Választási elemzés a Transtelexen: a progresszív oldal összeomlása és a szélsőségesség térnyerése jellemezte a választásokat

A Transtelex szervezésében online értékeltük ki a lezajlott EP- és helyhatósági választásokat. Újságírók és politológusok elemezték különböző szempontokból elemezték a választási kampányokat és azok hatásait. Vendégeink voltak:

• Borbáth Endre, politológus, a Heidelbergi Egyetem Politikatudományi Intézetének oktatója és a WZB Berlini Társadalomtudományi Központ Civil Társadalomkutatási Központjának vendégkutatója.
• Cseke Péter, újságíró, a Transtelex külső munkatársa, az Agerpres hírügynökség szerkesztője.
• Parászka Boróka, újságíró, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztője.
• Toró Tibor, politológus, a Sapientia EMTE oktatója.
• Zsigmond Csilla, szociológus, az MTA TK Kisebbségkutató Intézetének kutatója.

Kiemelt figyelmet kapott a beszélgetésben az RMDSZ kampányának etnikai fókusza valamint az AUR szerepe és veszélyessége a román politikában. A magyarországi választások kapcsán az elemzők megvitatták Magyar Péter és a Tisza Párt felemelkedését, valamint az ellenzék gyengeségét. Végül az európai parlamenti eredményeket és a szélsőjobboldali pártok helyzetét is tárgyalták, különös tekintettel Orbán Viktor és a Fidesz pozíciójára az Európai Parlamentben, amely mindenképp hatással lesz az RMDSZ két képviselőjének is a működésére.

Az RMDSZ kampányának értékelése

Kezdetben az RMDSZ kampányának kettős jellegére kérdeztünk rá, különös tekintettel a pragmatikus, településfejlesztő, közösségépítő stratégia és az erős etnikai mozgósítás együttes alkalmazására. Kíváncsiak voltunk, hogyan működött ez a kettősség a gyakorlatban, és milyen hatással volt a kampány eredményeire.

Parászka Boróka megjegyezte, hogy az RMDSZ nemcsak a kampányban, hanem a választások közötti időszakokban egy kettős kommunikációra, egy úgynevezett "kettős “könyvelésre” épült.

„Van egy teljesen pragmatikus ügyintéző, a szó klasszikus értelmében politizáló stratégiája, nyomokban urbanizációt, közösségépítést is tartalmaz, ott, ahol erre rákényszerül”

– mondta az újságíró, és hozzátette, a másik diskurzus pedig hozza azokat a narratívákat, amelyeket a Fidesztől vett a párt, és azon a vonalon az etnikai jelszavakkal mozgósított.

Toró Tibor hozzátette, hogy az RMDSZ kampánya valójában tavaly kezdődött, amikor még a kormányzati szerepvállalása megvolt az RMDSZ-nek. „Volt egy ilyen pragmatikus eredményekre épülő kampány, csak közben kikerültek a kormányból" – magyarázta a politológus, hogy miért nem folytatta az RMDSZ a temesvári kongresszuson elindított vonalat, ahol “a közösségért kormányzunk” jelszóval hirdette meg a szövetség a következő periódusra vonatkozó stratégiáját.

Borbáth Endre is azon a véleményen volt, hogy az RMDSZ szinte egy az egyben átvette a fideszes kampánytechnikákat.

„A mozgósítási fideszes kampánytechnikákkal dolgoztak, úgy vettem észre, listáik vannak, gondolom, tudják, hogy kiket kell elérni egy településen, hogy maximalizálják a szavazatszámot, és azokat el is érik” – magyarázta a folyamatot.

Zsigmond Csilla kiemelte, hogy az RMDSZ kampánya erőteljesen épített a fehér keresztény erdélyi magyar identitásra, ami sokkal markánsabb volt, mint az elmúlt választásokon. Szerinte ez egy kicsit nyugtalanító, hogy egy ilyen kimaxolt eredményt lehetett elérni ezzel a stratégiával. A társadalomkutató felhívta a figyelmet arra is, hogy az RMDSZ kampányában a pragmatikus eredménykommunikáció mellett megjelent egy megosztó, erős etnikai és kulturális identitást hangsúlyozó vonal is.

