Kompország középen megfeneklett

Ady Endre a híressé vált Kompország-metaforát az 1905-ben megjelent publicisztikájában vezette be (Ismeretlen Korvin-kódex margójára).
„Komp-ország, Komp-ország, Komp-ország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza. Ideálisták és gonosztevők összeálltak, álság levegő-köveiből várakat csináltak, teleujjongták a világot, hogy a Kárpátok alatt kiépült Európa.

A Nyugattal szórványosan már régen elmátkázódtak itt lelkek, Magyarország durva ember-matériájából már kicsillant egy sereg differenciálódásra érett és alkalmas molekula. A nagy Humbug nem Európának ártott meg, a hazugságot itthon hitték el. Miért hazudtak már az apáinknak, és miért adták a hazugságot tovább? Mi nekünk váltig azt mondták, hogy itt Európa van, kultúréletre készültünk, s megfeszített idegekkel rángattuk magunkat egyre előbbre. (…)

Nagy vagy én népem, nagy vagy én népem: ezer éve élsz folytonos harcban Európával, csapatokat gyűjtöttél közben, holott véreztél. De a gondolatot nem engedted győzedelmeskedni gyermekeid koponyáin, úgy élsz Európa közepén, mint eleven tiltakozás az állati élet megszűzietlenítése ellen. És hogy most utolsó dátuma járt le az Időnek, hatalmasabban kelsz fel, mint valaha: zajlik a tatárság a Kárpátok alatt.
Komp-ország megindult dühösen Kelet felé újra: egy kis sarka leszakadt a kompnak, ott maradt a nyugati partok táján vagy tízezer emberrel, mi lesz ezekkel? Aranyas felét nem bánjuk, aranyuk partra veti őket valahol Nyugaton, nem kénytelenek érezni, hogy nincs hova menni. Hogy elnyeli őket a magyar társaság, a valóság, melyre íme ma ébrednek szegény magyar Ripek, hogy ez elnyeli őket. (…)„

Orbánék jó ideje úgyszólván napról napra ”mérik„ a lakosság hangulatát, véleményét a fontosabb aktuális kérdésekről, az opcióit, preferenciáit, percepcióit. Hatalmas előny, akár a törvényhozásra, akár a pártpropagandára, netán törvénymódosításokra gondolunk. Attól azonban, amit az utóbbi időben látnak, alaposan elmehetett a kedvük.

Ahogy elmehetett a kedvük attól is, hogy Keletről és Nyugatról, Putyintól és Trumptól annyira egymásnak ellentmondó üzeneteket és utasításokat kapnak, hogy bár nem tudják, úgy érzik magukat, mint amikor a híres delfines kísérlet okos és lelkes alanya (a nevét elfelejtettük) két ellentétes parancs hatására (”menj a medence A sarkába/átlósan ellentétes C sarkába!„) zavarodottságában a medence közepén ugrált-vibrált le-fel a vízben.

A legjobb aktuális példát a Barátság olajvezeték szolgáltatta. Putyinék megbombázták, a szivattyúállomások működésképtelenné váltak, a sokat szidott horvátok küldik az olajat, de nem oroszt, ráadásul az eset sokaknak eszébe juttathatta, hogy Trumpék a rájuk nem mindig jellemző következetességgel, Magyarországot európai országnak tekintve, ismételten emlékeztették, hogy le kell válnia az orosz olajról. Mit tehet az ember? Orbán ember, tehát mindezért és mindenért Ukrajnát, Zelenszkijt vádolva propagandahadjáratát a hisztériáig fokozta. (Bár Szijjártó Péter Washingtonban – nagy nyilvánosság nélkül – közben aláírta, hogy Magyarország leválik az orosz földgázról, és helyette amerikai LNG-t vásárol.) Orbán számára a legaggasztóbb mégis az, hogy mit szól Putyin ahhoz, hogy már nem finanszírozza az Oroszból jövő olaj árával a tömeggyilkos ötödik éve zajló villámáborúját…

Ady Endre nem véletlenül beszél kompról, nem hajóról. A komp két part között ingázik, de egyikhez sem köt ki véglegesen. A két part: a Kelet – a hagyományos, feudális, tekintélyelvű, „ázsiai” örökség; a Nyugat – a polgári fejlődés, modernitás, szabadság, racionalizmus világa. Magyarország történelmileg a Nyugathoz tartozik (kereszténység, latin kultúrkör), de mentalitásában és politikai szerkezetében újabban gyakran keleti mintákat követ, az illiberális révész mind gyakrabban tekint Kelet felé, „ahonnan a szabadság jön”. (Kuncze Gábor kérése: csak most ne ők hozzák ide személyesen!)

Aztán ott van szegény Mahmúd Ahmadinezsád esete. Mit esete, az amerikaiak kibombázták – a legfőbb vallási vezetővel és még vagy száz fontos vezetővel egyetemben – Irán egykori elnökét is a földi világból. (Vannak ennek ellentmondó hírek is.) A holokauszttagadó, Izrael megsemmisítését szorgalmazó politikus 2024-ben Budapesten járt, ám a látogatás részleteit államtitokká nyilvánították, így hivatalosan nem tudni, miről tárgyalt. Előadást tartott a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, a magyar katonai felsőoktatás legmagasabb képzési szintjét nyújtó intézményének, a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia utódintézményének a rendezvényén. Nota bene, Ahmadinezsád néhány hónappal előtte, 2023 októberében támogatta a Hamász terrortámadását, amely több száz zsidó civil életét követelte, és elindította a máig tartó, ma éppen hevessé váló közel-keleti háborút; 2024 májusában pedig államfői protokollal érkezett Budapestre, találkozóit a magyar fővárosban a magyar titkosszolgálat technikai közreműködésével szervezték.

