Levél a miniszterelnöknek

Levél a miniszterelnöknek
Kelemen Hunor – Fotó: Simion Sebastian Tataru / Inquam Photos

Mélységesen tisztelt Orbán Vik

Kedves Magyar Péter!

Mint ahogy a telefonbeszélgetésünkkor is említettem, tiszta (Tisza, he-he-he) szívemből gratulálok. Sajnos csak röviden tudtunk beszélni, mert éppen az RMDSZ csúcsvezetésével kirándulunk Damaszkuszban és itt az úton gyenge a térerő. A kirándulást a „Harminc ezüst” utazási ügynökség szervezte, nagyon jók a körülmények. Megjártuk magunkat, már el is indultunk visszafelé, újjászületve érkezünk.

Szóval: szívből gratulálunk mindannyian. Már nagyon régóta vártuk ezt a pillanatot, hogy megszabaduljunk attól az elnyomástól, amit ránk erőltetett Orbán Viktor. Mi soha egy percig sem hittünk ebben az Európa-ellenes, oroszpárti irányban, de hát ugye Orbánék átverték a választóinkat, és mi kénytelenek voltunk úgy cselekedni, ahogy.

Azért titokban harcoltunk. Olyan erdélyieket építettünk be a NER-be, akik garantálták a bukást. Hogy mást ne mondjak: Demeter Szilárd, Szász Jenő, Zsigmond Barna Pál, Varga Zs. András, Gál Kinga, Orbán János Dénes – mind-mind erdélyiek. Tudtuk, hogy velük csak idő kérdése a Fidesz bukása.

Na, de fátylat rá (a spongya is jó nekünk, nem vagyunk válogatósak). A beteg mókus rágódik a múlton, ahogy a Neoton énekelte. Mi tökéletesen végeztük a dolgunkat, nincs miért hamut szórnom a fejemre – meg se állna, mert, ugye, kopasz vagyok.

Tehát: mi igazán sokat dolgoztunk, példát is tudok említeni bőven. Levittük az erdélyi magyarok számát másfél millióról egy millióra, mert így sokkal jobban lehetett őket irányítani. Sikeres projekt volt. És még rengeteg tervünk van, például arra gondoltunk, hogy a két éve felújított templomokat újra felújítjuk. Annyian járnak templomba, hogy vészesen kopik a festés.

Más. Számos RMDSZ-es környezetvédelmi miniszter sokat tett azért, hogy beomoljon a parajdi sóbánya. Az az igazság, sok volt a turista, nagy közlekedési káoszt okoztak, csak ott ültek, és szívták az ingyenes sós levegőt. Nem lehetett bírni velük. Megoldottuk.

Most készülünk egy sósvíz-forgalmazó céget alapítani. Mi lennénk az elsők, akik sós vizet forgalmaznánk levesekhez. Szellemi holdudvarunk rájött, milyen nehéz sózni a levest: egyszer ilyen, máskor olyan. A mi forradalmian új módszerünkkel minden leves egyformán sós lesz, és jutna egész Európába. Az Iskola Alapítvány és az Eurotrans Alapítvány megpályázza a Communitasnál az alaptőkét, és már palackozunk is. Most tárgyalunk a katolikus egyházzal, hogy legyen szentelt sós víz is, mert arra lehet inni például igazándiból betiltott sört. A sok sör meg munkahelyeket teremt: kell ember az üvegmosáshoz, meg a kupakgyűjtéshez. Munkahelyteremtés – ez a mi gazdaságélénkítő programunk.

Persze változás is kell, mert a Tisza azt akarja. Legyen. Azt javaslom, hogy amit eddig focira kaptunk, az legyen ezután a hokié, és amit a hoki kapott, az menjen a focira. A szülőfalumban van egy hokiakadémia – legyen hát mellette egy stadion is. Te Budapesten születtél, ott is hány stadion van – legyen egy Csíkkarcfalván is. Persze külön alapból. Olvastam, hogy most a Tisza alatt jobb lesz, szóval arra gondoltunk, hogy meg kellene duplázni az összegeket. Eddig ugye évente kaptunk megalázóan kevés 5 milliárd forintot a kiszipolyozó Orbán-kormánytól – az úgy 12 millió euró volt. Most legyen 12 milliárd, vagy 13. Sajnos matekból nem vagyok túl jó, író volnék. Nagyon jó író. Tavaly is írtam egy novellát, amire egyből nívódíjat kaptam. (Esetleg egy Kossuth-díj? Ezzel a Krasznahorkai Nobel-díját is lehetne enyhíteni, vissza lehetne térni a nemzetibb vonalhoz.)

