államtitkárként odáig ment, hogy azt mondta, csak „a Rákosi-rendszerben volt ilyen”. Magyar Péter ezzel szemben 2024-ben, az uniós források visszaszerzésének több más brüsszeli kritériuma között úgy foglalt állást a csatlakozásról, hogy „egy nagyon pici szuverenitásról le kellene mondani ahhoz, hogy egyébként a magyar emberek megkaphassák ezeket az uniós forrásokat”.

De mi az igazság? Ezt a mai, megnövekedett háttérzajjal terhelt politikai és médiaviszonyok között nehéz megállapítani.

E cikk célja, hogy a lehető legrövidebben és legérthetőbben összefoglaljuk, mit is jelent és miért fontos hazánknak a csatlakozás az Európai Ügyészséghez, hogy tisztázzuk, veszélyt jelent-e ez a lépés a nemzeti szuverenitásunkra; valamint hogy képet adjunk arról, milyen messzemenő következményekkel járhat a magyar igazságszolgáltatásra nézve egy ilyen szervezet tevékeny hazai működése.

Hogyan és mi célból alapult az EPPO?

Jogtudósok már a kilencvenes évektől szorgalmazták egy olyan szervezet létrehozását, amely képes az EU költségvetését sértő bűncselekményeket több tagállam területén is összehangoltan üldözni, különös tekintettel arra, hogy – a személyek, áruk, szolgáltatások és tőke szabad mozgásának következményeként – ezen visszaéléseket is egyre inkább nemzetközileg összehangoltan és koordinálva követték el.

Az EPPO megszületését az EU egyik alapszerződése, az Európai Unió működéséről szóló egyezmény 86. cikke tette lehetővé, és a Tanács (EU) 2017/1939 rendelete (az úgynevezett EPPO-rendelet) hozta létre, azzal a céllal, hogy az EU pénzügyi érdekeit fenyegető, határokon átívelő bűnözés hatékony ellenszere legyen. A működését érdemben 2021. június 1-jén megkezdő szervezet székhelye Luxembourgban található, csakúgy, mint az Eurostatnak, az Európai Számvevőszéknek és az Európai Unió Bíróságának.

Az Európai Ügyészség hatásköre relatíve szűk, és kizárólag a EU-s költségvetéssel közvetlenül összefüggésbe hozható bűncselekményekre terjed ki. Ezek nagy része két csoportra osztható: kiadási és bevételi oldali bűncselekményekre. Kiadási bűncselekményről akkor beszélhetünk, ha valaki illegitim módon jutott hozzá és használt fel az EU központi költségvetéséből származó pénzeket – klasszikusan EU-s pályázatok révén

Bevételi bűncselekménynek az áfacsalások és a vámmal kapcsolatos csalások számítanak. Ide tartoznak az örökzöld, úgynevezett karusszel- vagy körhintacsalások is, amelyek jellemzően élelmiszerekkel (például több ezer tonnányi liszttel, cukorral), több közbeiktatott puffercéggel és egy vagy több „bukócéggel” azt célozzák, hogy egy vállalkozás végül semennyi áfát se fizessen be az áru után, első pillantásra teljesen jogszerűen.

Az Európai Ügyészség ezeken felül korrupciós bűncselekményekben, pénzmosásban és elméletileg más bűncselekményekben is nyomozhat, illetve képviselhet vádat, de csak abban az esetben, ha ezek a központi költségvetést sértő más bűncselekménnyel szoros összefüggésben vannak.

Az EPPO fő ereje éppen abban van, hogy elláthat nyomozati és vádképviseleti feladatokat is, ettől lesz sokkal nagyobb hatalma, mint a hasonló hatáskörű Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF), amely szintén az EU pénzügyi érdekeit védi ugyan, de büntetőeljárást nem kezdeményezhet, nem nyomozhat, és vádat sem emelhet.

Ezzel rá is kanyarodunk arra a kardinális kérdéskörre, amely az előző magyar kormány legnagyobb kritikája és a csatlakozás elutasításának fő indoka is volt: csorbítja-e az Európai Ügyészség hatalma a tagállamok, jelen esetben hazánk, Magyarország szuverenitását?

Ki jár el, mely jogot kell alkalmazni, és melyik bíróság dönt?

Fontos leszögezni, hogy az EPPO nem járhat el olyan ügyekben, amelyeknek csak hazai vonatkozásuk van. Tehát egy színtisztán belföldi korrupciós ügyben semmilyen jogon nem kezdeményezhet eljárást és nem láthat el vádképviseletet, ahogyan olyan ügyben sem, amelynek csak hazai adóvonzata van.

Az EPPO központi szervében, az Ügyészi Kollégiumban Magyarországról kinevezett európai ügyész képviselné hazánk érdekeit, míg a konkrét ügyekben szintén itthonról jelölt, úgynevezett delegált európai ügyészek járnának el, akik igénybe vehetik a magyar nyomozóhatóságok munkáját különböző eljárási cselekmények lefolytatása céljából. Az eljárás során – pár kiegészítéssel – a nemzeti büntetőeljárási törvényünk (Be.) rendelkezései az irányadóak. Nagyon fontos, hogy a kényszerintézkedésekkel – így például a letartóztatással – kapcsolatban semmilyen extra jogosítványa nincs a delegált európai ügyésznek. A vádemelést követően a nemzeti büntető törvénykönyv (esetünkben a Btk.) rendelkezései alapján a nemzeti bíróság a szokásos eljárásrend szerint fogja megállapítani, hogy történt-e bűncselekmény, ha igen, az kinek a felelőssége, és ezért milyen, mekkora büntetés jár.