A meghívottak egyetértettek abban, hogy az RMDSZ kampánya kettős stratégiát követett: helyi szinten a polgármesterek és tanácsosok sikereit kommunikálták, míg országos szinten egy megosztó, nacionalista kampányt folytattak. Úgy vélték, hogy az RMDSZ kampánya az etnikai és kulturális identitás erősítésére épített, és sikeresen mobilizálta a szavazókat, különösen Székelyföldön. ugyanakkor aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az RMDSZ kampánya a magyar közösség gondolkodásmódját radikalizálta és egyre inkább a nacionalista, összeesküvés-elméletekhez közeli gondolkodás felé tolta.

A kampányüzenetek vizsgálata során az elemzők arra is rámutattak, hogy az RMDSZ erőteljesen ráerősített azokra a kulturális kérdésekre, amelyek az európai politikai diskurzusban is polarizálóak, mint például az európai integráció és a klímaváltozás kérdései. Szerintük ez a fajta kampánytechnika eredményesnek bizonyult, különösen egy olyan politikai környezetben, ahol a román szélsőjobboldali pártok is erős jelenléttel bírnak. Az RMDSZ-nek komoly kihívásokkal kell szembenéznie a jövőben, hogy hogyan fogja kezelni a magyar közösségben erősödő radikalizálódást és hogyan fog tudni konstruktív politikai alternatívát nyújtani, hívták fel a figyelmet a beszélők.

Az AUR szerepe és eredményei

Cseke Péter szerint az AUR (Szövetség a Románok Egységéért) választási eredménye nem meglepő, figyelembe véve a párt mozgósítási képességeit és a választási környezetet. Elmondta, hogy az AUR-t a legutóbbi felmérések elég jól bemérték, és az elért 15 százalék körüli eredmény nagyjából megfelel ezeknek az előrejelzéseknek. Kiemelte, az AUR számára kedvezőtlen volt a választások összevonása, mivel ez a hagyományos pártok, különösen a PSD (Szociáldemokrata Párt) és a PNL (Nemzeti Liberális Párt) számára kedvezett, akik erős önkormányzati jelenléttel bírnak.

Az újságíró megjegyezte, hogy a PSD és a PNL közötti koalíció miatt az önkormányzati választások során a szavazók inkább a nagyobb pártok felé fordultak, ami csökkentette az AUR támogatottságát. Emellett az AUR eredményére hatással volt Diana Șoșoacă szenátor pártja is, az SOS, amely jelentős számú szavazatot vont el az AUR-tól, és sikerült elérnie az EP-be való bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt.

Cseke Péter továbbá kiemelte, hogy az AUR kampánya körül több bizonytalanság is volt, például “George Simion bilincscsörgetése a legfőbb ügyészségnél és az aláíráshamisítási ügy”. Ezek a tényezők nem mozgósították olyan mértékben a szimpatizánsokat, ahogyan azt esetleg várták volna. Végül rámutatott, hogy az AUR eredménye a vártnál alacsonyabb lett, és örvendetes, hogy nem sikerült nagyobb támogatottságot elérniük.

Borbáth Endre szerint az AUR különösen veszélyes, mert nem csupán egy egyszerű szélsőjobboldali párt, hanem egy olyan szervezet, amely nyíltan támogatja a politikai erőszakot.

Rámutatott, az AUR nemcsak nem zárkózik el a politikai erőszaktól, hanem pártolja azt, ami megkülönbözteti más szélsőjobboldali alakulatoktól. Példaként említette az úzvölgyi konfliktust és a parlamenti verbális agressziókat, összetűzéseket, ahol az AUR képviselői erőszakos eszközöket alkalmaztak.

Az elemzők viszont azt is hangsúlyozták, hogy az AUR egy radikális, populista retorikát követ, amely különösen a szuverenitásra és a gazdasági nacionalizmusra épít, nem a magyarellenességre. Toró Tibor rá is mutatott, hogy ez a fajta retorika sokkal inkább rezonál a romániai választókkal, mint az etnikai kérdések, amelyeket az RMDSZ hangsúlyozott, amikor az AUR-ral riogatta választóit.

Az AUR kampánya során nem a magyar kérdést helyezte előtérbe, hanem olyan témákat mint a korrupcióellenesség vagy akár a környezetvédelem, amelyeket nacionalista szempontból közelített meg.

