Memento – 1956. november 4.

A magyar történelemben elég sok szomorú esemény és fordulat volt. Ezek közül az egyik legdrámaibb 1956. november 4.

A nap eseményeiből:

Kora hajnalban a budapesti jugoszláv nagykövet tértesíti a magyar kormányt, hogy Tito döntése alapján kormánya a nagykövetségen menedéket nyújt Nagy Imre miniszterelnöknek és a kormány tagjainak.

Ugyanaznap hajnali 4 órakor a szovjet hadsereg általános támadást indított Budapest és a nagyobb magyar városok ellen.

Röviddel hajnali öt óra után Nagy Imre miniszterelnök rádióban drámai hangú rádióüzenetben közli a szovjet támas tényét az országgal. Részlet a rövid beszédből:

„Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt.

Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van! Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!” (A későbbiekben többször megismétlik a közleményt.)

Közben Szolnokon egy szovjet laktanyában megalakul a „Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány”, élén Kádár Jánossal, vagyis szovjet bábkormány jön létre. (Miközben az országnak van törvényes kormánya, Nagy Imre vezetésével.)

Nagy Imréék családtagjaikkal még aznap reggel a jugoszláv nagykövetségre mennek, élve a felajánlott menendékjoggal. (Később a szovjetek kezére kerülnek.)

A nyomasztó túlerővel szemben főleg szabadságharcos csoportok állnak ellen a fővárosban és vidéken. (Egyes csoportok hetekig kitartanak, jelentékeny áldozatok árán.)

A szovjetek és magyar csatlósaik: kádárok, pufajkások és a többiek vérbe fojtják a magyar 56-ot, a forradalmat, amelyet elkeresztelnek ellenforradalomnak.

Epilógus:

1958-ban Nagy Imrééket is kivégzik.

Epilógus epilógusa:

1956 mártírjai csak 1989-ben kapják meg a végtisztességet, azon az emlékezetes újratemetésen.

Epilógusok utáni megjegyzés: 2024-ben se feledkezzünk meg 1956-ról, 1958-ról, sem pedig 1989-ről.