Szovátai szállodaháború: a magyar közpénzből építtetett Crystal Hotel megfojtja a szerényebb helyi vállalkozásokat

2023. augusztus 28. – 08:50

Szovátai szállodaháború: a magyar közpénzből építtetett Crystal Hotel megfojtja a szerényebb helyi vállalkozásokat
A Hotel Crystal Wellnes & SPA épülete – Fotó: Tőkés Hunor / Transtelex

Másolás

Vágólapra másolva

A magyar adóforintokból felhúzott szovátai luxushotel ügye kényes téma, és messze túlmutat a fürdővároson, de még a határon is, miután arról szól, hogyan válik a magyarországi közpénz magánvagyonná, hogyan osztogatja a pénzt a politikum saját erdélyi klientúrájának feltőkésítésére, hogyan próbálják kiszorítani közpénzből a helyi, piaci alapon működő vállalkozókat. Főleg ez utóbbira lettem volna kíváncsi, amikor szállóhelyek tulajdonosait kérdeztem, és azt szerettem volna felmérni, hogy rájuk, valamint az amúgy is telített szovátai szállóiparra milyen hatást gyakorol a 18 millió euróból üzembe helyezett Crystal Hotel. Egy hotel tulajdonosa ugyanis azzal keresett meg, hogy „kilövési engedélyt” adtak rá a szovátai kiskirályok, az érdekesnek indult beszélgetés azonban furcsa irányt vett, az illető utólag meggondolta magát, mert félteni kezdte családját és vállalkozását, ha névvel vállalja, hogy kiteregeti a sztorit.

Szováta már közel kétszáz szálláslehetőséggel várja az üdülni vágyókat a Booking szerint. Az utóbbi időszakban többször is ellátogattam a fürdővárosba, saját szememmel láthattam az egymás mellett sorakozó szállodákat, panziókat, villákat, szállóhellyé átalakított házikókat, amelyek közé folyamatosan épülnek újabbak. Csak az utóbbi hónapokban három szálláshelyet adtak át, és még legalább 5 épülőfélben van. Utóbbiak között van a Péter Ferenc Maros megyei RMDSZ, Szováta egykori polgármesterének és jelenleg is legbefolyásosabb politikusának két panziója is, amiket családi cégén (Sylvania SRL) keresztül húz fel. Egyesek azt beszélik azért sem siet már Szováta legfelkapottabb helyén, a Medve tótól 200 méterre lévő 1,5 millió eurós ingatlan és az üdülőtelepülés műemléképületének és turistalátványosságának, a többek között tíz millió forintból (26 000 euró) is megtámogatott Bernády György villa üzembe helyezésével, amit Sylvania SRL lebontatott, majd újjáépített, mert a sajtó kiszagolta, hogy az amúgy nővére, Péter Eszter tulajdonába tartozó ingatlanokat ő birtokolja, és bár az EU-s és magyarországi pénzekkel építgettetett ingatlanok jogilag rendben vannak, azért nem szívesen tett volna keresztbe barátja, Káli Zoltán frissen beüzemelt bizniszének sem. Azt ugyanis 18 millió euróval támogatta meg a magyar kormány, és 2025-ig azt várja el tőle, hogy profitot hozzon, majd utána térüljön is meg a Fidesz befektetése.

A négy csillagos luxushotel, a Hotel Crystal július közepén került átadásra, és a Fidesz és az RMDSZ szerelemgyerekeként is értelmezhető, mint előző cikkemben írtam. Káli Zoltánt pedig szeretik újabban helyi vállalkozóként emlegetni, noha soha nem szakított teljesen a politikával, ezért a rossz szájak a szovátai Mészáros Lőrincnek is nevezik. Káliról közismert, hogy Péter Ferenc megyei tanácselnökkel együtt léptek be a politikába, de aztán Káli úgy döntött lemond a városi tanácsosi tisztségről, és miközben Péter Ferenc polgármesterként elkezdte saját maga és barátja számára is felújítani a fürdőváros üdülőrészét, Káli építőipari cége egymás után nyerte el a tendereket, hozzá kötik például a Só útjának a kiépítését, de magánszemélyeknek is dolgoztatott. Sőt, állítólag jótékonyságból és baráti alapon több helyi kulcsfigura (orvos, szálloda menedzser stb.) ajándékházat kapott.