Végezetül a beszélők kiemelték, hogy az AUR a polgárok mainstream politikai pártokkal szembeni frusztrációit is kihasználja, és így képes volt mobilizálni azokat a szavazókat, akik kiábrándultak a hagyományos pártokból. Szerintük az AUR előretörése komoly figyelmeztetés, és nem szabad alábecsülni a párt jelentette veszélyt a politikai stabilitásra és a demokratikus intézményekre nézve.

Az RMDSZ európai politizálása és kisebbségpolitikája

Parászka Boróka rámutatott, az RMDSZ kisebbségpolitikája teljesen elavult, és nem felel meg a mai európai elvárásoknak. Szerinte a szövetség politikája és nyelvezete még mindig az 1990-es évekből származik, és nem igazodik a jelenlegi európai politikai környezethez, ezért nem képes hatékonyan képviselni a magyar kisebbséget sem az európai, sem a nemzetközi fórumokon.

Zsigmond Csilla szerint részben Orbán Viktor politikájának is köszönhető az, hogy az RMDSZ nem tudja hatékonyan tematizálni a magyar kisebbségi kérdéseket az európai porondon.

„Azt nem mondja el az RMDSZ otthon, hogy mennyire légüres térbe kerültek az RMDSZ képviselői a Néppártban is, és bárhol a nemzetközi porondon – Európában és Amerikában is – hiába FUEN-elnök Vincze Lóránt, nem lehet magyar kisebbségi kérdéseket tematizálni, és nem a román nacionalizmus miatt nem, és nem a többségi nacionalizmus miatt nem, hanem elsősorban a magyar miniszterelnök által folytatott politika miatt, amivel teljesen légüres térbe taszította az RMDSZ-t” – fejtette ki.

A társadalomkutató szerint az RMDSZ-nek szüksége lenne egy átfogó reformra, hogy újra releváns lehessen az európai politikai térben. Hozzátette, a Fidesz narratívájának és stratégiájának követése nem segít az RMDSZ-nek abban, hogy hatékonyan képviselje a magyar kisebbséget, sőt, inkább gátolja azt. Az RMDSZ-nek új utakat kellene keresnie, hogy modern és hatékony kisebbségpolitikát folytathasson, amely megfelel a mai európai elvárásoknak és kihívásoknak.

Borbáth Endre is egyetértett ezzel. „Teljesen anakronisztikus, jogi szempontból is, diplomáciai szempontból is, mindenféle szempontból." Rámutatott, az RMDSZ még mindig az 1990-es évek nyelvezetét és szemléletmódját használja, ami már nem hatékony az európai politikai térben.

Toró Tibor szerint ez az anakronizmus különösen nyilvánvalóvá válik, amikor összehasonlítjuk más kisebbségi politikákat követő pártokkal Európában. Példaként említette a dél-tiroli németek pártját, amely “hasonlóan anakronisztikus és elavult módszerekkel próbálja képviselni a kisebbségi jogokat, de ők legalább egy autonóm régióban működnek, ami bizonyos szempontból előnyt jelent számukra.”

Toró úgy véli, az RMDSZ-nek szüksége van egy paradigmaváltásra, hogy modernizálja politikai eszköztárát és retorikáját.

Szerinte az RMDSZ nem használja ki megfelelően az európai uniós lehetőségeket, és nem hoz be új, releváns témákat, amelyek az európai politikai diskurzus részei lehetnének. Ez különösen problematikus, mivel az RMDSZ jelenlegi politikája és kommunikációja nem képes hatékonyan megszólítani sem a magyar, sem a nemzetközi közönséget.

Toró Tibor így fogalmazott: „Az elmúlt években nagyon sokat dolgoztam ilyen területen. Megpróbáltunk Kiss Tamással több olyan témát bevinni, például Európa Tanács szintjén, vagy akár az ECCAR-hoz, az etnikai és rassziális diszkriminációval foglalkozó intézethez, ami ezt az egész kérdést egy diszkriminációs nyelvezetben mutatja meg, de arra abszolút nem fogékony az RMDSZ. Holott egyrészt az általuk művelt kisebbségpolitikának most nincs egy jó felülete, másrészt nem lehet úgy kisebbségpolitikát csinálni, hogy neked abszolút minden egyes tevékenységed kizáró” – véleményezte a politológus hozzátéve, hogy a magyar anyaelvű romák szegregációja, a szexuális kisebbségek helyzete és elfogadása még mindig olyan kérdések, amiket az RMDSZ nem vállal fel hangsúlyosan.

