Lehetne a romániai adórendszer eszköze a társadalmi feszültségek csökkentésének?

Hazánkban időnként felvetődik (néha csak figyelemelterelésképpen) az a kérdés, vajon nem kellene-e visszavezetni a 2005-ben megszüntetett progresszív jövedelemadózást, netán rendbe tenni az adórendszert. A jövedelemadózás egy olyan téma, amely könnyen felhasználható kampányokban, és amelyről a vita – nem kampányévekben is – könnyen túlfűtötté válik. A munkát érintő adókban (mint a jövedelemadó, társadalombiztosítási járulék) és a fogyasztást érintő adókban (HÉA, vagy pigou-adó különböző formái) eszközölt változásokat hamar saját bőrükön érzékelik az emberek. A tőkét érintő adók megváltoztatása (a cégek adója, vagyon- és ingatlanadó) pedig a cégeknél és egyéneknél csapódik le viszonylag gyorsan. Mindezek miatt az adórendszer reformja – amire Romániának nagy szüksége van – az ideológiai, szakmai és lobby tevékenységek kiemelt terepe. A reformról a végső döntést a kormányon lévők hozzák, miután részben ütköztették ideológiai köntösbe is bújtatott párt- és egyéni érdekeiket. Saját érdekeiknek megfelelő adórendszer mellett lobbiznak a cégek szervezetei a politikusoknál, és ennek megfelelő narratívákat tálalnak az egyéneknek. A szakszervezetek is megpróbálnak az adórendszer reformjára hatni. A kérdésben megszólalhatnak a társadalomtudományok képviselői is; a közgazdászok például el tudják mondani, milyen adókivetési típus milyen cél elérésére használható, és számszerűsíteni is tudják a hatásokat.

Egy ideális világban mindezeket megelőzné a célmeghatározás, azaz az a mozzanat, amikor

a politikum – vagy a politikusok és a társadalom – eldönti, milyen államot szeretnének, és milyen társadalmat.

Ez alatt azt értem, hogy tudni kell, mit várunk el, mit finanszírozzon az állam, milyen minőségben tegye azt, mert a bevételeket, azaz az adórendszert ehhez kell igazítani. Az sem lenne megvetendő, ha néhány alapértéket meghatároznánk, mint például az egyenlő esélyeket, és konkretizálnánk azok jelentését. A társadalomtudományok – benne a közgazdaságtudomány – sok mindenre tud megoldást, de nincs egy olyan eszköze, amely bármely cél esetében működni tud.

Az, ahogyan megszabjuk például az adó nagyságát az adóalaphoz képest, nemcsak technikai kérdés, hanem értékválasztást is jelent, és különböző célokat szolgál.

Amennyiben azt választjuk, hogy az adót arányosan rójuk ki, akkor az mindenkire ugyanúgy hat. Azaz, amennyiben jövedelemadóról beszélünk, mindenki – függetlenül attól, mennyi a fizetése – ugyanannyi, Romániában 10% jövedelemadót fizet. Csakhogy egy olyan család, ahol az egy főre eső jövedelem nem több mint 1285 lej (ennél az összegnél kap most szociális ösztöndíjat egy iskolás), egy növekvő inflációt jobban megérez, mint egy olyan, ahol mondjuk ugyanez 3000 lej. Amennyiben az adó progresszív, az adózási alap nagyságától függ, mennyit adózunk: minél nagyobb, annál többet, az redisztributív lesz. Azaz a magasabb jövedelműek arányosan többet fizetnek, mint az alacsonyabb jövedelműek. Ezzel segíthetünk az alacsonyabb jövedelműeknek, javíthatunk az egyenlőtlenségeken.

De az adórendszer a történetnek csak egyik oldala. A másik alapkérdés, hogy mire fordítja az állam a beszedett adókat. Ezért is lenne lényeges válaszolni arra a kérdésre, hogy mit szeretnénk, ha az állam nekünk, mint állampolgároknak alanyi jogon adna, szolgáltatna.

A közgazdászokat régóta foglalkoztatja az a kérdés, hogy lehet-e az adó egyszerre méltányos és hatékony. Különböző elméleti rendszerekben különböző válaszok születtek. Az ortodox közgazdászok általában ellenzik a progresszív adózást. Arthur Laffer, aki több amerikai elnöknek is dolgozott, és önmagát fiskális konzervatívnak tartja, adócsökkentést javasol, azt feltételezve, hogy az növelni fogja az adóbevételeket. Kansasben kipróbálták az adócsökkentést, de sikertelenül. A keynesiánus közgazdászok a progresszív adózást tartják előnyösebbnek. A gazdasági egyenlőtlenségeket kutatók közül Piketty, Landais és Saez (kutatóktól nagyon szokatlan módon) egy konkrét adórendszeri reformot leírva mutatták be, hogy hogyan lehet az adóreform egyszerre hatékony és méltányos is.

Az adórendszer rendbe tétele, netán reformja egy olyan terület, amelyben a politikumnak, az akadémiai szférának, az érdekvédőknek és az egyéneknek is megvan a szerepe. Akadémiai, közgazdász oldalról a RoEM javaslata például az egységes társasági adórendszer bevezetéséről, a vállalati adózás reformjáról, egy mérsékelt formájú, progresszív személyi jövedelemadó bevezetéséről, valamint a vagyonadók enyhe progresszivitásáról szól.

Mit kezdhet az állampolgár, akinek az életminőségét alapjaiban határozza meg az, hogy milyen az adórendszer, és milyen szolgáltatások járnak neki alanyi jogon? Írhat például a politikusoknak, gyárthat tartalmakat. Megkérdezheti, miért nem lehet progresszív az adózás most Romániában. Megkérdezheti azt is, hogy azon túl, hogy ideológiailag meg lehet bélyegezni a progresszív jövedelemadózást, gyakorlatban mi a probléma a jövedelmi egyenlőtlenségek és a társadalmi feszültségek csökkentésével. No de azt sem ártana tudni, mit jelent az állampolgárok közötti szolidaritás a gyakorlatban? Meg lehet azt is kérdezni, gyakorlatban milyen célt kell az adózás szolgáljon?

Azt is érdekes lenne tudni, hogy mit tesz a politikus azért, hogy az állam megfeleljen alkotmányos kötelezettségének, mint a polgárai számára megfelelő életszínvonal biztosítása.

Az internet, a közösségi média világában könnyebb elérni, kérdéseket feltenni, talán még cselekvésre is biztatni a politikumot. Lehet keresni, ismerősök között, tartalomgyártót, marketingest, kommunikációst. Nemcsak botfarmok vagy propagandisták, de ismerősi társaságok is tudják „pörgetni” az algoritmust, hogy a kérdések–filmek akkora láthatóságot kapjanak, hogy muszáj legyen foglalkozni velük. El lehet gondolkozni azon is, milyen figyelemfelkeltő fizikai eseményt lehet szervezni – vicceset talán –, ami tovább vinné a gondolatot. Az internetet eszközként használva, az emberi kapcsolatokat megerősítve, mindannyian tudunk valamit tenni azért, hogy esélyünk legyen, hogy jobb legyen. A megoldásokat és a cselekvést mindig mástól várva, számunkra kedvező megoldás csodával határos módon sem fog születni.