A politikusból vállalkozóvá átvedlett Káli Zoltán azonban nem csak az RMDSZ-szel ápol szoros kapcsolatokat, de a Fidesszel is, így, van mit a tejbe aprítania. A szoros kapcsolatot pedig immár támogatásban is ki lehet fejezni. Káli a Szováta főutcáján lévő Mureșul panziója mellé, ami mellett Péter Ferenc vegyesboltból felhúzott luxusszállodája áll, megkapta a Crystal Hotelt is. A rá szánt összeget (18 millió euró) pedig nem mástól kapta meg, mint a Péter Ferenc volt kabinetfőnöke által vezetett alapítványtól, a magyarországi gazdasági támogatásokat lebonyolító Pro Economicától. Egy álom valósult meg, hangzott el az átadó ünnepségen, és sokan álmodoznak róla, hogy ilyen barátai legyenek, és valóban álomba illő, amikor egy aquapark is előbújik a négycsillagos luxusszálloda mellett.

A beruházás mégis inkább iskolapéldája annak, hogy a közpénz hogyan válik magánvagyonná, hogyan osztogatja a pénzt a politikum saját klientúrájának a feltőkésítésére, hogyan válik egy magát a helyi turizmus fellendítőjeként, munkahelyteremtőként, egyedi jelenségként beállító kezdeményezés a szovátai szállóknak és magánvállalkozóknak sok fejtörést okozó, sokrétű problémájává azzal, hogy a magyar kormány „szovátai Mészáros Lőrince” rossz gazdasági helyzetben, a piaci szereplőkkel szemben pénzt, paripát és fegyvert megkapott.

Hogyan csapódik le mindez a gyakorlatban?

Már eleve aggodalomra ad okot az, ahogyan a magyar kormány kiutalta a Pro Economicán keresztül a pénzt. Nem csak azért gyanús, mert ha a közpénz magánalapítványhoz kerül, „elveszti köz jellegét”, hanem ott van az a titkolózás is, amit az Átlátszó Erdély oknyomozása tisztázott valamelyest. Így kaptunk némi információt a nyertesekről, helyszínekről, összegekről még a hotelek megépítése előtt. De alapjáraton bűzlik valami ott, ahol politikusok egymásnak vagy holdudvaruknak osztogatnak eurómilliárdokat (egy félig meddig) nyilvános pályázat útján.

Ilyen volt Szováta esete is, ezért a Crystal Hotel átadásán magam is jelen voltam, és több szálloda képviselője is ott mosolygott és tapsolt kényszeredetten a tűző napon, hallgatva a beszédeket, amiben kicsit magukat és sorsukat is kihallhatták, amikor a jelen lévő politikusok kihangosították gondolataikat, és kijelentették, abban érdekeltek, hogy a magyar adófizetők pénzéből útnak indított Crystal minden konkurenciát, azaz piaci alapon működő szálláshelyet/vendéglátóegységet „megverjen”.

A szálláshelyek tulajdonosai mindenképpen kárvallottjai, sőt vesztesei a sokadik négycsillagos szálloda érkezésének, mert nem csak egy konkurens vállalkozást jelent. A közpénzzel felturbózott luxusszálloda magasabb bérajánlatai elszívják az alkalmazottakat a többi vállalkozástól, és ez ellen egyszerűen nincs mit tenni.

Szállásadóként nem örül az ember, hogy gombaként szaporodnak a jobbnál jobb, újabbnál újabb szálláslehetőségek, és ezzel párhuzamosan a konkurenciájuk nő. Különösen ha a szállásadók véleményét figyelembe vesszük, akikkel volt alkalmam szót váltani, de nem mernek a nyilvánosság elé kiállni, mert félnek, hogy „rájuk is kilövési engedélyt” adnak, ha a Crystal Hotel és tulajdonosának, Káli Zoltánnak a neve negatív kontextusban elhangzik az övék mellett.

Azt azonban megtudtam tőlük, hogy miközben a fürdőváros szállóinak a száma drasztikusan nő, a látogatók száma egybehangzóan fogy. Egyesek szerint általános és legalább 2019 óta tartó folyamatról van szó. A koronavírusos bezárási hullámot épp csak kiheverték, de a rossz gazdasági helyzetben a külföldi turisták inkább megspékelik még a nyaralásra szánt összeget, és akkor már görög, török, bolgár, horvát és más egyéb turistaparadicsomokba látogatnak el. Még a hűségesnek vélt és sokak által biztos pontnak tartott magyarországi turisták is megfogyatkoztak. Szovátára érkező honfitársaik anyagi helyzetükkel magyarázzák, mert az infláció, az elszálló üzemanyag- és élelmiszerárak miatt nem nagyon maradt pénz nyaralásra is. „Akik megmaradtak és a leghűségesebbek, de nem is verik úgy a fogukhoz a garast, azok a románok. A székelyek példát vehetnének róluk, akkor is a zsebükbe nyúlnak, ha bizonytalan a holnap. A magyarok inkább nyomorognak és keseregnek, aztán csodálkoznak, hogy fogynak. Gyereket az ember jókedvében csinál, nem parancsra” – jegyezte meg szellemesen az egyik vendéglátó.