Magyarországi választások és a Tisza Párt jelensége

Összességében a magyarországi választások eredményei azt mutatják, vélték az elemzők, hogy a magyarországi politikai térkép átrendeződőben van, és mind a kormánypártnak, mind az ellenzéknek alkalmazkodnia kell az új kihívásokhoz és dinamikákhoz.

Zsigmond Csilla szerint bár a Fidesz továbbra is domináns szereplő maradt, a 45 százalékos eredményt annak tükrében kell értékelni, hogy egy olyan választási rendszerben érték ezt el, amelyet a Fidesz saját előnyére alakított át, ezért lehet jelentős sikerként elkönyveln azt, hogy a Tisza Párt ennyire megközelítette a Fideszt.

Cseke Péter fölvetette, hogy a Tisza Párt pillanatnyi sikere látványos ugyan, de kérdéses, mennyire képesek fenntartani a lendületet a következő országgyűlési választásokig. „Ha engem kérdeztek, akkor nem lehet. Én attól tartok, hogy ez egy hirtelen fellángolás volt” – mondta.

Toró Tibor úgy vélekedett, a Tisza Párt sikere részben az antikorrupciós témának köszönhető, amely Magyarországon eddig nem volt nyerő.

„Magyarország volt az egyetlen a közép-európai blokkban, ahol az antikorrupciós témával még nem nyertek választást” – mondta.

Parászka Boróka szerint Magyar Péter és a Tisza Párt gyakorlatilag a Fidesz tükörképe. Az újságíró hangsúlyozta, hogy Magyar Péter politikai stratégiái és módszerei nagyon hasonlítanak a Fidesz által alkalmazottakhoz. Szerinte Magyar átvette a Fidesz populista, nacionalista retorikáját és kampánytechnikáit, ami hozzájárult a párt gyors előretöréséhez. Magyar Péter ugyanúgy használja a "kettős könyvelést", mint a Fidesz, mutatott rá, és elmagyarázta, ez azt jelenti, hogy különböző közönségeknek más-más üzeneteket küld, attól függően, hogy mi szolgálja legjobban a politikai céljait. Ez a taktika lehetővé teszi, hogy szélesebb választói bázist építsen ki, miközben megőrzi a populista üzeneteket, amelyek mozgósítják a dühös és kiábrándult választókat.

Parászka Boróka rámutatott arra is, hogy Magyar Péter gyakran alkalmazza a performatív politikai stílust, ami szintén a Fidesz politikai eszköztárának része.

Ez magában foglalja a látványos és provokatív akciókat, amelyek nagy médiavisszhangot keltenek, és ezáltal növelik a politikai támogatottságot. Összességében az újságíró úgy látja, hogy Magyar Péter és a Tisza Párt sikere azon alapul, hogy hatékonyan másolják a Fidesz bevált politikai taktikáit és stratégiáit, miközben megpróbálják magukat a változás és az új politikai alternatíva képviselőiként bemutatni.

Zsigmond Csilla szerint a hagyományos ellenzék a nagy vesztese ennek a választásnak Magyarországon. Az ellenzéki pártok, különösen a Momentum, jelentős veszteségeket szenvedtek el: a széthúzások és belső viszályok, valamint a Fidesz által dominált médiakörnyezet nehéz helyzetbe hozták őket. Karácsony Gergely például szinte ráfizetett az MSZP-vel és a DK-val való együttműködésre.

De voltak pozitív példák is, különösen Budapesten, ahol olyan polgármestereket, mint Pikó András és Baranyi Krisztina újraválasztottak, ami a civil aktivizmus és az átlátható önkormányzati vezetés sikerét mutatja. Ezek a példák reményt adnak arra, hogy lokális szinten lehet sikeresen és átláthatóan politizálni.

