Dávid és a Góliátok

A 2025-ös romániai elnökválasztás Dávid és a Góliátok küzdelmére emlékeztet. A jelenlegi Dávid (román hangja Nicușor Dan), akit már az első fordulós jelöltek közöti vitákban mindenki támadott, igyekezett sarokba szorítani, lejáratni. Ebből is látszott, hogy mindenki tőle tart. A támadások ellenére, a „szépnevű” koalíciós jelöltet szoros versenyben megelőzve, kivívta magának a továbbjutást jelentő második helyet. Ez sem semmi, ahhoz képest, hogy a hivatalos jelölt nem nélkülözött sem pénzt, sem paripát, sem fegyvert.

S ez a Dávid kihívta a hétfejű sárkánynak is tekinthető Góliátot, aki mögött további Góliátok állnak. Ez a Góliát Simion az első forduló fölényes megnyerése után nagyon a nyeregben érzi magát. (Népiesen úgy mondják, hogy immáron x-os karóval sem lehet felérni az orrát, annyira arrogáns lett.) Melléje állt egyből az aprócska Titulescunak becézett Ponta, akiről köztudomású, hogy cinkelt lapokkal játszik. Két másik Góliát (Trump és Putyin) is közölte, hogy ők királycsinálók, és a pártvezérré előlépett fociultra pedig az ő előkelő klubjuk tagja. Ugyanezzel álltak elő a legfőbb európai szuverénisták is, az olaszoktól a lengyelekig.

De ami még növeli az aggodalmunk, az hogy a tőzsde egyből meghúzta a vészcsengőt, a lej árfolyama lélektani határt lépett át, a költségvetési hiány az egeket súrolja, s még csak három napja, hogy kihirdették Góliát Simi első fordulós győzelmét. (Igaz, a költségvetési probléma nem az elmúlt napok hozadéka, hanem a korábbi évek felelőtlen fosztogató osztogatásának és pazarló gazdálkodásának eredménye. Ezért nem is oldható meg semmiféle hokuszpókusszal vagy egyetlen döntéssel, hanem több lépcsőben... )

A mély erkölcsi és politikai válságról még nem is beszéltünk. Az ilyen terep ideális a felelőtlen populista, földi paradicsomot ígérő Góliát Messiások számára, akiknek semmi sem drága, sem a demokrácia, a jogállamiság, sem a szabadságjogok, sem a tolerancia, sem az elért eredmények, sem a viszonylagos jólét. Nekik boxaréna kell, ahol a három súlycsoporttal kisebb ellenfelet előbb csak verbálisan, utóbb már ténylegesen laposra lehet verni. Ahol a szabad sajtónak szájkosár és lánc jár, a szolgasajtónak plecsni, parola, palota és szubvenció.

Ebben az egyenlőtlennek tűnő küzdelemben mindenkinek van egy szavazata. Amivel tudni kell élni. Álljunk a Dávid oldalára, mert a másik oldal győzelme esetén sötétség, romlás és káosz vár ránk.

Eme Góliátok mögött most már nyíltan felsejlik, sőt nem ritkán meg is jelenik a marsall, a gárda és a vezér (kettő is volt Codreanu és Sima) képe, vagy szelleme. S ami még fölöttébb gyanús, hogy a (majdnem) hivatalos egyház vezetése milyen csendben van. Ők is képben vannak?

Akik még emlékeznek 1989-re tudják, hogy akkor a novemberben sokadjára újraválasztott Szeretett Vezérünk hatalma még beton-, sőt atombiztosnak látszott. De ledobtuk a bilincset-láncot és szájkosarat, s elnyertük a szabadságot. Később éppen a nyugati irányultság és uniós csatlakozás nyomán egy viszonylagos jólétet és stabilitást is sikerült elérni. (Igaz nem pusztán önerőből). S ez a törékeny és ingatag hazai demokrácia száz sebből vérzik, de még nem menthetetlen.

Ha igaz, hogy Románia lakosságának több mint kétharmada nyugati irányultságú, mert a felmérések szerint az EU-ra és a NATO-ra tekint bizalommal, akkor ez azt is jelenti, hogy a választójoggal rendelkező polgárok döntő többsége is ezt az irányt kellene támogassa. S nem beállni Moszkva csatlósai közé, ezúttal önként. Habár a Góliát rajongók sokan vannak, zajosabbak, de nincsenek többségben. Azok, akik Dávid erejében és igazában bíznak, ne maradjanak otthon. Mert ha Góliát (Góliátok vagy Góliáték) győznek, akkor nagyon hosszú ideig nem választani fogunk, hanem csak szavazni. (Vagy még azt sem. Hanem csak kussolni.)