Nagyon fontos kiemelni, hogy a hazai ügyekben az ügyészséggel kötött egyezség, tehát a vádalku lehetősége is fennáll.

Több tagállam, illetve állampolgáraik – köztük hazánk, illetve hazánk állampolgárai – érintettsége esetén bizonyos feltételek teljesülése mellett elképzelhető másik tagállam eljárása is, de ez az EPPO-tól független ügyekben is így van, így volt eddig is.

Ki őrzi az őrzőket?

Az Európai Ügyészség függetlenségét az EPPO-t létrehozó rendelet rögzíti, az európai ügyészek semmilyen személytől, hatóságtól vagy tagállamtól nem fogadhatnak el utasítást, felmentésükre csak az Európai Unió Bíróságának bevonásával van mód. Mindez lehetővé teszi, hogy tagállami érdekektől mentesen, függetlenül, akár politikailag érzékeny ügyekben is határozott magabiztossággal tudjanak eljárni.

Az eljárások tehát független ügyészek vezetésével, szinte kizárólag a nemzeti eljárás- és anyagi jog alapján folynak, és nemzeti bíróságok döntésével zárulnak. Ennek tükrében a szerzők határozott álláspontja az, hogy

az Európai Ügyészséghez való csatlakozás semmiféle szuverenitási kockázatot nem jelent, és a csatlakozás eddigi halogatásának minden bizonnyal nem szakmai vagy szuverenitási, hanem színtisztán politikai okai voltak.

Jelesül, hogy az előző kormányhoz kapcsolódó gazdasági-politikai elit hatalmát ne veszélyeztesse az állami ügyészségtől és hazai politikai érdekektől független, szervezetileg elkülönült, hatékony ügyészi szerv.

És hogy valóban hatékony, amellett meglehetősen nyomós érvek szólnak. Az európai főügyész legutóbbi, 2025. december 31-i jelentése szerint jelenleg 3602 ügy van folyamatban, ezen eljárásokra összesen 67,27 milliárd euró (24,647 milliárd forint) kár esik, és ezekkel összefüggésben csak 2025-ben 1,13 milliárd euró (414 milliárd forint) vagyon befagyasztását hagyták jóvá. A jelentés, benne további érdekes számok megtalálhatóak az EPPO honlapján.

Jól látható, hogy az európai ügyészek nem tétlenkednek: a statisztikák gyors, hatékony és eredményes eljárásokat mutatnak, amelyeket elsősorban az a törekvés vezérel, hogy megtérüljön a központi költségvetésnek okozott kár. Az Európai Ügyészség szoros együttműködésben van az Europollal és az Eurojusttal, azaz az európai bűnüldözési és igazságszolgáltatási együttműködés fontos intézményeivel, illetve az OLAF-fal és az Európai Számvevőszékkel is, és lendülete minden jel szerint nem fogy, hanem évről évre csak gyarapszik.

Mit jelent ez az előző rendszer bűneire nézve?

Amint a cikk elején leszögeztük, Magyarország 2026. július 10. napján az EPPO-egyezmény teljes értékű tagjává vált, ténylegesen csatlakoztunk a közpénzek visszaszerzésének európai zászlóshajóját jelentő Európai Ügyészséghez. Az EPPO Ügyészek Kollégiumában hazánkat képviselő európai ügyész és a Magyarországra delegált ügyészek konkrét személyéről, illetve az EPPO hazai tényleges, infrastrukturális létrehozásáról, ennek pragmatikus lépéseiről már minden bizonnyal folyamatban vannak az egyeztetések.

Azt lehet látni, hogy egyes országokban az EPPO eljárási lehetősége csak a csatlakozás utáni ügyeknél nyílt meg. Magyarországon ez a „szuverenitási fenntartás” nyilván nem lenne sem indokolt, sem célszerű, hiszen sejthető vagy akár tudható, hogy az Európai Ügyészség a mégoly szűkre szabott feladatkörével is találhatna teendőt az EU pénzügyi érdekeinek védelmében az elmúlt rezsim kormányzása alatt elkövetett esetleges bűncselekmények kivizsgálása körében. A hatósági és ügyészségi passzivitás miatt számos ügy maradt látenciában, és ami még rosszabb, sok ügyben nem indult eljárás, vagy nem kellő elhivatottsággal vizsgálták a rendelkezésre álló bizonyítékokat, így történhetett meg, hogy mind a nemzeti, mind az európai uniós központi költségvetés érdekeit jelentős mértékben sértő bűncselekmények maradhattak büntetlenül.

Ahogyan a jogállamiságon ütött lyukakat különféle módszerekkel igyekszik betömni az új kormány, és közben az ügyészség, illetve a nyomozó hatóságok bizonyos ügycsoportokban új, eddig nem látott lendülettel kezdenek el eljárni, az EPPO és annak delegált európai ügyészei egy lokális politikai hatalomtól mentesebb és független szigetet képezhetnek, amely nemcsak az előző rendszer bizonyos bűneinek a feltárására, hanem az újonnan kialakuló status quo ellenőrzésére és felügyeletére, kordában tartására is kiváló lehet.

Kijelenthetjük, hogy az EPPO alkalmas arra, hogy a mindenkori hatalom fölött hatékonyan őrködjön, és megkísérelje visszaszerezni az európai központi költségvetés „közpénzjellegét elvesztett” részét.

Az is látható, hogy az eddig rettegett Európai Ügyészség a propagandában harsogott állásponttal szemben soha nem a nemzeti szuverenitást, hanem sokkal inkább a lokális túlhatalmat és az állami szintre emelt korrupciót fenyegeti, amelyből az utóbbi 16 évben éppen elegendő ízelítőt kaptunk.

Örömmel jelentjük, hogy az ellenszer egy része megérkezett.