A progresszív pártok helyzete Romániában és Magyarországon

Toró Tibor szerint a progresszív pártok, mint az USR (Mentsétek meg Romániát Szövetség) és a Momentum, azért nem tudnak áttörni vidéken, mert nem rendelkeznek megfelelő stratégiával és üzenettel a vidéki szavazók megszólítására. Úgy véli, hogy ezek a pártok főként nagyvárosi, urbánus közönségre koncentrálnak, és nem foglalkoznak kellőképpen a vidéki lakosság problémáival és igényeivel, elhanyagolják a helyi szervezetek kiépítését és megerősítését vidéken. A helyi jelenlét és a közvetlen kapcsolatok hiánya miatt nem tudnak hatékonyan kampányolni és mozgósítani a vidéki szavazókat.

Toró megjegyezte, a progresszív pártoknak fel kellene vállalniuk bizonyos kulturális és identitáspolitikai kérdéseket is, amelyek fontosak lehetnek a vidéki lakosság számára. Ez magában foglalhatná például a családpolitikát, az oktatási reformokat vagy a helyi gazdasági fejlesztéseket. Csak akkor tudnának áttörni vidéken, ha képesek alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz, releváns és konkrét üzeneteket fogalmaznak meg, és erős helyi szervezeteket építenek ki, amelyek közvetlen kapcsolatot tudnak kialakítani a vidéki szavazókkal, magyarázta

Borbáth Endre ellenkező álláspontra helyezkedett, úgy vélte, hogy a progresszív pártok nem voltak elég progresszívek, és nem vállalták fel a progresszív diskurzust.

Kifejtette, hogy a progresszív pártok, mint az USR és a Momentum, féltek egyértelműen kiállni a liberális és progresszív értékek mellett, különösen olyan kérdésekben, amelyek megosztónak számítanak a társadalomban, például a melegek jogai, a menekültek befogadása vagy a szociális igazságosság kérdései. Szerinte ezek a pártok gyakran próbálták elkerülni az ilyen témákat, hogy ne veszítsenek szavazókat a konzervatívabb rétegekben, de ezzel elveszítették saját identitásukat és vonzerejüket. A választók pedig ezt az identitásbeli bizonytalanságot észlelik, és inkább olyan pártokat támogatnak, amelyek világos és határozott üzeneteket közvetítenek, szögezte le.

Cseke Péter hangsúlyozta, hogy az USR eredetileg egy civil kezdeményezésként indult, amely mozgalmi jelleggel szerveződött, erős, rendszerellenes narratívát képviselt, és olyan témákat karolt fel, amelyek közvetlenül érintették a polgárok mindennapi életét, és amelyek mellett a civil társadalom aktívan kiállt. Ez a megközelítés nagymértékben hozzájárult a párt kezdeti sikereihez, hiszen az USR-t egy hiteles és dinamikus alternatívaként mutatta be a meglévő politikai elit ellenében.

Az újságíró rámutatott, hogy az USR azonban idővel elveszítette ezt az eredeti civil lendületet, amikor belekerült a hagyományos politikai struktúrákba. A jelenlegi koalíciós együttműködése pedig a konzervatív pártokkal, a Basescu-féle Népi Mozgalom Pártjával és Ludovic Orban liberális szakadárjaival egészen elmosta az USR egykori éles rendszerkritikus élét és sok választó szemében a párt elveszítette azt a hitelességet, ami miatt eredetileg támogatni kezdték.

Parászka Boróka hozzátette, hogy az USR elmozdulása a kezdeti civil kezdeményezéstől ténylegesen hozzájárult a párt hitelességének csökkenéséhez. Kiemelte, hogy az USR és más hasonló progresszív pártok, mint például a Momentum, gyakran nem voltak képesek egyértelműen felvállalni saját ideológiai álláspontjukat, és inkább megpróbáltak kompromisszumokat kötni a politikai térben való érvényesülés érdekében. Ez a kompromisszumkészség azonban a választók szemében a hitelességük elvesztéséhez vezetett.

Európai Parlament: perspektívák és változások

Cseke Péter szerint földrengésszerű eltolódás az EP várható összetételében nem lesz, de izgalmas kérdések várhatók az Európai Bizottság elnökének kijelölése körül. „Ez a néppárti-liberális-szociáldemokrata koalíciós többség nagyon úgy néz ki, hogy meglesz, gond nélkül összejön a kényelmes többséghez szükséges 400 EP-képviselő” – mondta.

Zsigmond Csilla hozzátette, hogy az RMDSZ-nek létfontosságú lenne az európai uniós témákat erősebben megjeleníteni otthon is.

