Még egyszer a választások összevonásáról

Javában folynak az ötletelések a választások összevonásáról. Úgy tűnik, hogy az a változat, amelyről az elmúlt héten értekeztem, nevezetesen a helyhatósági és az elnökválasztás első fordulójának, illetve a parlamenti választások és az elnökválasztás második fordulójának összevonása kútba esett, helyette a koalíciós pártok az europarlamenti és a helyhatósági választások összevonását szorgalmazzák, és az elképzelés elnyerte Klaus Iohannis államfő tetszését is.

Az RMDSZ korábban nem támogatta ezt a megoldást és Csoma Botond, a Szövetség képviselőházi frakcióvezetője kedden még arról beszélt , hogy az elképzelés megvalósítása „káoszt okozna” a közigazgatásban, mert megtörténhet, hogy négy
hónapig két polgármestere és két helyi tanácsa lenne egy településnek. Ezzel szemben csütörtökön Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke már megvalósíthatónak vélte a javaslatot, amelynek szerinte nincs alkotmányos akadálya, csak néhány törvény módosítását feltételezi. Ő már nem említett káoszt, és azt sugallta, hogy pártja is felsorakozik a javaslat mögé.

Nyilvánvalónak tetszik, hogy a kezdeményezés első számú kedvezményezettje a Nemzeti Liberális Párt (PNL), amelyik elkeseredett harcot folytat a Románok Egyesüléséért Szövetséggel (AUR) a második helyért, amely egyben az elnökválasztási wild card megszerzését is jelenti. Tekintettel arra, hogy az AUR-nak nincsenek polgármesterei, ők nem tudják olyan hatékonyan mozgósítani híveiket, mint a liberálisok, s feltételezésük szerint, ha az emberek már elmennek polgármestert választani, akkor ütnek egy pecsétet az EP-listára is.

Nem jön rosszul a javaslat az RMDSZ-nek sem, mert megnövelhetné a magyar részvételt az europarlamenti választásokon is. Amennyiben a Szociáldemokrata Párt (PSD) is rábólint a javaslatra, az annak a jele lesz, hogy az AUR számukra sem lenne szalonképes koalíciós partner. Bár formálisan ez még nem történt meg, a két pártelnök ráutaló magatartása arra enged következtetni, hogy a megegyezés már csak idő kérdése.

Persze, mindez csak feltételezés, a választások összevonásának tényleges hatásait majd az urnazárások után fogjuk megtapasztalni. Ugyanakkor azt is korai lenne borítékolni, hogy az Alkotmánybíróság nem emel kifogást a tervezett intézkedéssel kapcsolatban.

Mindezektől függetlenül azonban a politikai számítások egyértelműnek tetszenek: a fősodor le akarja nyomni a szélsőséges pártot és változatlan felállásban kívánja folytatni a kormányzást (esetleg szükség esetén behívják az RMDSZ-t is, ha már nem ragaszkodik a fejlesztési minisztériumhoz) és a végén mindenki boldog.

Nehéz lenne érveket találni a nacionalista, Putyin-barát AUR elszigetelése ellen. A kérdés azonban szerintem úgy tevődik fel, hogy megéri-e egy aktuálpolitikai helyzet optimális kezelése azt, hogy eltekintsünk attól a demokratikus alapelvtől, hogy a választásokon a polgárokat semmilyen körülmény még közvetve se befolyásolja és döntésüket kizárólag a jelöltek programjai alapján hozzák meg?

A választások összevonása ugyanakkor előzmény nélküli esemény lenne és precedenst teremtene. Ezek után a relatív többséget élvező párt bármikor összevonhatná a különböző választásokat, azért, hogy a lehető legtöbb szavazatot gyűjtse be. Ezzel sérülne a választások periodicitásának elve is, amelynek értelme az, hogy az állampolgárok időről-időre véleményt mondhassanak külön a parlament, a helyhatóságok, a köztársasági elnök és az európai parlamenti képviselők tevékenységéről.

Az AUR és a hozzá hasonló huligán-pártok ideje véges. Viszont egy elrontott választási rendszert szinte lehetetlen helyreállítani, mert mindig az aktuális többség érdekeit szolgálja.