Kavarog a karnevál

Dérynél olvastam, hogy reflexből, ösztönösen a menekülő pártján áll az üldözővel szemben.

Azt veszem észre, sokan reflexből konzervatívok: ahogy valami új mutatkozik, rögtön lecsapnak.

Az a csodálatos, hogy Jézusra meg a kultúrára hivatkoznak, holott Jézus nem azért jött, hogy minden maradjon a régiben, és a kultúra sem az a pelenkázó gyógyfürdő, amilyennek sokan láttatni akarják. Gondoljunk csak a bacchanáliákra meg a karneválokra: a tarkaság, az erotika, a kavargás mindig is a lényegükhöz tartozott.

Valamikor a kilencvenes években Pesten sétálgattunk egy barátnőmmel. Egy csoport jött szembe, és amikor odaértek, tüzet kértek. Egyikünk sem dohányzott, így hát hamar tovább mentek, de kezdettől, még mielőtt megszólítottak volna, különösek voltak. Amikor beszélni kezdtek, rájöttünk, hogy lánynak öltözött férfiak.

Különös érzés volt, és azért ismétlem a szót, hogy elmondhassam: nem ítéltem el őket, holott meglehetősen prűd vagyok, és a filmbeli szeretkezéseket valahogy félszegen nézem végig. De kezdettől magamon szeretnék változtatni: ne legyek prűd, ne piruljak el, ne fordítsam el a fejem, és főleg: ne ítélkezzem. Fogadjam el, hogy a világ sokszínű, s ez nem a kereszténység ellen indított támadás, hanem csak puszta tény. Shakespeare sem szalonokba való, már Szerb Antal kajánul idézi az ezen panaszkodó Taine-t.

Ugyanakkor belátom, hogy a nem-megbotránkozók türelmetlenek: nem értjük, hogy lehet megbotránkozni valamin, ami művészet. Azt is bevallom, hogy meglehetősen tágasak a művészeti határaim: Duchamp vécékagylóját éppúgy megértem, mint az olimpiai megnyitót.

Azt ellenben nehéz megértenem, hogyan nem értik oly sokan, hogy a szépség: történet.

Michelangelora, mint az igazi szépség megalkotójára hivatkozni értelmetlen, amennyiben nem a kortársunk, és könnyű klasszikusokkal maiakat oktatni. Michelangelohoz képest Brâncuși is dilettáns.

Orbán Viktor azt mondta, legyünk megértőek a franciákkal. Ezzel szemben sokan a Fidesz holdudvarából egyáltalán nem megértőek – és most feledkezzünk meg erről a kissé lekezelő mondatról: ki a megértő kivel is? A holdudvar ugyanúgy reagál, mint a járvány esetében, amikor „felülről” szintén járvány volt, valójában azonban akkor is, most is fundamentalizmus. Már ifj. Lomnici Zoltán is elővette.

Persze joga van mindenkinek, hogy ne szeresse a megnyitót.

Én csak azt mondom, hogy mindenki vessen egy pillantást a reflexeire, vajon nem azok rozsdásodtak-e be.