Ez hozzájárulhatna ahhoz is, hogy az RMDSZ modern, innovatív megoldásokat kínáljon a közösség problémáira. Az EU-ban számos jó gyakorlat és innovatív megoldás létezik, amelyek átvételével az RMDSZ javíthatja a közösség életminőségét és versenyképességét. „Az RMDSZ-nek létfontosságú lenne ezeket sokkal inkább tematizálni, és az európai uniós témákat erősebben megjeleníteni otthon is” – mondta.

Borbáth Endre részletesen kifejtette, hogy az európai szélsőjobboldalon belül két alapvetően különböző irányvonal létezik, és ezek a pártok nem kívánnak egy pártcsaládba tartozni.

Az első csoportot azok a szélsőjobboldali pártok alkotják, amelyek megpróbálnak közeledni a politikai centrumhoz. Ezek a pártok általában mérsékeltebb retorikát használnak, és kormányzati szerepre törekednek. Ilyen párt például az osztrák Szabadságpárt (FPÖ), amely valószínűleg meg fogja nyerni az osztrák választásokat, valamint Giorgia Meloni Olaszországban, aki szintén a centrum felé igyekszik pozicionálni magát. Ezek a pártok általában elfogadhatóbbnak tűnnek a hagyományos jobboldali pártok számára, és képesek koalíciókat kötni a középen álló politikai erőkkel.

A második csoportot azok a pártok alkotják, magyarázta Borbáth, amelyek nem kívánnak közeledni a centrumhoz, hanem inkább radikalizálódnak. Ilyen párt például a német AfD (Alternatíva Németországért), amely nyíltan radikális és populista retorikát alkalmaz, és hajlandó a politikai erőszakra is. Ezek a pártok nem akarnak egy pártcsaládba tartozni azokkal a pártokkal, amelyek a centrum felé igyekeznek, mivel úgy érzik, hogy azok elárulják az eredeti szélsőjobboldali eszméket.

Az elemzők úgy vélték, Orbán Viktor helyzete bonyolult az Európai Parlamentben.

Az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) frakcióját tekintve, amelyhez például Giorgia Meloni pártja is tartozik, Borbáth rámutatott, hogy ezek a pártok támogatják Ukrajnát és az EU oroszellenes politikáját. Ez fontos különbséget jelent Orbán Viktor álláspontjával szemben, aki inkább oroszbarát politikát folytat. Emiatt kérdéses, hogy Orbán és pártja mennyire tudna integrálódni ebbe a frakcióba, mivel az alapvető külpolitikai nézetekben jelentős eltérések vannak.

Az Identitás és Demokrácia (ID) frakcióban is hasonló kihívásokkal nézne szembe Orbán. Az ID frakció tagjai között vannak radikálisabb szélsőjobboldali pártok is, amelyek szintén nem feltétlenül osztják Orbán minden politikai nézetét. Ezen kívül, az ID frakcióban olyan pártok is vannak, amelyek szorosan együttműködnek az oroszellenes politikát támogató országokkal, mint például Lengyelország.

Borbáth Endre szerint Orbán Viktor számára az Európai Parlamentben való elhelyezkedés bonyolult, mivel a Fidesz nem illeszkedik egyértelműen egyik szélsőjobboldali csoportba sem. Az EPP-ből való kiválás után a Fidesz kereshet olyan politikai szövetségeseket, amelyek közelebb állnak a saját politikai nézeteikhez, de a frakciók közötti különbségek és az eltérő külpolitikai álláspontok miatt ez nem lesz egyszerű feladat.

Toró Tibor szerint az Európai Néppártban van nyitottság arra, hogy jobbra kacsintson, még akkor is, ha ezt a közepet akarják stabilizálni. „Tehát szerintem az Európai Néppártban Orbán Viktort is nagyon sokáig tartották” – mondta.

Cseke Péter elmondta, hogy Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője szerint nem kizárt, hogy a Fidesz a jövőben az ECR frakcióhoz csatlakozik az Európai Parlamentben, amelyben az AUR is helyet foglalhat. Cseke hangsúlyozta, hogy az RMDSZ számára fontos az, hogy a Fidesz hol helyezkedik el az európai politikai térben, mivel ez közvetlen hatással lehet az RMDSZ politikai stratégiáira és szövetségi politikájára is.