A gyávaság neve a tartózkodás

Valamikor régen, amikor a politika még a köz szolgálata akart lenni, azt hittük, hogy egy katasztrófa után felelősöket keresnek. Napjainkban, 2025-ben, Parajdon, amikor a sóbányát elönti a víz, beszakad a föld, elhallgat a törvényhozás. A román képviselőház ugyanis elutasította a parajdi bányakatasztrófát vizsgáló parlamenti bizottság létrehozását. Higgadt, technikai, közérdeket szolgáló vizsgálóbizottságot. Nem vádiratot, nem boszorkányüldözést csak kérdéseket. Olyan kérdéseket, amelyeknek az elhangzása a demokrácia egyik legalapvetőbb ismérve lenne. Ehelyett mit kaptunk? Tartózkodást. Kínos, értelmezhetetlen, gyáva tartózkodást.

Pedig a kérdések ott vannak, égnek, sóként marják a közösségi emlékezetet:

• Miért nem avatkoztak be, mikor már rég tudták, hogy nagy a baj és ennek mi lesz a következménye?
• Milyen dokumentumokat írtak alá és miket hanyagoltak el a helyi és központi hatóságok?
• Milyen intézményes válaszok, egyeztetések vagy épp azok hiányai vezettek a katasztrófához?
• Mit tett vagy nem tett a Salrom, az állami tulajdonú sóipari vállalat?
• Milyen politikai, gazdasági, netán baráti szálak gátolták a megelőzést?
• Mi akadályozta meg, hogy a veszélyek ismeretében hatékony technikai megoldásokat hajtsanak végre?

És ami még égetőbb: miért nem akarja senki ezeket tisztázni?

A vizsgálóbizottságot az AUR és az SOS Románia kezdeményezte. Lehet mondani, hogy nacionalista pártok, lehet legyinteni, de a kérdések akkor is érvényesek. A bizottság feladata lett volna az iratanyagok és engedélyek áttekintése, a felelősségi láncok feltérképezése, a lakosság számára pedig egy tisztább kép adása arról, hogy mi és miért történt Parajdon. Ehhez képest az RMDSZ frakció egy emberként tartózkodott. Nem ellenezték, csak úgy… tartózkodtak. A politikai semmittevés legocsmányabb formája ez, mikor a képviselő nem vállal véleményt. Csak áll középen, mintha minden rendben volna. Pedig a föld szakadt be, nem a szavazóurnák.

Kedves RMDSZ-es honanyák és honatyák, hadd kérdezzem meg önöktől, nem politikusként, csak mint egy firkász, egyszerű polgár, szemlesütve, halkan, csendben: mitől féltek? Miért volt kényelmetlen ez a bizottság? Kit védenek vele? Seprődi Zoltánt? Aki, ha jól értem, eltűnt a nyilvánosság elől, legalábbis az RMDSZ honlapjáról. Súlyosan beteg talán (egészséget kívánok neki!), de vajon a betegség mentesít-e a szakmai felelősség alól? És ha nem ő, akkor ki?

Mi történik ilyenkor egy olyan politikai szervezetben, amelynek elvileg az a feladata, hogy közössége érdekeit képviselje? Hol sikkadt el az a reflex, hogy ha valahol életveszély állt elő, akkor legalább meg kellene nézni, hogy miért?

A parajdi katasztrófa nemcsak földtani törés, hanem politikai is. Az erdélyi magyar képviselet erkölcsi krízise. Mert amikor a föld alá omlik egy falu élete, és senki sem mer kérdezni, az nemcsak a sóbánya, hanem a közbizalom beszakadása is.

Itt van előttünk a román nyelvű parlamenti tervezet is, száraz, tárgyszerű dokumentum, nem pártpolitikai kiáltvány. Csupán annyit kér, hogy vizsgálják meg a dokumentumokat, engedélyeket, felelősségi láncokat. Ez túl sok?

Lassan már a hegyek is süllyednek a Maros mentén, de a képviselők csak tartózkodnak, Parajd pedig csendben süllyed velük együtt.

Nem lehet a végtelenségig hallgatni, mert a hallgatás is állásfoglalás és az RMDSZ most nem a közösség pártján állt, nem a parajdi emberek oldalán, nem azokén, akiknek házai, telkei, családi örökségei, egész életformái vesztek oda. Hanem azokén, akik – szándékkal vagy hanyagságból – nem tettek semmit, akik akkor is megkapják a fizetésüket, ha a föld elnyeli a falut.

Tartózkodni annyit tesz, mint elmenekülni a felelősség elől. Ha valaki igent mond, akkor legalább vállalja, hogy miért, ha nemet mond, akkor is, de aki csak ül és félrenéz, az elárulja mindazokat, akik a bizalmukat adták neki. És aki tartózkodik egy ilyen horderejű ügyben, az nem politikai bölcsességről tesz tanúbizonyságot, hanem jellembeli hiányosságról.

Ha valaki a következő RMDSZ-es képviselők közül olvassa ezt, kérem, válaszoljon, ne politikusként, hanem emberként: Bende Sándor, Biró Rozália-Ibolya, Csép Éva-Andrea, Csoma Botond, Gál Károly, Hajdu Gábor, Kántor Boglárka, Kolcsár Anquetil-Károly, Könczei Csaba, Kulcsár-Terza József-György, Ladányi László-Zsolt, Magyar Loránd-Bálint, Markó Attila-Gábor, Miklós Zoltán, Molnar András, Nagy Szabolcs, Seres Dénes, Szabó Ödön, Vass Levente, Zahoránszki Brigitta-Éva, Zakariás Zoltán.

Válaszoljanak, mert nemcsak Parajdról van szó, hanem arról, hogy Erdélyben, ha baj történik, lesz-e még valaki, aki ki meri mondani: felelőst keresünk. Nem bűnbakot, felelőst.

Mert ez nem pártpolitikai kérdés, hanem ez közélet, erkölcs, jövő. És ha ezt sem lehet kimondani, akkor már tényleg minden beszakadt. Odafent is.