Drónvadászat egy Facebook-posztból

Miután előkerült az eredeti bejegyzés, amelynek alapján több portál arról cikkezett, hogy az ukránok drónnal vadásznák le Orbán Viktort (lásd itt, itt, itt vagy itt), érdemes egy pillanatra lelassítani, és megnézni, valójában miről beszélünk. Nem egy kormányzati közleményről, nem katonai fenyegetésről, nem hivatalos ukrán álláspontról, hanem egy aktivista oldal indulatos, erősen propagandisztikus hangvételű Facebook-posztjáról.

A képen egy plakátszerű grafika látható Orbán Viktorról, „Parazita Európában” felirattal, a szövegben pedig egy retorikai kérdés: hány FPV drónkezelő kellene az „Orbán-front” megfékezéséhez. A megfogalmazás sértő, túlfűtött és politikailag ellenséges, de ettől még nem válik állami fenyegetéssé!

Az InformNapalm egy ismert(?) ukrán aktivista platform, amely az információs hadviselés és a politikai kommunikáció világában mozog. Nem kormányzati szerv, nem hivatalos döntéshozó, nem katonai parancsnokság. A bejegyzés stílusa is ezt tükrözi: harcos retorika, kemény jelzők, provokatív szóhasználat, olyan, amiből az interneten naponta ezrek születnek, különösen háborús környezetben.
A probléma ott kezdődik, amikor ebből a hangulatból újságcsinálás közben konkrét fenyegetés lesz a cikknek a címében. Mert ez történt: a „hány drónkezelő kellene” fordulatból fűzték össze a „drónnal vadásznának Orbán Viktorra” címet, amit különböző variánsokban össze sem lehet számolni, hány hírportál közölt le.

Egy felelős szerkesztés ilyenkor világossá teszi, hogy egy aktivista oldal véleményéről van szó. Hogy nincs hivatalos megerősítés, hogy nincs operatív fenyegetés, hogy a kontextus politikai és kommunikációs, nem katonai. Ha ez kimarad, a történet arányai elcsúsznak.

Az internet tele van túlzó, sértő, radikális kijelentésekkel, de ezek önmagukban még nem hírek. Az válik hírré, ahogyan a sajtó kezeli őket. Ha egy indulatos Facebook-posztból geopolitikai dráma lesz, az nem a poszt súlyát mutatja, hanem a címadás ambícióját.

Persze, hogy léteznek kemény hangú ukrán vélemények Orbán Viktorról. De annak megítélése, hogy egy ilyen bejegyzésből indokolt-e valós fenyegetést sejtető narratívát építeni, szerkesztői és újságírói felelősség. Ha ehhez nincs tényszerű alap, a dramatizálás propagandaeszközzé válik. Ilyenkor az érzelmi hatáskeltés és a narratívaépítés kerül előtérbe. A közbeszéd minőségét az szolgálja, ha a sajtó világosan elválasztja a politikai retorikát a tényleges realitástól.

Mert ezek a cikkek nem automatikusan és nem algoritmusok működésének eredményeként jelennek meg, hanem tudatos szerkesztői döntések nyomán: a cikkeket elolvasták, jóváhagyták, és valaki úgy ítélte meg, hogy ebben a formában, ezzel a hangsúllyal és ezzel a címmel közölhetők. Az a szerkesztő, aki egy indulatos aktivista-posztból országos fenyegetést sejtető címet enged át, nem pusztán figyelmet akar kelteni, hanem egy erős politikai értelmezést érvényesít, és ezzel tudatosan hozzájárul egy fenyegetésnarratíva felépítéséhez. És ez már nem a kattintások logikája, hanem politikai kommunikáció, amely szükségszerűen értékválasztást tükröz.