Gondolatkísérlet az EP választási kampány egy másik nézőpontból való megközelítésére

Jó múltkoriban tudományos konferencián üldögéltem, ahol olyan fogalmakat vetettek fel, mint erkölcsi vakság, értékek, percepciók, önreflexió, kritikai gondolkodás és az egyetemek szerepe. Este a magyarországi választási színházat néztem YouTube-on, és megállapítottam, most már olyan valaki taníthatja Magyar Pétert, aki ért a választási kampány „csinálásához”, hiszen a választás szót annyiszor hangsúlyozta, mint a ma már tankönyvi példának számító Clinton a hidakat, vagy akár Obama a „yes we can”-t.

Az Európai Parlamenti választások után a Transtelexen tartott szakértői kiértékelési estet csak írásban sikerült elolvasni, és lévén a konferencián elhangzottak még élénkek voltak emlékezetemben, most feltűnt, hogy a fideszes címkézéssel mintha mindent elintéznénk: azért volt olyan, amilyen az RMDSZ EP-kampánya, mert lekoppintotta a Fidesz-kampányt, fideszes kampánytechnikákat használt stb. Ez leegyszerűsítésnek tűnik, és a fehér-fekete, jó-rossz narratívába való becsatlakozásnak is. Pedig a kritikai gondolkodást és önreflexiót gyakorló értelmiséginek nem ezt kellene tennie. Vagy mégis?

Gondolom, a vak ember és az elefánt történetét többen is ismerjük, akik társadalomtudományban dolgozunk. Amint azt a Wikipédia is írja, hat vak embernek, akik sosem láttak elefántot, az állatot tapogatva kell rájönnie, hogyan is néz az ki. A hat „elefánt” leírása nem talál egymással. A doktori iskolában nekünk azért mondták ezt el, hogy sose feledjük: mindig a valóság egy szeletét látjuk, látásmódunkat meghatározzák addigi tapasztalataink, és egy másik perspektíva ugyanúgy igaz lehet, mint a sajátunk. Ezért most egy másik perspektívából szeretnék reflektálni az EP választási kampányra, abban is a kampányeszközök kérdésére, és ezek koppintására vagy nem. (Megtörténhet, hogy a videót meghallgatva nem kezdtem volna neki írni, de elindításához a Facebook annyi adatot kért, amennyit nem vagyok hajlandó megadni.)

Először is azt gondolom, a marketing szakma, beleértve a termék/szolgáltatás és a politikai marketinget is, ma már egy professzionalizálódott szakma, versenypiacon működő, egyre bővülő eszköztárral rendelkező, az internetre rákattant társadalmakban adatvezérelt alapokra helyeződő módszerekkel. Ezért csak azon az alapon, hogy többen több országban (nemcsak Magyarországon és Romániában, de mind a 27 tagállamban) ugyanazokat az eszközöket használják hasonló helyzetekben, nem igazán lehet semmilyen következtetést levonni.

Ha cégvezetők vagyunk, vagy marketing kampányt kitaláló menedzserek, akkor mindannyian természetesnek találjuk, hogy célt határozunk meg, eszközöket, pénzt és időt rendelünk mellé, nem is beszélve arról, hogy a cél elérését mérőszámokkal mérni is fogjuk. Az Európai Parlamenti választási kampány is egy projekt, aminek, akármilyen pártról vagy netán függetlenként induló képviselőről is legyen szó, célja van. Ez a cél pedig egyértelműen az adott körülmények közötti szavazatszámok maximalizálása kell, hogy legyen. S ez független attól, hogy Romániában, Magyarországon vagy az EU más tagállamában lévő pártról van szó. Az Európai Parlamenti választásoknak van egy nagyon érdekes vizsgálatokra lehetőséget adó jellemzője: elvileg minden tagállamban minden pártnak ugyanazzal az Európai Unióval kapcsolatosan kellene mondani valamit. Azaz, akárhol is vagyunk, a cél az, hogy a szavazatszámok maximalizálása érdekében, az eszközeinkkel ugyanarról a „valamiről” kell, persze a helyi sajátosságoknak megfelelően, egy történetet mondanunk. Mivel egy Európai Unió van, és 27 tagállamban mondanak valamit róla a kampánycsapatok, eléggé meglepő lenne, ha mindenki saját, külön bejáratú kis témát találna ki, és csak arról beszélne. Ezt ebben a keményen interneten élő világban nem hiszem, hogy meg lehet valósítani.