Nos, a pénzért cserébe felajánljuk, hogy mi egyedül kezeljük az egészet, a munka dandárját, a szétosztást magunkra vállaljuk. Sőt, felmentjük a Tiszát az alól is, hogy Erdélyt járják a politikusai, négy évig ide se kell jönni. Rosszak az utak, messze van, a repülő késik… Nem akarok panaszkodni, de rettenetesen nehéz volt az elmúlt évtized. Pontosan 1299 méter nemzeti színű szalagot kellett átvágnunk, ami alatt 122 olló kopott el. Cseke Attila csuklója még mindig begyulladt, pedig ő bírja a vágást. De nem panaszkodunk, egy kisebbségi tűrjön.

Apropó: a Fidesz kampányzárójára is csak azért mentünk el, mert tudtuk, hogy veszít, és kisebbségbe kerül – mi meg alakulásunk óta kisebbségi érdekvédelmi szervezet vagyunk. A kisebbség a kisebbséghez húz, ezt a speciális helyzetet meg kell érteni.

Azért titokban mindegyikünknél volt egy üveg Tisza-víz, mert ugye a Tisza előbb Erdélyen folyik keresztül , és csak utána megy Magyarországra. Földrajzból jó voltam. Tamás Sanyi javasolta, hogy az Olt székelyföldi szakaszát négy évre átkeresztelhetnék Tiszára! Csak a táblákat kellene kicserélni, Borboly Csabi ismer is egy céget amely nagyon olcsón legyártaná.

Nos, ha jön a pénz, mi mindent megoldunk, és nem kell bevállalni kockázatos erdélyi utazásokat, mert az az igazság, itt még kell egy kis idő, amíg helyre billentjük a dolgokat. Ne kockáztassatok, emlékezz vissza, Péter, milyen rossz volt neked Nagyadorjánban – kell nektek az a blama, hogy a polgármester megint hazafias mulatóssal zavarja meg a beszédedet?

Mert szegény ő is félre volt vezetve, a több százezer romániai magyarral együtt. Nekünk igazából semmi közünk hozzájuk. Mi inkább a függetlenségünket próbáljuk kivívni – főleg az erdélyi magyarokkal szemben. Mik vagyunk mi, holmi Markók, hogy faluról falura járjunk panaszokat hallgatni, SZKT-kat szervezni, ahol mindenki kifejtheti a véleményét?

De nem rabolom az időd, tudjuk, hogy az pénz. Amint írtam fentebb, duplázzátok a mi részünket, és mondjátok, mikor menjünk érte, ott leszünk azonnal. Szelfizhetünk közösen, Tánczos Barnának igazán hosszú karja van. Remélem a tegeződés nem zavar, idősebb, tapasztaltabb politikusként, úgy érzem, ez már csak természetes. Találkozunk nemsokára Budapesten,

Igaz barátod,

Kelemen Hunor

az RMDSZ örökös elnöke

Ez az írás pamflet. A szerző görbe tükröt tart: a túlzás, az irónia és a szatíra eszközeivel mutat rá valós jelenségekre. Gáspárik Attila közéleti és kulturális szövegeit a https://gasparik.blog/ oldalon is közzéteszi.

4 éves lett a Transtelex!

Négy éve dolgozunk azon, hogy amit a hatalom elhallgatna, mi megírjuk. Nem azt, amit ki lehet tenni a kirakatba, hanem azt, amit el akarnak takarni. Ez a vállalásunk az első pillanattól, ehhez tartjuk magunkat. Maradj velünk, támogass minket!

Támogatás
Kövess minket Facebookon is!