Az idei szezont több szállásadó is „gyengének” minősítette, volt aki 5-10 százalékos csökkenést vizionált éves szinten. Ezt pedig – az emberek anyagi helyzetén túl – azzal is magyarázták, hogy sok helyre kevés turista érkezik. A turisták számának vélt vagy valós csökkenése és a konkurencia sokasodása ugyanis nem az egyedüli probléma, amivel egy magára valamit is adó szállásadónak meg kell küzdenie Szovátán. A helyi vendéglátósok arra is panaszkodnak, hogy az utóbbi években már lasszóval alig kapnak alkalmazottat.

„A helyiek egy része nincs hozzászokva, hogy dolgozni is kell, elbújnak a munka elől, ha pedig jó pénzért beadják a derekukat, akkor meg a vendég elől bújnak el. A környékbélieknél külön öröm, hogy nem beszélnek románul. Kérdem én, hogy látod el a munkádat, ha a vendégek 95 százaléka román, és te nem tudsz velük beszélni? Inkább hozat az ember külföldi munkaerőt, akik értékelik, hogy kapnak munkát” – mérgelődött az egyik hotel tulajdonosa, akinek az utóbbi hónapokban több alkalmazottját is pótolnia kellett, de alig talált rá embert, ezért szezon elején már-már úgy nézett ki, hogy bezárja a boltot.

A történtekben pedig szerepet játszott egy új piaci szereplő megérkezése is, a magyar állami támogatással felhúzott Crystal Hotel is, mert a magyar adóforintokból kitömött szálloda nagyobb bért tudott kínálni, mint amit a többi piaci szereplő megengedhetett magának.

Jól hangzott tehát, de erősen sántít, hogy Crystal Hotel több mint száz új alkalmazott foglalkoztatásával a helyi munkahelyteremtéshez járulna hozzá, mert inkább csak tovább növelte a munkaerő hiányát, hisz a meglévő szálláshelyeknek osztozkodnia kell az csökkenő turista és alkalmazotti létszámon is.

„Mit jelent, ha a kínálat nő, a kereslet csökken, a béreket felverik, az árakból engednek? Csődöt, édes fiam, csődöt. Egyesek abban mesterkednek, hogy tönkre tegyék a konkurenciát és a hűséges szállósok még asszisztálnak is hozzá. Ha ez nem lenne elég, rám kilövési engedélyt is kiadtak, egy adott ponton alkalmazottak nélkül maradtam” – panaszolta egy szálloda tulajdonosa, akit nagyon rosszul érintett a Crystal Hotel megérkezése.

„Nekünk is jó, ha új az alkalmazott és még nem fásult bele a munkába. Más kérdés, ha még be is kell tanítani az illetőt. Most úgy jártunk, hogy az általunk betanított alkalmazottakat szépen elszívta a Crystal. Megértem, hogy jobb az új környezet, mert új lehetőséget kínál, nagyobbak a bérek, de hosszú távon a tisztességtelen konkurencia senkinek nem jó” – osztotta meg gondolatait velem az egyik szálloda vezetője.

„Kénytelen voltam erőn felüli, 30 százalékos fizetésemelést beígérni, amit lépcsőzetesen érhettek el, mert nem tudtuk piaci szereplőként felvenni a versenyt a mini Mészáros Lőrinccel. A szezon kezdetére azonban az alkalmazottaim jó része felmondott” – panaszolta egy másik szállodatulajdonos. Szerinte a szálláshelyek tulajdonosai félnek a magyar állam kegyeltjétől, Káli Zoltántól, és Péter Ferenctől, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnökétől is, akinek politikai karrierje itt indult be, és a fürdővárosban számtalan érdekeltsége van.

Egy másik pedig arról számolt be, hogy amikor átigazolt a Crystalhoz a pincér, ment a recepciós, ment a szakács is, és a maradók azonnal fizetésemelést kértek.