Akár terméket, szolgáltatást érintő marketing kampányról vagy választási kampányról van szó, a célkitűzés után meg kell határozni célcsoportunkat és annak elérési eszközeit. Erre ma már bejáratott eszközök és utak vannak. Ami különbséget jelenthet egy termék és egy választási kampány esetében, az például az az időperspektíva, hiszen az EP választási kampány rövidebb és konkrétabb időhöz kötött, mint egy terméké vagy szolgáltatásé. Abban is megjelenhetnek különbségek, hogy mit gondolunk arról, el lehet-e érni egy attitűd változtatást egy egyhónapos választási kampányban, vagy egy hosszabb ideig tartó más típusú kampányban kell azt megtenni, ha éppen az a cél.

Az a véleményem, hogy nem tartunk még ott, hogy egy hónap alatt meg tudnának radikálisan változtatni percepciókat, attitűdöket, s ebből kifolyólag ennyi idő alatt nem lehet szembemenni azzal, amit most a választók gondolnak. Azaz olyan választóknak, bármilyen tagállamban legyenek is, akik főleg negatívumokban gondolkodnak az EU-ról, és mindenért, ami nem megy, az EU-t találják felelősnek, egy harmincegy napig tartó kampányban az EU-ról folyamatosan pozitívumokat mondva szavazatmaximalizálást elérni, szerintem, a jelenlegi eszközökkel nem lehet. Valószínűnek tartom, az Európai Unióról kialakult kép, a lakosság által érzékelt kihívások, a választók által fontosnak tartott tematikák, a rövid idő alatti mozgósítás szükségessége, valamint az eredménykényszer mind hozzájárulnak ahhoz, hogy könnyebb legyen radikálisabb szlogenekkel mozgósítani.

A 2024 tavaszi standard Eurobarométer EU-s szintre, de tagállami szintre lebontva is tartalmaz jó néhány reprezentatív adatot arról, mit gondolnak az EU-s állampolgárok. Uniós szinten a lakosság az ukrajnai háborút és a migrációt tartja a két legfontosabb kihívásnak. Az ukrajnai háborút sorolja első helyre a romániai, magyarországi, franciaországi és németországi lakos is. A migráció mint probléma megjelenik például Németországban, Hollandiában is a második helyen. Amikor arra kérdeznek rá, mit gondol a válaszadó, melyik rövid távú uniós szintű intézkedés lenne a legpozitívabb hatással az életére, akkor uniós szinten két vezető tematikát találunk: a béke és stabilitás biztosítása és a migráció menedzselése. Több tagállamban is a béke és stabilitás biztosítása vezet, mint például Románia, Magyarország, Németország, Franciaország, Hollandia. Ezek után talán nem meglepő, hogy az Európai Parlamenti választásokban nem csak két párt használta a 27 országban lévő minimum 81 pártból a háború, béke, migráció kérdéseit.

2024-re a közgazdaságtan és politológia szakirodalma is megfogalmazta már, hogy a social media, a Facebook, az internet (ahogyan jobban tetszik nekünk) világa elhozta nemcsak az on-line költséghatékony kampányokat, hanem az on-line önkéntes regisztrációt, az on-line adománygyűjtést, a bot-aktivizmust, és szeretjük vagy nem szeretjük, de az adatokra alapozott micro-targetinget is. A politológia szerint a micro-targeting lehetővé teszi a potenciális szavazók megtalálását, személyes üzenetekkel való célzását és adott esetben door-to-door kampánnyal való ráerősítését is. Ilyenek kampányok voltak például Trump első választási kampánya (talán még emlékszünk a Cambridge Analyticára) vagy a Brexit kampányban a Vote Leave-re (AggregateIQ). A micro-targeting mint módszer sokkal több adatot tartalmaz, mint amit akár az Eurobarométer vagy az értékekről szóló felmérések, World Value Survey és a European Value Study tartalmaznak. Attól függ, melyik statisztikát nézzük, de egy adatbróker cégnek (pl. Acxiom, Criteo, Dun&Bradstreet) egyénenként 1500-3000 adatpontja lehet.

Azt gondolom, hogy figyelembe véve az eddig leírtakat, az elkészült felméréseket (lásd például Barna Gergő Háromszéki Monitor), az erdélyi magyarok magyarországi sajtóolvasási szokásait, de akár a különböző social media platformok algoritmusait is, az RMDSZ eléggé kényszerhelyzetben volt az EP-kampány tekintetében.

Mindezekkel együtt ennek a kérdéskörnek, ennek az „elefántnak” különböző más szeleteit is meg kell vizsgálni, mint például: miért olyan az EU-image, amilyen; mi a hatása erre az EU képre az oktatásnak, sajtónak, politikumnak; hol húzza meg a határt a politikai párt, amikor a kampánymenedzser javaslatait elfogadja vagy nem; megjelennek-e és ha igen, hogyan a párt által felvállalt értékek a kampánydöntések meghozatalában; milyen hatásai vannak rövid és középtávon az idei EP kampánynak a választókra; át lehet-e térni és mit kellene tenni ahhoz, hogy pozitív diskurzussal lehessen sikeresen kampányolni.