Május 9.: Örömóda és Székely himnusz

Orbán Viktor bravúrja, hogy saját felhasználására és hasznára konfiskálta, a (magyar, újabban Magyar) haza képviseletének kizárólagosságát és persze a teljes szimbólumkészletet is.

A „széles néptömegek” (melyből – Herzl/Hetai Jenő óta tudjuk – csak egy van és azzal kell mindent megoldani) szereti az egyszerű, egyértelmű igazságokat. Például: csak mi vagyunk jómagyarok. Akik nem olyanok, mint mi, azok nem is lehetnek magyarok. Pontosabban: „KARESZ HÜJE/ GYÖNGYI HÜJE/ csak én vagyok okos …” És így keletkezett a „jómagyar” fogalma, hasonlóan a hajdanvolt „sokoldalúan fejlett szocialista emberhez”. Jaj volt annak, aki nem igyekezett SFSZE lenni.

Orbán Viktor és pártja esetében ez a helyzet a nemzeti szimbólumokkal is, főleg a kitaláltakkal, és még inkább a giccsbe fúlókkal.

Nevezettek ugyanis majd másfél évtizeden keresztül következetesen mindent megtettek azért, hogy Magyarország és zúzámenben minden a Kárpát-medencében magát magyarnak valló egyén ne érezze jól magát Európában és Európa is egyre nagyobb utálkozással viszonyuljon minden magyarhoz.

S akkor jön ez a budai várban cseperedett, anyai ágon tolnai sváb származású Magyar, és mindent átlényegít.

A következő magyar országgyűlés, országos ünnepségek közepette május kilencedikén fog megalakulni. Püff neki! Május kilencedikén Robi és Sankó (Robert Fico és Aleksandar Vučić) a moszkvai Vörös téren lesznek Vlagyimir Vlagyimirovics társaságában, a Vörös Hadsereg régenvolt győzelmének megünneplésén. Szerintem Vlagyimir Vlagyimirovics nem tart igényt a győzelem napján Viktor jelenlétére. Tehát Orbán Viktor ott lehet a budapesti Kossuth-téren, az Országháza előtt május kilencedikén, amikor is Európa Napján megalakul az új, szó szoros értelmében vett, Magyar (sic!) országgyűlés. Ergo, (Nyugat) Európa „Magyar” országos ünnepségeket lát majd.

Az ünnepségeken felcsendül majd a „bonni mester” bécsi klasszikát betetőző d-moll, op. 125-ös művének, negyedik, záró tétele is, és azt is tudjuk, hogy az új, Magyar-kormány eskütételét a Székely himnusz hangjai kísérik majd.

Zseniális – az Orbán Viktor által kisajátított egyik „legütősebb” szimbólum „le lesz nyúlva, le lesz lejmolva” hogy germanizmus is legyen a szövegben. Nincs apelláta. Attól a pillanattól kezdve a hivatkozott, igencsak giccses magyarnóta megszűnt az Alcsútról származó, felcsúti „utcai harcos” kizárólagos kitűzője lenni.

Nem mellesleg jó kis magyar tragikomédia is egyben ez az egész vircsaft (Wirtschaft). Mert nem semmi, hogy a Bonni mester remekművét az eredetileg „Bujdosó énekként” ismert, budapesti misztériumjátékhoz készült betétdallal kell helyettesíteni, ahhoz, hogy megtörjön Orbánéknak e monumentális giccs fölötti kizárólagossága.

Dobszay László, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hajdani tanára szerint: „Mindaz, amit Kodály, Bárdos és mások annak idején úgy tanítottak, hogy ellenkezik a magyar zenei hagyománnyal, mint egy állatorvosi lóban, mind együtt megtalálható benne. S nehéz elképzelni csúnyább dallamot. Ez az, amire azt mondják: tömény giccs… És a szöveg? Szerinte népünket nem Isten, hanem a Végzet vezeti, göröngyös úton, sötét éjjelen. A segítséget Csaba királytól várjuk, de nem világos, hogy a győzelmet ő itt fogja-e megadni, vagy vezetésével emigrálunk a Tejútra. A göröngyös út végül nem a csillagos égben elnyert győzelemhez vezet, hanem a tengerbe, olyan tengerbe, mely a népek harcától zajlik (a tenger, amint zajlik?). Ott a székelység egy különös sziklává válik: míg a szikla a Bibliában, a költészetben a szilárdság, biztonság jelképe ('én erre a kősziklára építem Egyházamat'), addig ennek a tengerben álló sziklának az a tulajdonsága, hogy porlik.”

Kardos András, irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem docense szerint „a székely himnusz, akkor is egy ordenáré giccs, ha a tilalom némi hazaffyas patinával vonta be az évtizedek alatt”.

Majd kiderül, hogy május kilencedikén csupán a letűnő NER szimbolikájának lebontásáról lesz szó, avagy némi-nemű folytonosságról is.