Hogyan viszonyuljon szegény vidéki illiberális szuverenista ahhoz, hogy nagy nyugati barátja, Trump szétbombázza (nem úgy, mint Venezuelában, ahol nemes egyszerűséggel elrabolta az ország elnökét, és lenyúlja az olaját) az ő keleti barátjának, Putyinnak a legfontosabb közel-keleti szövetségesét, Iránt? Hát marad más, mint középen vibrálva le-fel ugrálni? Igen, marad: Zelenszkij a hibás, mert ő az egésznek a haszonélvezője. Ráadásul megátalkodottságában ez a Volodimir (mert Vlagyimirnak nevezni nem lehet) tegnap olyan súlyos dróncsapást mért Oroszország fő fekete-tengeri olajkikötőjére (ahol napi 700 ezer hordó nyersolajat rakodnak, pontosabban rakodtak át), hogy ott minden leállt, végzetesen károsodott az infrastruktúra, és ukrán közlés szerint a kikötői olajterminál hét rakodólétesítményéből hatot eltaláltak. A medve megroggyant.

Átfogóbban és komolyabban, az Orbán Viktor vezette rendszer egyszerre: formálisan az EU és a NATO része (intézményi kötődése nyugati), miközben retorikailag és gazdaságpolitikailag nyit Oroszország, Kína és más autoriter rendszerek felé. Ez geopolitikailag meglehetősen ambivalens helyzeteket eredményez.
Ami szintén beilleszthető a Kompország metaforába, narrativába: Orbán 2014-ben (épp a mi drága tündérkerti Tusványosunk szédült közönsége előtt hirdette meg az „illiberális állam” „eszményét”; ez egyszerre fejez ki eltávolodást a klasszikus nyugati liberális-demokratikus normáktól, illetve közeledést a centralizáltabb („centrális erőtér”, ugye), szuverenista, homogén-nemzetállami, erősebb végrehajtó hatalomra épülő modellhez.

Különösebb elvi szintekről most nem beszélnénk, de mivel Ady felvetése nem pusztán geopolitikai volt, hanem kulturális-mentális probléma is, megkérdezhetjük: vajon Magyar(komp)ország kormánya képes-e saját modernizációs identitását koherensen meghatározni, dönteni/választani az értékalapú integráció vagy a szuverenista különút, illetve a normatív Nyugat-követés vagy a saját modell között?
Sorolhatunk további konkrét, empirikusan azonosítható példákat.
Klasszikus „két part közti” ingadozás: EU-kereten belül maradás vs. különutas energiapolitika.

Oroszország, Paks II.: a bővítést az orosz állami vállalat, a Roszatom végzi, orosz hitelből. Ukrajna 2022-es megtámadása után Magyarország elítélte az inváziót, megszavazta az EU-s szankciók nagy részét, ugyanakkor következetesen ellenezte az energiaszankciókat, és fenntartotta az orosz gázfüggőséget. (Sőt a kompról hangosbeszélőn a révész keletre azt harsogta, hogy nem lehet tudni, ki is kezdte a konfliktust; visszaúton aztán már nem harsogott semmit…)

Kína: Fudan University budapesti campus terve (később jegelve), CATL debreceni akkumulátorgyár – stratégiai kínai ipari beruházás, Magyarország az EU-n belül az egyik legnyitottabb Kína felé, miközben az EU egyre óvatosabb technológiai és biztonságpolitikai téren (bár a stupid trumpi vámtarifa-ámokfutás nyomán a gazdasági kapcsolatok egyre inkább megélénkülnek).

Nyugati autóipar + keleti akkumulátoripar Erős a német autógyárak (Audi, Mercedes-Benz) jelenléte. Ezzel párhuzamosan zajlik kínai és dél-koreai akkumulátorgyárak tömeges betelepítése, Magyarország az EU elektromos autóipari láncában kulcsszereplő kíván lenni – keleti tőkével.

Kulturális-politikai diskurzus: Nyugat-kritikus retorika (gender, migráció, „brüsszeli bürokrácia”), ugyanakkor EU-s piac, nyugati befektetők, nyugati exportfüggőség.
Így viaskodik a világgal és önmagával, örlődik Kelet és Nyugat között szegény Magyarország, miközben a világ fenekestül felfordult, és ebben a viharban: porszem.
Pihen a komp, megfeneklett, benne hallgat ihlet, ötlet.
De a kocsma bezzeg hangos…

Ui.
Fejtegetésünk egy metafora köré fonódott, óhatatlanul vázlatos, és szándékosan sarkító, túlzó. Valójában a megnyugtatóbb, kevésbé kemény konklúzió az alábbi lenne: Megértve a metafora publicisztikai hevületét, amely egykor Adyt is magával ragadta, mégis azt kell mondanom, hogy István király bölcs döntése után ez a kérdés egyszer s mindenkorra lekerült a napirendről. Magyarország Európa része lett, ma is az, és remélhetőleg a jövőben is az marad! Ettől azonban az a kérdés még joggal felvethető, hogy jó, jó, de vajon melyik Európáé? Az említett nagyhatású írásban, amely az Ismeretlen Korvin kódex margójára címet viseli, Ady maga is inkább a nagy hazugság ellen tiltakozott, nevezetesen hogy „Idealisták és gonosztevők összeálltak, álság levegőköveiből várakat csináltak, teleujjongták a világot, hogy a Kárpátok alatt kiépült Európa. […] A nagy Humbug nem Európának ártott meg, a hazugságot itthon hitték el.” (Gyurgyák János: Nyolc bekezdés Európáról és Magyarországról)