Nemzeti ünnep – és a szövegírók keservei

Az elmúlt napokban többször eszembe jutott egy régi ismerősöm, akiről sokáig nem tudtam semmit, aztán az elmúlt években egyszerre csak kiderült, hogy Magyarország kormánypártjának finanszírozása ellenében beszédeket ír (nem feltétlenül első vonalban lévő) politikusok számára. Nyilván nem titokban írta a szövegeket, csak én nem tudtam róla. Kétszeresen is meglepődtem, egyrészt, mert közös ifjúkorunkban sokféle mesterséget el tudtam képzelni a számára, de egyik sem hasonlított a kormánypárti-szónoklat-író hivatáshoz, másrészt, mert azt hittem, hogy az ilyen szövegíró embereket már rég lecserélték mesterséges intelligenciára.

Az elmúlt napokban azért jutott többször eszembe ez az ismerős és a hozzá hasonlók, mert közeledik március 15-e, és politikusok hadserege szándékozik ebből az alkalomból szónoklatot tartani. Hiszen a nemzeti ünnep mellett választási kampány is van Magyarországon, Most vagy soha! felkiáltással minden tisztségviselő, tisztségre áhítozó, valamint tisztségviselőket megkörnyékezni szándékozó személy igyekszik néhány percre bár, de a figyelem középpontjába kerülni. Vagyis sok-sok beszéd fog elhangozni az 1848-as ifjak cselekedeteiről – ezt valakiknak meg kell írniuk, ugye.

Úgy képzelem, hogy a magyar kormány kampányszövegéhez alkalmazkodó politikusok szövegeinek kiötölői elég nagy bajban lehetnek. Hiszen ha abból az alapállásból indulunk ki, hogy a szülőföldet, a szabad, független országot fegyverrel letámadó ellenféllel szembeszállni, a hazát megvédeni tömeggyilkosság, ezt bármilyen módon támogatni tömeges nemzeti öngyilkosságra való bátorítás, akkor elég nehéz lelkes, mozgósító mondatokba foglalni azt, hogy a márciusi fiatalok mit is akartak, miért lehet őket példaként felhozni a mai fiatalok számára? Ez annyira csavaros kérdés, hogy a chatbotok foga is beletörik. Ilyen logikai bukfenceket a mesterséges intelligencia nem bír végrehajtani, erre csak bizonyos fajta emberek agya képes – íme a válasz arra, hogy bizonyos körökben miért nem tűntek még el a humán politikai szónoklat-írók.

Feltettem a kérdést kedvenc chatbotomnak, hogy: Ha a túlerővel rendelkező hatalommal szembeszállni vagy embereket szembeszállásra biztatni aljas, szégyenletes cselekedet, mert sok fiatal halálát okozzuk vele, akkor mondjál néhány érvet, amely miatt az 1848. március 15-i fiatalok pozitív példaképként említhetőek!

Kihagyom a szokásos AI-s udvariasságokat, hogy: Természetesen nagyon szívesen segítek; Nagyon fontos, árnyalt történelmi és etikai kérdést vetsz fel, stb. Lényegében a válasza ez volt:

Bátorság és kiállás az elvek mellett:

A márciusi ifjak – mint például Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál – kiálltak azokért az értékekért, amelyekben hittek (szabadság, egyenlőség, nemzeti függetlenség), még akkor is, ha ez veszéllyel járt. Bátorságuk inspiráló lehet bármilyen helyzetben, amikor valaki ki akar állni az igazáért.

Morális példamutatás:

Az, hogy a veszélyek ellenére is elindították a forradalmat, morális példát ad: vannak helyzetek, amikor nem a félelem, hanem az igazságérzet és a közösség iránti felelősség dönt.

Mi lett volna, ha...?

Ha mindenki a békés megalkuvást választja, akkor lehet, hogy kevesebb ember hal meg rövid távon, de hosszú távon egy elnyomó rendszerben, szabadság nélkül kellene élniük – gyakran ez is súlyos szenvedést okoz.

Összegzés:

Valóban, minden háború emberéletek elvesztésével jár, és ez tragédia. De sokszor léteznek olyan helyzetek, amikor a megalkuvás, a szabadság feladása, a diktatúra elfogadása hosszú távon még több szenvedést okozhat. A márciusi ifjak nem tömeggyilkosságot akartak, hanem saját és közösségük jogait védték. Az áldozatokért a felelősség jelentős része az agresszoré.

Ajjaj – mondtam. Kiállni az igazadért akkor is, ha ez veszéllyel jár? Hosszú távon elnyomó rendszerben élni, a diktatúrát elfogadni nagy szenvedést okoz? Az áldozatokért a felelősség az agresszoré?? Miféle beszéd kerekedne ebből? Tényleg különleges tehetségű ember kell ahhoz, hogy valamit kikavarjon ebből az erkölcsi katyvaszból.

Hogyha jövőre még mindig ez a kormány lesz Magyarországon, javasolom, hogy ezentúl nemzeti ünnepként ne március 15-ét, az 1848-as forradalom kitörésének évfordulóját, hanem augusztus 13-át jelöljék meg. Mennyivel könnyebb lenne (akár mesterséges intelligenciával is, sokkal olcsóbban) szövegeket gyártani arról, hogy mennyire aktuális gondolat és a fiatalok számára mennyire ösztönző példa lehet Görgey Artúr tette, aki, a további fölösleges vérontást elkerülendő, a harcképtelen honvédsereg élén letette a fegyvert az orosz cári csapatok előtt. Hiszen a történelem úgyis mindig ismétli önmagát.