„Pincért és szakácsot Ázsiából is hozat az ember, hogy a »székely ízeket és vendégszeretetet« megmutassák. A Hotel Szeifert rosszabbul járt, tőlük a menedzsert és a recepcióst is elvitték. Na, a menedzsert már nehéz pótolni. Az öreg Szeifert nem is tudta mitévő legyen, amikor Káli elvitte tőle a portugál menedzsere mellé egyik alkalmazottját. Kérdezett engem is, hogy tudok-e valakit, bárkit, sokezer lejes fizetést ajánl, de sokáig nem jött össze neki. Érdekes helyzet, amikor egy hotel több ezer lejjel nagyobb fizetést tud ajánlani, mert nem csak a vállalkozó pénze van benne. Más pénzét könnyebb felajánlani” – tette hozzá. Szovátát pedig közben elérte az ázsiai vendégmunkások hulláma, mert másképp nem tudják pótolni a munkaerő-hiányt.

Szeifert Antal sem megerősíteni, sem cáfolni nem akarta a történteket, de válaszolni sem kívánt bővebben, mert úgy véli, bár egyre nagyobb a konkurencia, a szovátai vendéglátás az együttműködésen kellene alapuljon. Szeifert külön megjegyezte azt is, hogy önerőből felépített komplexumával hosszútávra tervez, családjára kell gondolnia, ezért nem tesz elhamarkodott nyilatkozatokat. Magyarországiként ugyanis úgy véli, hogy mivel nincsenek itteni beágyazódásai, könnyebben lehetne őt ellehetetleníteni.

Hasonlóan nyitottnak bizonyultak más szállodatulajdonosok is, legalábbis egészen addig, amíg a Crystal Hotel szóba nem jött. Volt, aki az interjú végén visszahívott, hogy meggondolta magát, ne is hivatkozzak rá. Volt, aki időt kért, majd már nem lehetett elérni.

Fülöp-Nagy Róbert, a Ensana Hotel szállodalánc műveleti igazgatója azonban korábban úgy írta le, hogy a munkaerőhiány általános probléma. Az Ensana Hotel például munkaerő-közvetítő cégen keresztül Srí Lanka-i és a nepáli állampolgárokat szerződtetett.

De nem tehetett mást a Fabesca Boutique Hotel sem, tudtuk meg a menedzsertől. Sőt, jelenség a Crystalt sem kerülte el. Az alkalmazottak közül sokan külföldről érkeztek: portugál a menedzser, moldovai a marketinges, holland a mesterszakács és Svájcból telepedett haza a séf.

A jól átgondolt beruházásokra valóban égetően nagy szükség van, Szovátán is akár. A helyi vállalkozók azonban nem hiánypótló kezdeményezésnek érzik (ez az ötödik négy csillagos szálloda Szovátán), hanem egy magyar adóforintokból kitömött gömböcnek, ami őket is felfalhatja. A pályázati kiírásnak ugyanis megfelelt, hisz elméletileg munkahelyeket teremtett. A probléma inkább az, hogy az eddig is munkaerőhiánnyal küzdő városban annyira megnőtt a munkaerő-kereslet, hogy azt már eddig is csak külföldi munkásokkal tudták pótolni, tehát teljesen értelmetlen, vagy jobban mondva, a helyi igényeket figyelmen kívül hagyó a közpénzosztogatás iránya. Ha pedig igazak a helyi vállalkozók félelmei, akkor nem csak piaci alapon, de politikai vagy magánérdekek alapján direkt módon is célkeresztbe kerülhetnek egy, a monopólium megkaparintásában érdekelt elittel szemben. Ez pedig gond, nem csak nekik, mindenkinek, aki hisz abban, hogy Szovátának és egész Székelyföldnek nem úgy kell fejlődnie, hogy bizonyos vállalkozók teljesen kisajátítják egyik vagy másik ágazatát, és valósággal kizsákmányolják a helyieket. Egy-egy giga-mega beruházás árnyékában a fű sem nő, nemhogy a helyi kisvállalkozók megéljenek. Márpedig a helyi Mészáros Lőrincek nem a fejlődést, hanem a széthúzást garantálják, ahogy azt az RMDSZ Maros megyei szervezetében többször láttuk már.

Nélküled nem tudunk működni

A Transtelex egy órányi működése nagyjából 80 lejbe kerül. Az olvasói mikroadományok azonban nem tartanak ki a hónap végéig. Legyél te is a támogatónk, csak veled együtt lehet Erdélynek saját, független lapja.

Támogató leszek!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!